Molnár János: Orvosi törvény 1. (Székesfehérvár, 1814)
II. Rész. A' Törvény Széki vagy Szedriai Órvosi Törvény - IV. Fejezet
ponya tsontjait! könnyű az efféléket legkissebb vágással es ütéssel ’ is öszve* törni ; és az agyvelőt halálossan megsérteni ! 7. A’ Phisicusok esmérik az emberi természetet arról az oldalról is, mellyi szerént vágynak olly félénk, olly nyúl* szivú, olly érzékeny, és olly titujálatos természetű emberek , hogy az illyen esetekben nem a’ nagy ütés, nem a'nagy verés, hanem a’ szerfelett való meg rettenés, elijedés, szívmegdöbbenés, a vérforgásnak hirtelen való fennakadása, vagy pedig ellenben, a’ vérnek, szörnyű boszszonkodás, boszszuság, és harag miatt lett feliforrása után, szélütés öli meg az embert. Jól emlékezem , azon esetre, midőn két czigányok, ezen Tek. Sz. Fehérvármegyében öszve veszvén, a harmadik pedig elakarván ezeket egymástól választani; a' hegedű vonóval egygyikhez legyitvén, de éppen nem harag