Schiller Bódog: Az örökös főrendiség eredete Magyarországon (Budapest, 1900)
II. Rész. Az előkelő örökös jogi állás külső feltételeinek, az örökös főrendi czimeknek eredete - I. Fejezet. A grófi czim
Vagy azt kell hinnünk, hogy ama családok grófi czime merőben esetleges volt, mely a birtokolt területtel bensőleg össze nem függött s tisztán onnan eredt, hogy e családok, külföldi származásúak lévén, idegen eredetű ősi gróf czimüket megtartották magyar földön is, azzal a változással, hogy most új birtokuk után nevezték magukat grófoknak; — tudvalevőleg a külföldi grófi czimek is (a germán hódítás korabeli közigazgatási felosztásból indulván ki) territoriális alapúak voltak, a földbirtokhoz kapcsolódtak és a grófi czim közelebbi meghatározójának, a területre vonatkozó kiegészítőnek (de...) ily önkényes megváltoztatása új birtokszerzés esetében külföldön a legközönségesebb dolgok közé tartozott. E magyarázat mellett, melyet talán uralkodónak nevezhetünk, habár kifejezetten csupán a nagytudományú Pór Antal vallotta — s ő is pusztán egy bizonyos családra, a Németujváriakra vonatkozólag,66) — fel lehetne hozni azt a tényt, hogy a grófi czimmel élő ezeknek a magyarországi családoknak nagy része csakugyan a külföldről vándorolt be; a Nagymartoniak,57) Németujváriak,58) Szentgyörgyiek 19) stb. De * 5 Fraknói grófokról írott számos (alább nagyrészt említendő) monographiákban, értekezésekben stb. feldolgozott s felhalmozott forrásanyagra. Sajnálattal kell constatálnom, hogy illető genealógusaink és történetíróink (az egy Pór Antal kivételével 1. köv. 1.) semmi ügyet nem vetettek a grófi jelzőnek ama családokban előfordultára és éppen nem foglalkoztak a családtörténet ezen érdekes s fontos mozzanatának felderítésével. se) „A külföldiek, nevezetesen a szomszéd németek — kiknél akkor váltig dívott már a szokás, hogy a nemes családok földbirtokaiktól, az ősi vártól nevezzék el magukat — valószínűleg már Haimburgi Wolfer grófot a Geizától kapott új szállóhelyétől Güssingi grófnak nevezik, mely névvel illetik maradékát akkor is, midőn Güssinget a király cserébe elvette tőlük és azt a reá újonnan épült királyi vártól Újvárnak keresztelte.“ A németujvári grófok elnevezése Századok 1888. évf. 254. 5.) „De Aragónia, Gallicus deinde erant de Nagy-Marton, postremo groff de Fraknó", — olvassuk már Kovachichnak egyik kiadatlan kéziratában: „De generibus, nominibus et praedicatis nobilitatis Hungaricae“ M. Nemzeti Muzeum kézirattára Fol. Lat. 116. sz. a. 16b. lap. Lásd Pór Antal: A Nagymartoniak Turul 1889. évf. 57. szk.; Wertner Mór: Die Grafen von Mattersdorf-Forchtenstein Bécs 1889.; u. a. Nagymartoni grófok genealógiája Turul 1892. évf. 62. 18 V. ö. Botka Tivadar: Trencséni Csák Máté és kortársai 5. s kk.; Stessel József: A Héderváryak ősei Karinthiában Századok 1882. évf. 57. s kk.; Pór Antalnak az 56. jegyzetben említett értekezése; Pauler Gyula Magyar nemzet történelme II. 627.