Jászi Viktor: Válasz a Pragmatica Sanctio és a házi törvények tárgyában (Budapest, 1903)
A «Pragmatica Sanctio és a házi törvények» czímű jogászegyleti előadásom meglehetősen élénk vitát provokált. Móricz Károly barátom előadásán kívül, külön két ülésen foglalkoztak vele Polner, Ferdinandy és Schiller. tagtársaink, ez utóbbi a «Jogtudományi Közlönyben» megjelent czikksorozatában is. Mindezekre itt egyszerre fogom előadni ellenészrevételeimet. Értekezésem a Ferencz Ferdinánd főherczeg házassága alkalmával kiadott nyilatkozat körül lefolyt képviselőházi vitában érvényre jutott és megindokolt állásponttal foglalkozott, amely azt tartotta, hogy: 1. Az úgynevezett házi törvények egyáltalában semmiképen sem játszanak bele a magyar trónöröklés szabályozásába; ezzel kapcsolatban 2. a trónöröklés összes kérdései az 1723:1. és 2. 1.czikkekben szabályoztatnak; 3. magukban e törvényekben az egyenrangú házasság kelléke is bennfoglaltatik. Mindezekre nézve ellenkező, s az addig az elméletben elfogadottakkal végső sorban egyező eredményekre jutottam. I. E kérdések tárgyalásánál, és pedig leginkább az u. n. öt leány kérdés kapcsán, az 1723 . 1 és 2. t.-cz. rendelkezéseinek értelmezését vettem vizsgálat alá, s az eddigiektől némileg eltérő eredményekre jutottam. Különösen abban, hogy a legitimos successores kitételt nem «törvényes leszámlázók» értelmében fordítom, hanem törvényes utódoknak és pedig a vele kapcsolatba hozott Archiduces Austrise kitétel szerint az osztrák főherczegi állásban vagy rangban törvényes utódoknak. Bár ez a magyarázat az eddigitől, hol kelléknek az Austrise Archidux volt odaállítva, oly lényegesen nem is tér el, mégis leginkább fölkeltette az ellenkezést, ez ellenérvekre kívánok most elsősorban reflectálni.