Fabricius (Radó László): Az összeférhetetlenség (Budapest, 1897)

Egy szép napon a magyar közvélemény nagy­fokú lázban ébredt föl. A febris anticorruptionalis rázta minden izében. A suttogó gyanúsítás, mely eddig a kávéházak zugaiban húzódott meg, tele torokkal kiabált az utczákon. A felszínre vergődött áramlat rögtön megtalálta azt a formulát is, melyet zászlajára írhatott: az ösz­­szeférhetlenségi törvény szigorú magyarázata és végrehajtása lett a jelszó. Huszonkét éve, hogy kihirdették e törvényt és csak most jutott eszükbe, hogy eddig nem alkal­mazták. A leghevesebb küzdelem tüzében is megkímélte ellenfelét az ellenfél ezen fegyver használatától, most ezzel rontottak egymásnak. Az összeférhetlenségi törvény története nagyon tanulságos. Bátran mondhatjuk, hogy az olyan tör­vény, melyet mintegy közmegegyezéssel elejtet­tek, jobb sorsot nem érdemelt. A társadalom né­melykor úgy teszi pont,az okos patiens, a­ki utálja az orvosa kotyvalékát. Némelykor a recipét szekre-

Next