Vágó Ferencz: A gyöngyösi kath. községi nagygymnasium története 1634-től 1895-ig (Gyöngyös, 1896)
Előszó
és életrehívás nehéz küzdelmeiben állt sorompóba, sőt annak fentartásához is hozzájárult leginkább azzal, hogy gyermekeit ezen gymnasiumban képeztette. A gyöngyösi gymnasium életképessége nemcsak abban nyilvánul, hogy a közel-vidék tanuló ifjúsága kereste fel, de a távolabb eső, különösen a felsőtótajkú vármegyék tanuló-ifjusága nagy számban sereglett a gyöngyösi gymnasium falai közé, s így nemcsak a népnevelés terén teljesíté hazafias kötelességét, de egyszersmind a magyar nyelv érdekében is nemzeti missiót teljesített. Trencsén, Turócz, Liptó, Zólyom sőt Árva vármegyéből is nagyobb számban jöttek tótajkú gyermekek, akik iskoláik bevégzése után a magyar nyelv teljes leírásával váltak meg a gyöngyösi gymnasiumtól. Ezek száma sokszor a létszám egyhatod részét is kitette. Mint mondottam a gyöngyösi gymnasium a fölötte lefolyt idők kormányainak soha sem volt kedvencze. Sőt midőn már önerejéből az V. és VI. osztályt is felállította s több éven át fenn is tartotta 1789. évben uralkodó József császár rendeltére az V. és VI. osztály Jászberénybe szándékoztatott áthelyeztetni, s hogy ez meg nem történt, néhai özv. Páldy Mihályné, született Nagy Margit árokszállási birtokos úrnőnek közönhető, aki is áldozatkészséggel oly alapítványt tett, melynek kamatai az V. és VI-ik osztály kiadásait teljesen fedezték. E nemes lelkű, a népnevelés ügye iránt lelkesülő úrnőnek köszönhető tehát az V. és VI. osztály eddigi állandó fenállása, s így méltán megérdemli, hogy neve a gymnasium történetében e kiemelkedő előszóban az utókor részére megörökítessék. S nem titkolhatom el én sem érzéseimet, melyekkel e sorokban emlékének áldozom és hamvaira az Egek urától áldást kérek.