Nagy Lajos: A Jászkun birtokviszonyok fejlődése és jogi alapja (Karczag, 1878)
VI. Az előbbi három czikkre vonatkozó nézete a "Jászkun redemptio története' írójának
szére felfogott nádasok kivételével az inedemptusoknak megengedtetett a nád és réti gaz vágása. Aki a tiszaszabályozást megelőző korszakból a tiszavidéki rétek használati módját ismeri, tudni fogja, hogy azt a temérdek nádat és gazt ami a kisújszállási circa 10 ezer és a karczagi circa 25 ezer holdat tevő nagy réten évenkint termett, sem Kisújszállás sem Karczag város összes lakossága sem volt képes letarolni, pedig a jövő év csak úgy adhatott használható jó termést, ha előbb az avas nád és gaz a rétről eltakaríttatott. Amit tehát fel nem használhattak s eltakarítani nem bírtak, felgyújtották és elégették. Hetekig eltartott a rét-égés, vérvörösre festve az éj sötét leplébe burkolt ég boltozatát, mint megannyi nagy tábori tüzek, vagy hadi pusztítások alatt felgyújtott falvak égése. Mert ne engedték volna meg tehát az irredemptusoknak a felesleges nád vagy réti gaz használatát, amidőn különben is elégették volna azt és amidőn a rét megtisztítása czéljából szomszéd községbelieknek is megengedték azt! A karczagi úgynevezett disznó rétről évtizedeken, sőt valószínűleg századon keresztül a madarasiak hordták mint tüzelő anyagot az avas nádat és réti gazt; ki nyerné azért állítani, hogy ez a tény birtok czimet adna a madarasiaknak a karczagi disznó réthez! Mit mondjak Kelemen Kajetánnak a karczagi jegyzőkönyvekből vett idézeteiről ? . . Hiszen a karczagi 1850-ik évi I.könyvből vett ki.