Schiller Bódog: Az örökös főrendiség eredete Magyarországon (Budapest, 1900)
II. Rész. Az előkelő örökös jogi állás külső feltételeinek, az örökös főrendi czimeknek eredete - II. Fejezet. A bárói czim
és véréhez tapadó joggá tevén.37) Az első oklevél, melyben kifejezetten örökös báróvá emelés foglaltatik, tehát az első világosan szóló bárósági diploma (az imént említett oklevelek is a XVI. században s azontúl kivétel nélkül úgy tekintettek, mint kútfői az illető családok bárói rangjának).38) egyúttal az első, mely czimerbővítéssel kapcsolatos, Podmaniczky János főkamarásmesteré az 1502—1506 évekből.39) Lényeges * 8 ·”) Az ilyképpen örökös bárósággal felruházottak teljesen egyenlő rangúaknak vétettek az időszerint zászlósúri hivatalt viselőkkel, az igazi bárókkal. Bizonyítja ezt a XVI. sz. első évtizedeiből való két oklevél, melyben a hivatalok czimén bárókkal együvé foglaltatnak ,,barones“ gyűjtőnév alá — megelőzvén a többi főurakat, noha esetleg ezeknél kisebb hivatalt viselnek vagy egyáltalán nem viselnek közhivatalt. A hires 1505-iki végzést aláírják mint „barones“ az igazi bárókon (s a Szepesi meg Szentgyörgyi grófokon, valamint Újlaki herczegen kívül) „Joannes Bebek de Pelsőcz, Georgius Drágffy de Belbek, Thomas Széchy de F.Lindva, M. Országh de Guth, Fr. de Hédervára, St. Rozgony, Joannes de Homomia, Sigismundus de Losoncz, Michael de Csák, Joannes Bánffy de Losoncz“; csak ezután következnek egyéb főurak, pl. enyingi Török Imre, a Bakosok, czoborszentmihályi Czoborok, Zokolyak, Korlátkői Oszváld stb. Pray Annales IV. Bili. s kk. A másik oklevél a János királyhoz szító pártnak 1527. febr. 7-én kelt, I. Ferdinándhoz intézett válaszirata, melyet aláírtak a főpapok: „item —nyolez zászlósúr, Szentgyörgyi Farkas gróf és Petrus Erdewdy de Monyorókerék, Andreas de Báthor Szathmáriensis, Johannes Bánffy de Andva Werencziensis, Gáspár de Ráska Neogradiensis comites, Antonius de Losoncz, Stephanus Széchy de superiori Lindva, magister Benedictus de Beken personalis regiae Majestatis locumtenens, Joannes Dóczy provisor Budensis, Valentinus Thewrewk, Joannes Warday, Emericus Csaholy, Michael Csáky et Joannes Zokoly barones, ceterum... comitatuum comites“, s végül megyék szerint egyéb urak s nemesek Magy. Országgy. Eml. I. 100. s kk. 18) Az alsólindvai Bánffyak 1483-iki kiváltságlevelének az Országos Levéltárban őrzött eredetijére (Dl. 33437.) későbbi két rájegyzette „Super baronatu Nicolai Bánffy“, — pedig a báró szó ebben az oklevélben csakis abban az ismeretes „de consilio praelatorum et baronum“-féle kitételben fordul elő; és Bánffy Kristóf grófsági diplomája (1022. Uber Regius VII. 270.) azt mint a báróság forrását írja át. A Perényiek idézett kiváltságleveléről a következőt jegyzi meg Komáromy András: „Semmi kétségünk sem lehet arra nézve, hogy a család bárói czime s rangja ezen a kiváltságon alapul.“ Tört. Tár 1895. évf. 507. 39) Fenmaradt keltezetlen egykorú másolatban a sűrűn említett Jászóvári codex 82- s kk. lapjain, a függelékben közöljük. Hogy 1502-1506 között kelhetett, Schönherr (Décsényi) Gyula mutatta ki Turul 1891. évf. 58.