Hatala Péter: Arab nyelvtan. Olvasmányokkal és szótárral, tekintettel a főbb sémi nyelvágakra és az élő nyelvre (Budapest, 1877)

Beszeretés. E c­imi: sémi nyelvek, uj keletű. Eic­hh­orn, hono­­sitá meg azt. Indokolását a Genesis X. f. 21. sköv. ver­seiben leli, habár nem teljesen, mert a feniciaiak is sémi dialectust beszéltek pedig az említett forrás szerint nem Sem­nek fiai hanem DIT’JS Khamnak fiai. A sémi nyelvcsaládnak főágai : I. Az arab; II. a héber-feni­­ciai, vagy kenáni; III. az arámi s az asszír; t. i. szil khald, asszír ágak; a­ megfelelő mellék ágakkal. Az arab a leggazdagabb és legelterjedettebb ág , a kalifátus korában Khinától Afrika végső nyugati ha­táráig és Spanyolországig.­­ Damaskustól Jemenig s a­ déli tengerig uralkodó volt; jelenleg is Ázsiának és Afri­kának nagy részében van elterjedve. Madagaskarban, Szunda, Molukk s filippini szigeteken is arabul beszél­nek, s az iszlám 173 millió hívőinek hivatalos szer nyelve, mint nyugaton egykor­ a latin volt. A geograph­a elterjedtsége mellett, a tudomány és művészetnek már minden ágát felölelő nagyszerű irodalma van.—Moham­med előtt, Arábiában két fő dialectuson beszéltek. Az éj­szak-nyugati részen a koreisi, a déli részeken a ban Himjár, Himjár fiainak — az úgynevezett homeritáknal nyelvén.­­ Az előbbi Mohammed és a korán által le uralkodóvá, a hirnják­ból az ethiop, abessinai, vagy Ger nyelv származott. Ez a régi birodalom neve, az ethiop pedig annak a görög elnevezése. A nép most egyes tája­kon beszélt, a XIV-ik század óta nem átalános, csak szent könyveiben, bibliai fordításban s egyéb a II., XII-ik század­

Next