Nagy Lajos: A Jászkun birtokviszonyok fejlődése és jogi alapja (Karczag, 1878)

Függelék

azok, a kik sem redemptio idején, sem azóta m­a­gu­k cs­a­k fö­ld­et nem­ szerzettek, vagy pe­dig azután zsellérképen jöttek lakni a districtusokba, a kik azért zselléreknek, inquilinusoknak hivattatnak. Midőn tehát valamely fundust irredemptus lakosnak ad­nának el, azt kell megtartani, hogy ha azt redemptus akarja megvenni, elsősége legyen az irredemptus felett és az irredemptus is előbb megvehesse, mint az in­quilinus. Ha továbbá több redemptusok akarnák azon fundust megvenni, és sem szomszéd, sem más elsőségü lakos nem jelentené magát, vagy pedig redemptus ve­vők nem találkozván, több első rendű irredemptusok je­lentenék magokat, a helybeli tanács ítéletében fog állani, hogy a legjobb szolgálatú és legérdemesebbnek ítélje a megvételben való elsőséget. 4. szám. Nádori leirat és határozat. Másolat. 468/1842. Districtibus Jasygum et Cuma­norum. Folyó évi februárius 5-ről 405. sz. a. felterjesz­tett azon tudósításukra, mely Pap László, Albert és Pál, Nagy Péter Sándor és János, úgy több összesen 96 félegyházi lakosoknak abbeli folyamodását illeti, hogy miután eleik az egész félegyházi belső határt fél kis­­szállási, ferenczszállási, galam­bosi és csolyosi pusztákat megváltották, azonban közöttük csak a félegyházi határ fél kisszállási puszta, ferenczszállási pusztának egy ré­sze és a galambosinak nagy része osztódott belső telekre vagy is tanyákra, a ferenczszállási pusztának más része pedig köz kaszálónak göböly járásnak és a csólyosi puszta egészen marha, ló és juh legelőnek hagyatott meg, noha ők tőke tanya birtokukat egészen eladták, mégis nékiek a ferenczszállási és csólyosi pusztából őket illető részük külön-külön kiadatlason és egyszersmind a

Next