Gyürky Antal (szerk.): Borászati Lapok 1858
1858-02-21 / 8. sz.
Megjelen e lap hetenkint egyszer —vasárnap — nagy tömött íven, több fametszvénynyel. Előfizethetni Pesten , a szerkesztőségi irodában (Zöldkert utcza 14 sz. házban) és Ráth Mór könyvkereskedésében (váczi utcza 5. sz. alatt), valamint minden cs. kir. postahivatal útján egyszerű levél által. Előfizetési ár: helyben házhoz küldéssel , vidékre postán bérmentve szállítva egész évre 6 ft, félévre 3 forint pp. A SZŐLŐMÍVELÉS, BORKEZELÉS, PINCZEGAZDÁSZAT S BORKERESKEDÉS ÉRDEKEI ELŐMOZDÍTÁSÁRA S EMELÉSÉRE. ERDÉLYORSZÁG BORÁSZATA. (Vége.) Ha Erdély különböző vidékein elterülő szőlőkön végig tekintünk, valamint arról könnyen meggyőződünk, hogy azok fekvése, alkotása sat, különösen kedvező a jó bor termesztésre, úgy kénytelenek vagyunk átlátni azon okokat is, melyek a jó s bő termést gátolják. Mondottuk, hogy jó bort csak jó szőlőfajok s rendes mívelés után lehet várni, s azért a faj nemesítést elmellőzhetetlennek tartjuk. De miután még az nem elegendő ösztön a jó mívelésre, szorgalomra, és a szőlő iránti szeretetre — kivált a népnek, — hogy ha jobb s finomabb bort terem, s azt az eddiginél magasabb áron lehet eladni, szükséges hogy az kielégítő mennyiségben is teremjen. A fajok megválasztása s nemesítése által ugan nagymértékben emelhetni a termés mennyiségét, valamint a rendes s többszöri kapálás s czélszerű mívelés által is , mindazonáltal oly szőlőkben, minek többnyire az erdélyi szőlők, melyek már egészen el vannak öregedve, a budaihoz hasonló bő termést várni nem lehet. Az öreg szőlőt, hol a gyökerek már egészen ellepték a földet, a föld alsó rétege már egészen kimerült, hol a tőkék fája életereje már eltompult, hasztalan a trágyázás, hasztalan a gyakori kapálás, ott bő termésre számítani nem lehet, s ott csak ujjítás, fiatalítás s földfelforgatással lehet segíteni. A szőlömívelésre nézve Erdély minden vidékén más divat uralkodik, egy oly átalános szabályt mint magyar országban nem lehet észrevenni. A kérdés tehát az lenne, melyik mód czélszerűbb a több közül, mire mi egyszerűen nem felelhetünk, s mit mi meghatározni nem akarunk. Véleményünk szerint legsikeresebben azt csak az erdélyi gazdasági egylet közbejárása által minden vidékről meghívott értelmes szölöszökből alakult választmány, — gyakorlati s tudományos elvek s okak tökéletes megvitatása után — határozhatná meg. És csak az ily megállapodás után lehetne azután sürgetni, hogy minden vidéken a legsikeresebb mívelési rendszer válljék átalánossá. A borkezelés és pinczegazdászatnak Erdélyben szinte vannak mesterei, de az ott átalában véve mégis rosz lábon áll, tulajdonképen sok helyen sehogy sem áll s nem állhat, mert nincs bor, s ahol bor nincs, ott nem lehet a pinczegazdászatot követni. Bor pedig azért nincs, mert azt legnagyobb részben most korában szokás eladni. Ez azonban oly baj, amelyen segíteni igen bajos. Kényszeríteni a népet nem lehet hogy borátkádról vagy most korában el ne adja, de az értelmesebb szőlőbirtokosoktól sem lehet azt máskép várni, ha csak nem lesz reménységük a boraikat oly áron eladhatni, mely által visszatérne pinczekezelési költségek, s azon tőke kamatra , melyet igénybe venni kénytelenek addig, míg az ó borok eladása után várakoznak. Már pedig mindaddig, míg Erdélynek nagyobb mennyiségű ó borai nem lesznek (melyek a kereskedésre s szállításra alkalmatosak), borkereskedése fel nem virágzik, s borai csak egyes mustrák után lehetnek itt-ott érdemek szerinti becsben ismeretesek, de nem átalában s míg azok hire neve el nem terjedt, árok sem fog emelkedni. A kereskedés egyedül azon út, mely a pénzt forgalomba hozza, s mely által a termesztményeket értékesíteni lehet. Így tehát Erdély borászatának fölvirágzására az elmondottak után legfőbb rúgóul szolgálhat a kereskedés, ezt kell óhajtani, s annak létrehozásán kell törekedni minden erdélyi szőlön.