Majer István: A magyar képezdék reformja (Esztergom, 1843)
maszkodik. Vajha illy önbizalom lelkesítsen mindnyájunkat! mert bizonyos, hogy illy önerőnkben vetett bizalom , és annak meg feléi a cselekvés, a nemzeti nagyság és közboldog-ságnak legbiztosabb talpköve. Több év óta képezdei tanár lévén, a képezdék reformjáról írtam, s e szakmunkálatomban nyújtom által hazafiúi javaslatomat , tőlem telő legszebb áldozatot. Feladatom fontos , képezdéktől fügvén a népnevelés újjászületése. Alapelveimet a szigorú logica zsinórmértéke szerint igyekeztem előterjeszteni s olly reménynyel, hogy felvilágosodás végett olvastatom, s ez fő oka, hogy Minister úrhoz nyújtandott ime dolgozatomat közzé tettem. Az ügy közös, szólljanak hozzá minél több szakértők. Fogják talán némellyek mondani: ön fenhangon beszél! Igen, én nyíltan szóltok, mivel jellemem, elveim igazsága, az érdek nagyszerűsége, s a vallás-és közjólétérti buzgalom, a tapasztalás szülte meggyőződés melly telkemet eltölti, jogositnak erre. Legforróbb óhajtásom, hogy dolgozatom olly jó indulattal fogadassék, olly jó foganattal gyümölcsözzék, milly buzgalom és lelkiösmérettel van Isten dicsőségére, és édes hazám véreim javára szentelve! Minister úr! elvégre kérem, méltóztassék be tiszteletemnek őszinte nyilatkozatát hazafiúi érzettel fogadni. írtam Esztergomban június havában 1848. Mlajer István áldozó pap és képezdei tanár.