Horváth János: Magyar Jogászegyleti értekezések 146. - Az 1722/23 II. III. Törvényczikkek által elfogadott pragmatica Sanctio lényege és annak helyzete a magyar közjogban (Budapest, 1898)
hanem csak trónöröklési törvényeink vannak, amelyek nem is kétoldalú szerződések, hanem a magyar állami akaratnak egyoldalú határozmányai, mely bármikor egy más törvénynyel megváltoztatható. Kifogásolja a bírálat, hogy a sanctio pragmaticát, mint államszerződést fogom föl, majd mint alapszerződést említem meg. A bírálat azt is kimutatni igyekszik, hogy a magyar király, már mint államfő a nemzettel szemben, mint szerződő fél egyáltalán nem is jelentkezhet. E bírálatra akkor néhány száz példányban nyomtatott s csak kézirat gyanánt kiadott füzetkében feleltem, melyet a tárgy iránt érdeklődőknek meg is küldöttem, nem léptem akkor tételeim védelmére a nyilvánosság elé, mert «1867. évi kiegyezés» czimű művem, már sajtó alá volt kerülendő, s nem sokára vagyis 1894. év deczember havában közre is bocsátottam. E művemben, tán még erősebben, mint közjogi kézikönyvemben ismét a pragmatica sanctio alapjára helyezkedtem. Most már ezért nem támadtak meg, de a magyar közjog egyik érdemes és hivatásos művelője ezért az a felfogás hívei közé számított, ki Deák Ferencz tételeihez ragaszkodik. (L. Ferdinándy A kir. méltóság és hatalom czimű művét 1801., hol csekélységemmel bővebben foglalkozik.) Időközben a képviselőház egyik kiváló jogász tagja Győry Elek úr, a képviselőház 1897. évi január hó 16-án tartott ülésében ugyanazon nézletpontra helyezkedett, melyet parlamentaritól legalaposabban Révész Imre fejtett ki, (képviselőház 1861 május 31-iki ülésében) mely azóta főleg Kossuth iratainak nyilvánosságra jutása után ismét híveket toborzott magának. (Győry Elek urnak az «Ügyvédek Lapja» 1897. évi 4., 5., 6., 7. számaiban feleltem. Kossuth fölfogása ellen síkra szálltam a Pesti Napló 1895. évi 55. számában, majd egy nyilvánosságra került tanulmányban, «Kossuth Lajos, mint Pestmegye követe és mint miniszter» czim alatt. Nemkülönben az 1867. évi kiegyezésről írt művem bevezetésében, IV-ik és IX-ik fejezeteiben.) E két ellentétes vélemény fölmerülése meggyőződésemet a Deák-féle fölfogást illetőleg, mely az 1867. MIL t.-cz.-ben van végérvénynyel letéve, nem ingatta meg, hanem arra buzdítottak, hogy a Deák-féle fölfogás egész evolutióját tanulmány tárgyává 84