Gyürky Antal (szerk.): Borászati Lapok 1859

1859-01-02 / 1. sz.

T. cz. olvasóinkhoz. Midőn szerény lapunk ezévi pályáját a mai szám­mal rajra megkezdi, lehetetlen, hogy mi is el ne mond­juk újévi üdvözletünket, mely jellemző nemzeti szoká­sainknak egyike. Magyar őszinteséggel s tiszta szívből kívánunk mi­t, olvasóinknak ez évben is minden jót, áldást, s boldogságot. Kívánjuk, hogy virágozzék a drága hon, annak nyelve s ipara. Óhajtjuk, hogy emelkedjék bo­rászatunk, és azzal növekedjék nemzeti kincsünk s va­gyonunk. Legyen a borászat hazánkban nemcsak a közvagyonosság valódi forrása, de nemzeti dicsőségünk s nevünk egyik terjesztője. Ámde hogy ez így legyen, hazánk bortermelőinek lelkesedésére, ügyszeretetére, s borászatunk iránti részvétére van szükségünk. Szükséges, hogy megértse a bortermesztő közön­ség nemes hivatását, s felfogja hazai borászatunk fon­tosságát. Szükséges, hogy borászaink tudják, miként nálunk a bortermelés oly kiváltságos nemzeti kincs, minővel a föld hátán igen kevés nemzet dicsekedhetik, mely kincsnek értéket adni, s azzal a nemzet dicsősé­gét emelni csak önmagunktól függ. Ha más nemzetek büszkék valamely iparágra, mely náluk nagyobb virágzásra emelkedett mint más­hol, vagy ha oly természet adományára, melylyel más nemzet nem dicsekedhetik. Ha az arabs és angol büszke atka faj lovára, valóban okunk lenne nékünk is ko­runk­ra büszkélkedni, minden esetre pedig kötelessé­günk becsülni ezen természet ajándékát. De hogy becsülni tudjuk ezen vagyonunkat, is­merni kell azt. Tudnunk kell, hogy borászatunk súlya nemcsak abban fekszik, mikint a világon Francziaor­szág után mi bírunk legtöbb szőlőt, s mi bírunk leg­nagyobb mennyiségű bort kiállítani, hanem hogy mi­nálunk terem a borok királya a tokaji és ménesi aszó, s e mellett midőn más nemzeteknél csak egyes borfa­jok tűnnek fel, akkor mi legkülönbözőbb nemes boro­kat tudunk felmutatni. Úgy­hogy azt mondhatjuk­, mi­kint szinre, ízre, erőre s zamarra nézve nálunk az egész világ borai képviselve vannak. Nekünk tehát csak akarni kell, és kétséget nem szenved, hogy borainkat — ha czélszerűen kezeljük s a kereskedés viszonyaival tökéletesen megismerke­dünk — mindenütt fogják inni s ismerni, de becsülni is, hol csak borivó nemzet létezik a világon. És igy boraink után fogják a magyar nevet is a világ min­den részében ismerni. Ámde nem szabad elbizakodnunk, de nem szabad elcsüggednünk sem. A­kik azt hiszik, hogy már mi a borászat tetőpontján állunk, s hogy már jobb bort mint a mieink képzelni sem lehet, épen úgy hibáznak és annyit ártanak az ügynek, mint azok, kik egészen elcsüggedve sem olvasni, sem tanulni, sem pedig a bortermelés s pinc­ekezelés körül valamely javítást elfogadni nem akarnak, mert — úgymond — nincs ára boraiknak s nem látják jutalmazva fáradságukat. A mi borászati iparunk véghetetlen el volt ha­nyagolva, e tekintetben minket a külföld kimondha­tatlanul megelőzött, s mi messze maradtunk megötte. Azt lehet mondani, hogy századokig egyenlő tespe­désben volt borászatunk.Gazdászatunk minden ágában több előrehaladás történt, mint a borászatban, kivéve e lefolyt néhány évet. Az előtt a borászatról minálunk alig hallott valaki beszélni, újításról, újabb rendszer­ről, külföldi kereskedésről, a kereskedés viszonyairól s kellékeiről, néhány nagylelkű hazafit kivéve vajmi keveset s kevesen szóltak. A mezei gazdászat, a földmívelés, állattenyésztés, méhészet stb. az irodalom által időről időre képviselve volt, s a haladás fokozatosan mutatkozott. De a borá­szati irodalom meddő s pedig véghetetlen meddő volt nálunk. Évtizedeken keresztül alig jelent meg egy bo-­ ELSŐ FÉLÉVI FOLYAM. • Megjelen e lap hetenkint egyszer — vasárnap — nagy tömött íven, több fametszvénynyel. Előfizethetni Pesten , a szerkesztőségi irodában (Egye­tem­ utcza 6. sz. 1. em.) és Pfeiffer Ferdinánd könyvkereskedésében (átellenben a „Fehér hajóval"), valamint minden cs. kir. postahivatal útján egy­szerű levél által. Előfizetési ár: helyben házhoz küldéssel, vidékre postán bérmentve szállítva egész évre 6 ft (új pénzben 6 frt. 30 kr.), fél­évre 3 forint pp. (új pénzben 3 frt. 15 kr.) rft . A SZŐLÖMIVELÉS, BORKEZELÉS, PINCZEGAZDÁSZAT S BORKERESKEDÉS ÉRDEKEI ELŐMOZDÍTÁSÁRA S EMELÉSÉRE. PEST, JANUÁR 2. 1859

Next