Hahnemann Sámuel: Organona a' Gyógymüvészségnek, vagy Hahnemann Sámuel Homoeopathia-ja (Pest, 1830)
Előszó a' Negyedik Kiadathoz
képtelenségüket, és a’ czéllal nem ritkán ellenkező voltokat már régóta nem ösmerték volna; úgy ők jobb gyógyszerek segedelmével az egyébként magában gyáva, szenvedő életerőn segíteni , a' kórfolyamatnak egy rövidebb és biztosabb úton eszközlendő bevégezésén é s annak a’ kívánt egésségbe való átváltoztatásán elanyira nem iparkodtak, szóval, a' gyógymüvészséget fölfedezni oly igen nem törekedtek volna. De mivel, a mit eddig gyógymüvészségnek hívtak, csupán csak azon gyámoltalan, a' czél-lal ellenkező, nem ritkán, magára hagyva, a’ betegségek elhárításában rosz törekedésű , és káros intézetű, belingerféle , esztelen ( setell természetnek nevezett) életerőnek (tökélytelen) utánozásában állott, azért engedelmet reménynek , ha azt állítom, hogy a' valódi gyógyművészség előttem föl nem találtatott. Hogy pedig a' Hasonszenvtanulmány ( Homöopathik) ezen eddig hasztalanul keresett gyógyművészség legyen, azt alaptételei tanítják , és tettei bizonyítják. Köthenben 1829-dik Boldog Asszony havában. Hahnemann Sámuel.