Csávolszky Lajos: Az árulás története (Budapest, 1908)
Bevezetés
Bevezetés. Magyarországban sok jó hazafi van, akinek meggyőződése - vérmérséklete, gondolkodása, környezete folytán - az, hogy független állami önállóságunk ez idő szerint meg nem valósítható. Szíve mélyében óhajtja hazája független állami életét, de azt elérni a mai viszonyok között lehetetlennek tartja. Az ilyen ember nem lármázik, üres jelszavak dobálásával nem agitál, hanem csendes pozitív munkával igyekszik — bár sikertelenül — pótolni azt, amit a független állami élet önrendelkezési jogának hiányában szenvedünk. Ezek derék, becsületes emberek. Nem bíznak a nép erejében, a maguk bátortalanságából vonva mértéket az egész nemzetre, nincs hitük a függetlenségi eszme ellentállhatatlan varázserejében, maguk sem érezvén azt valami nagy tűzzel lángolni lelkükben — de becsületes emberek. Ilyenek voltak sokan a régi Deák-párt vezető emberei között Ezeknek én ellenfelük voltam, de nem ellenségük. A mai kormány és a mai többség emberei nem ilyenek. Ezek évekig a függetlenség után kiabáltak. Bebizonyították, hogy teljes önrendelkezési jogunk visszaszerzése nélkül nem élhet a nemzet, elpusztul az ország és esküdöztek ország-világ előtt, hogy állami életünk önállóságának teljességét megszerzik, ha nekik az ország népe többséget ad és ők hatalomra jutnak. A többséget megkapták, hatalomra jutottak , megszegték esküjüket, elárulták elveiket és becsapták az országot a leggyalázatosabb módon. Ezek nem becsületes emberek. Deák Ferenc, gróf Andrássy Gyula becsületes politikusok voltak, de — tévedtek. Kossuth Ferenc és gróf Apponyi Albert nem becsületes politikusok , mert csaltak. Ezeknek én nem ellenfelük, de ellenségük vagyok.