Beksics Gusztáv: A dualismus. Története, közjogi értelme és nemzeti törekvéseink (Budapest, 1892)
Eőszó
Ezen előzetes kérdésekre szintén részletes, s nem egy szempontból egészen új választ talál az olvasó munkámban. Különösen az 1848 közjogát akartam és kellett kifejtenem, mert ezzel közjogászaink eddig csak keveset, vagy egyátalán nem foglalkoztak. Ez ez az oka, hogy a 48-diki közjogot két fejezetben is, a IV-ben és XII-dikben behatóan tárgyalom. De leginkább szükség volt azon alap feltalálására, melyen a magyar állam közjoga biztosan felépíthető és souverainitása minden kétségen felül helyezhető. alapot véltem megtalálni a magyar király és a nemzet jog,mely iránt a legtévesebb felfogás uralkodott és uralkodik, sőt melyet még a 48-diki törvényhozás is félreismert, fentartott jogokat tulajdonítva a királynak, bár azokat miniszteri felelősség alá helyezte. E jogviszonyt az első fejezet tárgyalja, annak szemlélhetővé tétele, mint állandó törekvés, átvonul egész munkámon. Különösen a XIX fejezet végén alkalmazom e jogviszony természetes fejleményeit az egyház és államra, s az úgynevezett apostoli királyi jogokra is. És amennyiben könyvem a dualismussal kapcsolatban, a nemzeti problémákat is tárgyalja, egy fejezetben szükségkép foglalkozom a nemzeti politikával, több fejezetben pedig érintek aktuális kérdéseket. De munkám még e részében sem pártirat, vagy röpirat, mert egészen tárgyilagosan, a pártokról és pártviszonyokról egyátalán nem szólva, fejtegeti a nemzeti feladatokat, melyeket a dualismus alapján meg lehet és meg kell oldanunk. A napi kérdésekkel kapcsolatos egyes részleteket már közöltem ugyan a hírlapokban, de könyvem tartalmának s a benne foglalt anyagnak főzöme s és a legfontosabb kérdések kifejtése csakis jelen munkám által jut először az olvasó közönség elé. Budapest, 1892. évi október elején. Beksics Gusztáv.