Szabó Béla: A Magyar korona országainak státusjogi és monarchiai állása a prgamatica sanctio szerint (Budapest, 1848)

Előszó

nemzet akaratát szentesítő szavával törvénynyé terem­té, — a’ törvények korláti közt eszméit mindenki sajtó útján nyilváníthatja: eltökélém magamat e’jelen értekezést, — melly ámbár a’ tavasi viszonyokra volt számítva, de ollyan lévén, hogy tartalmának tárgyáról még eddig senki sem szólt — kinyomatni. Kinyomatni pedig úgy, miként azt javal megírtam; kihagyván egé­szen a’ második részét, melly ollyakat tartalmazott, mik a’ múlt hongyülésen úgyis törvényesíttettek; és csak némelly jegyzeteket írtam hozzá, mellyek meg­­különböztethetés végett arabs számokkal jegyezvék, a’ csillag alattiak még tavai valának írva. Tartalmazta ugyanis értekezésem: a’ magyar koronás országok státusjogi állását, és az ezekben teendhető okszerű reformot. Minthogy ezek a’ gondviselés különös védpajzsa alatt minden emberi számolást meghiúsító elhatáro­zottsággal, ’s mondhatni rögtönzéssel, — mi a’ rend­kívüli időkben máskép nem is lehetett — nagyobb részben megtörténtének; ’s mennyiben még kívánni valók maradtak, azok, az önálló ’s független felelős kormányos a’nép- ([nemzet-) képviseleti alapra állí­tott törvényhozás összeműködésével minden bizony­nyal megoldatni fognak. Minthogy, mondom, a’ reform­kérdések iránt a’ törvényhozás úgyis gondoskodott, az ezekről szóló értekezést elhagyva, iratomnak csak azon részét adom sajtó alá, melly a’ magyar koronás országok státus­jogi állását tárgyazza. Teszem ezt azon okból, mert, mint már mondom, még eddig erről publicistikai iratot nem olvastam. Te­szem másodszor azért, mert a’ mennyire sociális éle­

Next