Nagy Lajos: A Jászkun birtokviszonyok fejlődése és jogi alapja (Karczag, 1878)
Függelék
azok, a kik sem redemptio idején, sem azóta maguk csak földet nem szerzettek, vagy pedig azután zsellérképen jöttek lakni a districtusokba, a kik azért zselléreknek, inquilinusoknak hivattatnak. Midőn tehát valamely fundust irredemptus lakosnak adnának el, azt kell megtartani, hogy ha azt redemptus akarja megvenni, elsősége legyen az irredemptus felett és az irredemptus is előbb megvehesse, mint az inquilinus. Ha továbbá több redemptusok akarnák azon fundust megvenni, és sem szomszéd, sem más elsőségü lakos nem jelentené magát, vagy pedig redemptus vevők nem találkozván, több első rendű irredemptusok jelentenék magokat, a helybeli tanács ítéletében fog állani, hogy a legjobb szolgálatú és legérdemesebbnek ítélje a megvételben való elsőséget. 4. szám. Nádori leirat és határozat. Másolat. 468/1842. Districtibus Jasygum et Cumanorum. Folyó évi februárius 5-ről 405. sz. a. felterjesztett azon tudósításukra, mely Pap László, Albert és Pál, Nagy Péter Sándor és János, úgy több összesen 96 félegyházi lakosoknak abbeli folyamodását illeti, hogy miután eleik az egész félegyházi belső határt fél kisszállási, ferenczszállási, galambosi és csolyosi pusztákat megváltották, azonban közöttük csak a félegyházi határ fél kisszállási puszta, ferenczszállási pusztának egy része és a galambosinak nagy része osztódott belső telekre vagy is tanyákra, a ferenczszállási pusztának más része pedig köz kaszálónak göböly járásnak és a csólyosi puszta egészen marha, ló és juh legelőnek hagyatott meg, noha ők tőke tanya birtokukat egészen eladták, mégis nékiek a ferenczszállási és csólyosi pusztából őket illető részük külön-külön kiadatlason és egyszersmind a