Gyürky Antal (szerk.): Borászati Lapok 1858
1858-02-14 / 7. sz.
Mm Hawt 00 Cl 00 A SZŐLŐMIVELÉS, BORKEZELÉS, PINCZEGAZDÁSZAT S BORKERESKEDÉS ÉRDEKEI ELŐMOZDIGTÁSÁRA S EMELÉSÉRE. Megjelen e lap hetenkint egyszer —vasárnap — nagy tömött íven , több fametszvénynyel. Előfizethetni Pesten , a szerkesztőségi irodában (Zöldkert utcza 14 sz. házban) és Ráth Mór könyvkereskedésében (váczi utcza 5. sz. alatt), valamint minden cs. kir. posta hivatal útján egyszerű levél által. Előfizetési ár: helyben házhoz küldéssel , vidékre postán bérmentve szállitva egész évre 6 ft, félévre 3 forint pp. 7. szám. ERDELYORSZÁG BORÁSZATA. A természet Erdélyt, a testvérhont, épen oly bőven áldá meg gazdag kincseivel, mint Magyarországot, melyek között ott is mint itt, a bor igen jelentékeny helyet foglal. Erdélyben azon terület, melyet szőlősöd, az adóbizottmányi kimutatás szerint 102,600 holdat tesz, melyen évenként egyre másra közel két millió akó bor terem, mi is, ha csak egy akót p frtra számítunk, mintegy 6 millió pengőforint értéket képvisel. Ez oly szép somma, hogy ha azt akár tőkének, akár jövedelemnek tekintjük, mindenesetre figyelmet érdemel. De Erdélynek nem csak elegendő, hanem igen kedvező viszonyok között fekvő, jó bort termő szőlei vannak. A hegylánczolatok ugyan, melyeknek oldalait szőlővel mívelik, különböző pontokon vannak, s a föld természetes alakulása szerint egymástól különböznek, s így majd minden vidéken más jellemű bor terem, mihez különböző vidékenkint bizonyos fajok túlnyomósága is járul; de azért igen jeles s igen kitünő borai vannak Erdélynek szintúgy, mint a testvérhornak. Van neki szinte a neszmélyihez hasonló, sőt azt felülmúló fehér bora, a Maros mentében termett bora hasonlít a badacsonyihoz, a somlyói a magyar (majdnem hasonnevű) somlaihoz, az érmelléki (mert ott is van Érmelléke az Ér vize mellett) bakatora hasonlít a magyar érmellékihez, különösen : a szendemeteri, pelei, tasnádi, balánházi és csákolyi. Igen jelesek a kisküllövölgyi, úgy a Deés s más vidék borai is. És mégis mily keveset jövedelmeznek ott a szőlők, azt az atalános panaszok, kereskedési viszonyok s borárak mutatják. A bornak ára Erdélyben igen alant áll, s azért háládatlannak tartják a szőlőmivelést, melynek költségei felette nagyok. Eddig tehát Erdélynek széleiben fekvő kincsét csak holt tőkének lehetett tekinteni, minoha kivételképen a rendes s szorgalmatos mívelés után egyes birtokosoknak kielégítő jövedelmet hajtott, de átalában az országban a pénzt, sem annak forgalmát nem nagy mértékben idézte elő. Az erdélyi bortermelés ily pangó állapotának s hátramaradásának okait leginkább e következő körülményekben lehet feltalálni. 1) A szőlömívelés elhanyagoltatván, ez által a termés annyira csökkent, hogy a szűken reá fordított költséget sem lévén képes visszafizetni, mi is a szőlök iránt egykedvűséget, sőt sokaknál ellenszenvet idézett elő. 2) A szölőfajok nemesítésére semmi gond sem fordíttatott, a menynyire pedig mégis némelyek jobb fajok szaporítása után törekedtek, a helybeli körülményeknek kevéssé megfelelő fajokat választottak, (tisztelet a kivételeknek), mert a megválasztásban inkább csak a hír után indultak, mint a tapasztalás általi meggyőződés után s tudományos elvek nyomán. 3) A szőlőmívelés sok helyen nem felel meg a czélszerű rendszernek s helyi viszonyoknak. Egész Magyarországban nem lehet észrevenni oly eltérő mívelési rendszert, mint Erdélyben uralkodik. A mi bizonyos tájhoz, földhöz s fajokhoz hozzáülik, azt sokszor már más vidéken lehetetlen gyakorolni. 4) A borkezelés s pinczegazdászat alapos elvei nem voltak annyira is elterjedve, mint Magyarhonban (noha e tekintetben is sok jeles termesztőre nézve kivételt kell tenni). 5) Aránylag igen kevés bor jött pinczekezelés alá, miután a jobb helyekről többnyire most korában vitték el a vevők a borokat, mint például a k.-szolnok megyei érmelléki borokat a szamosközi, nyiri, tiszaháti, s hajdúsági zsidók szokták elhordani, de csak olcsó áron, s nem azon czélból, hogy azt jó kezelés által tökélyre fejt-