Gyürky Antal (szerk.): Borászati Lapok 1858
1858-03-28 / 13. sz.
Megjelen e lap hetenkint egyszer —vasárnap — nagy tömött íven, több fametszvénynyel. Előfizethetni Pesten, a szerkesztőségi irodában (Zöldkert utcza 14. sz. házban) és Ráth Mór könyvkereskedésében (váczi utcza 5. sz. alatt), valamint minden cs. kir. postahivatal útján egyszerű levél által. Előfizetési ár : helyben házhoz küldéssel, vidékre postán bérmentve szállítva egész évre 6 ft, félévre 3 forint pp. TÖBB VAGY KEVESEBB FAJSZŐLŐBŐL VAN-E JOBB BOR? E kérdés kétségkívül a termesztők érdekében létetett, azért a felelet szinte azt célzólag adatik e sorokban. A bor — mint kereskedelmi czikk — két kézen fordul meg : a termesztőén és a kereskedőén. Utóbbivá az első is lehet ugyan, de azért e kétféle megkülönböztetést el nem rontja, csak azután válván a termesztő kereskedővé, midőn első szerepét bevégezte ; természetesen ezt csak saját termelésű, nem pedig talán kereskedés végett vett — borára értvén. Hogy a termesztő érdekében itt e sorok csakugyan ilyenek gyanánt tűnjenek föl, szükséges egy kevéssé megvizsgálni : a kereskedő és termesztő között van-e különbség? s ez miből áll? A kereskedőnek a vett borért adott pénze egyszersmind tökéje, melynek kamatját a barom nyereség adja, azért ennek feladata : tőkéjének lehető legnagyobb kamatját húzni, vagyis a vett bort minél nagyobb nyereséggel adni el. Ezen czél elérésére a kereskedő ezerféle mesterkélést, fogást is fölhasznál; a többi közt a borvegyítést és keverést is, mi főleg azon ezélból történik , hogy a silányabb s azért olcsóbb bor a finomabb s így drágább minőségűhez — habár csak csalékososan is — hasonlítóvá tétessék, s így drágábban eladathassék, mi ha végbe ment, a kereskedő foglalatossága azon borra nézve bevégződött. A termesztőnek az ő bora nem egyszersmind tőkéje, hanem ez csak kamat, tőke pedig a szőlőültetvény vagy telep; azért midőn terménye becsben előhalad, akkor egyszersmind telepének értéke is — még pedig sokszorozva — emelkedik; hasonlólag a biztos, nem ingadozó, vállalati vagy iparpapírokhoz, melyeknek értéke azon arányban növekedik, melyben a kamat emelkedik. Világos ebből , hogy a szőlész terménye becsének , árának emelésére törekedve egyszerre két czélra törekszik, jövedelme vagy kamatja szaporítására, és szőlőtelepe vagy tőkéje értékének növelésére , azért míg a kereskedőre nézve elegendő a pillanatnyi szerencsés vagy nyereséges fogás , addig a termesztőnek állandó, szilárd s messze kiható eredményre kell törekednie; mi nem annyira vegyítésben, csalékony keverésben, mint inkább a szőlőfajok jó, czélra vezető megválasztásában s termesztésében, továbbá ezen fajok szüretelésében, pinczei kezelésében áll. A termelő nem követheti a divat szerinti izlés változását úgy, mint a kereskedő, borgyáros; neki oly termény kiállítására kell törekedni, mely a változó divat között is megtartja értékét; mi meg is marad, ha valódi belbecscsel bir; mert csak a színleges, csalékony szép van változásnak alávetve, a valódi belbecs — néha ugyan csökkenhet árban — de azért ismét visszatér az, s állandó, biztos marad. Nem az lévén a kérdés : mi ezen belbecs ? — 13 A SZŐLŐMÍVELÉS, BORKEZELÉS, PINCZEGAZDÁSZAT S BORKERESKEDÉS ÉRDEKEI ELŐMOZDITÁSÁRA S EMELÉSÉRE. 10 arany jutalmat nyert pályamunkája.