Ecsedi István: A Hortobágy-puszta természeti viszonyai tekintettel a mezőgazdaságra (Szeged, 1908)
A Hortobágy-puszta általános leírása
„régtől fogva békés és csendes birtokában volt azon jószágoknak.“" Teszi pedig ezt ünnepélyes aktus keretében, jelen vannak a váradi káptalan emberei és a szomszéd Ohat és Zám községek beleegyezésük jeléül képviseltetik magukat. Hogy mikor került először Debrecen birtokába, még nem tudható. Az a „régtől fogva“ való kitétel, mely az oklevélben foglaltatik, messzire visszanyúló, bizonytalan időre enged következtetni, miközben teljes bizonytalanságban hagy bennünket ép úgy, mint ahogy a két adományozónak sem volt biztos tudomása az emlegetett örökös jogról és annak eredetéről. Ezeket szem előtt tartva csatlakozni kell Balássy Ferenc azon véleményéhez, mely szerint míg Ohat, Zám és Máta faluk voltak, addig mint önálló egyedek szerepeltek s a faluk elpusztulása után is csak jóval később kerültek Debrecen birtokába. Megállapítható az időrend is, amelyben elpusztultak. Legkésőbb alakult a Máta, legelőbb pusztult el s így legelőbb került Debrecen birtokába, míg a másik kettő jóval előbb már mint történeti tényező szerepel, mert porolnék a váradi káptalannal’ és Ohatot Anonymus munkájából is kiolvashatjuk.1 * * 4 * * * Végül Máta ünnepélyes átadásánál mind a kettő mint szomszéd képviselteti magát. Midőn azonban a XVI—XVII. században a békés egyensúly felbomlik s a harcok, a pusztulás színhelye lesz a Magyar Alföld, az eddig tengődő falvak fennmaradása is kétségessé válik. Mert, hogy valami nagyon virágzó falvak már a középkor második felében sem voltak, mutatja az, hogy az egri egyházmegye kerületébe tartozó Ohat és Zám már név szerint külön meg sincs említve, hanem a baromtenyésztésre hivatott s ezért gyér és mozgó lakosságú Ohat „cum Medgyes et caeteris praediis“ név alatt említtetik. Annyi bizonyos, hogy e puszták osztoztak a Debrecen város határát képező közel húsz puszta sorsában s lehetővé vált, hogy a szorgalmas, egyszerű debreceni nép határait annyira kiterjessze, amilyennel ma kevés város dicsekedhetik hazánkban. Ohatot, Zámot más öt pusztával együtt 11 1808-ig zálogba bírta 1 Szűcs I.: Debrecen szab. kir. város története. Debrecen 1872. 20 21.1. 3 Balássy F. : A zámi és ohati apátságok. Budapest. 1881. :1 B. Szabó L.: Debrecen helynevei. Debrecen. 1865. 24. 1. 4 Anonymi: De gestis Hungarorum. XXVIIl. ·"' Balássy F.: Schematismus Cleri Archidioccesis Agriensis. 1880.124. 1. E puszták a ma is Debrecen határában fekvő Fancsika, Bánk, Haláp, Hegyes, Monostor.