Ferdinandy Gejza: A Magyar Alkotmányjog tankönyve (Budapest, 1911)
ELŐSZÓ. Közel tíz éve annak, hogy «Magyarország közjoga» czímű terjedelmes munkámban megkisérlettem rendszerbe foglalva kifejteni a magyar alkotmány jogelveit, megismertetni jogtételeit és intézményeit s kidomborítani bennök azt, a mi sajátos nemzeti s a mi intézményeinket a nyugati népek hasonló intézményeitől megkülönbözteti. E munkát azonban, melyben később lényeges hibákat fedeztem föl s melyen azóta az 1907—9. évi törvényhozás is keresztül gázolt, nem láttam czélszerünek újból kiadni. Nagy terjedelme alkalmatlanná teszi arra, hogy tankönyvül szolgáljon s ceniori tapasztalataim arra tanítottak, hogy minél vastagabb a tankönyv, annál vékonyabb a vizsgán a vizsgázók tudománya. Minthogy pedig valamely tárgyat tudományként egy könyvből úgy sem lehet megtanulni, több hasznot vélek hajtani a közjogi ismeretek terjesztése terén, ha tankönyvben kísérlem meg az egész alkotmányjog földolgozását és csupán néhány fontos kérdés bővebb taglalásával foglalkozom, mintha terjedelmes tudományos rendszerbe törekedném azt újból földolgozni. A tudományos részletkérdések megoldása különben is a monographiai irodalom feladata. Ezért határoztam el tehát magamat arra, hogy nagy terjedelmű munkám második kiadása helyett egy kisebb terjedelmű tankönyvet szerkeszszek, mely talán épen azért fog könnyebben elterjedni, mert rövidebb és áttekinthetőbb lévén, tanulásra alkalmasabb. De avval a rendszerrel, melyet 1902-ben megjelent és fennebb említett munkámban követtem, nem szakítottam teljesen, hanem csupán módosítottam rajta, hogy a könyv anyagát szűkebbre vehessem. Sikerül-e majd e munkámmal elérni a czélt, amelyre törekszem, azt az eredmények fogják megmutatni. A szerző: 1*