Fayer László: Bűnvádi eljárásunk reformájához (Budapest, 1884)
Függelék
soknak, a szóbeliség ezen legmakacsabb megrontójának, korlátlan megengedését tenné szükségessé. Hozzájárul az, hogy ha a bíróság tudja, hogy a kihallgatás az illetőnek több napi utazást és rendes foglalkozásától való elvonását teszi szükségessé és az államnak is tetemes költségét veszi igénybe, sokkal nehezebben határozza el magát a megidézésre, mintha ily körülmények nem játszanak közbe. Igen könnyen kifejlődhetnék ennek folytán oly praxis, hogy a bíróság okokat keres a meg nem idézésre, a vizsgálati jegyzőkönyveket veszi határozata alapjául, s az eljárás lassankint több és több írásbeli elemet vesz fel magába. Ugyanazon tekintetek, melyek a bíróságot befolyásolják, az ügyészre és a vádlottra nézve is irányadók a tanúk be vagy be nem idéztetésénél. Ha pedig az előadó úr az elővizsgálat és a vád alá helyezés azon szóbeli rendszerét, mely a kormánytervezetben foglaltatik, saját terve szempontjából is elfogadja, úgy ez még inkább az írásbeliség felé hajtaná a gyakorlatot. A kormánytervezet szerint, mint érintem, a védő jogosítva van a terheltnek és a tanúknak, valamint a szakértőknek a vizsgáló bíró által teljesített minden kihallgatásán ép úgy mint az ügyész és a magánvádló jelen lenni, s a vizsgáló bíró által a tanúkhoz vagy a szakértőkhöz intézett kérdésre ezek felelete után a vádlott valamint a védő is intézhet keresztkérdéseket és az adott feleletekre megjegyzéseket is tehet. A vád alá helyezési első- és másodfokú tárgyalásnál szintén joga van a vádlónak és a védőnek szóbelileg megvitatni az esetet úgy ténybeli mint jogi oldalai szempontjából. Az előkészítő eljárásnak ilyetén constructiója egészen új jelleget ad a főtárgyalásnak. Míg a jelenleg fennálló elővizsgálat és vád alá helyezés épen azon sajátságánál fogva, hogy zárt ajtók mögött foly le és tisztán inquisitorius és írásbeli alapon nyugszik, a vádrendszerű, szóbeli és nyilvános főtárgyalással szemben nem bír nagy súllyal, addig a javaslat