Gyürky Antal (szerk.): Borászati Lapok 1859
1859-01-02 / 1. sz.
T. cz. olvasóinkhoz. Midőn szerény lapunk ezévi pályáját a mai számmal rajra megkezdi, lehetetlen, hogy mi is el ne mondjuk újévi üdvözletünket, mely jellemző nemzeti szokásainknak egyike. Magyar őszinteséggel s tiszta szívből kívánunk mit, olvasóinknak ez évben is minden jót, áldást, s boldogságot. Kívánjuk, hogy virágozzék a drága hon, annak nyelve s ipara. Óhajtjuk, hogy emelkedjék borászatunk, és azzal növekedjék nemzeti kincsünk s vagyonunk. Legyen a borászat hazánkban nemcsak a közvagyonosság valódi forrása, de nemzeti dicsőségünk s nevünk egyik terjesztője. Ámde hogy ez így legyen, hazánk bortermelőinek lelkesedésére, ügyszeretetére, s borászatunk iránti részvétére van szükségünk. Szükséges, hogy megértse a bortermesztő közönség nemes hivatását, s felfogja hazai borászatunk fontosságát. Szükséges, hogy borászaink tudják, miként nálunk a bortermelés oly kiváltságos nemzeti kincs, minővel a föld hátán igen kevés nemzet dicsekedhetik, mely kincsnek értéket adni, s azzal a nemzet dicsőségét emelni csak önmagunktól függ. Ha más nemzetek büszkék valamely iparágra, mely náluk nagyobb virágzásra emelkedett mint máshol, vagy ha oly természet adományára, melylyel más nemzet nem dicsekedhetik. Ha az arabs és angol büszke atka faj lovára, valóban okunk lenne nékünk is korunkra büszkélkedni, minden esetre pedig kötelességünk becsülni ezen természet ajándékát. De hogy becsülni tudjuk ezen vagyonunkat, ismerni kell azt. Tudnunk kell, hogy borászatunk súlya nemcsak abban fekszik, mikint a világon Francziaország után mi bírunk legtöbb szőlőt, s mi bírunk legnagyobb mennyiségű bort kiállítani, hanem hogy minálunk terem a borok királya a tokaji és ménesi aszó, s e mellett midőn más nemzeteknél csak egyes borfajok tűnnek fel, akkor mi legkülönbözőbb nemes borokat tudunk felmutatni. Úgyhogy azt mondhatjuk, mikint szinre, ízre, erőre s zamarra nézve nálunk az egész világ borai képviselve vannak. Nekünk tehát csak akarni kell, és kétséget nem szenved, hogy borainkat — ha czélszerűen kezeljük s a kereskedés viszonyaival tökéletesen megismerkedünk — mindenütt fogják inni s ismerni, de becsülni is, hol csak borivó nemzet létezik a világon. És igy boraink után fogják a magyar nevet is a világ minden részében ismerni. Ámde nem szabad elbizakodnunk, de nem szabad elcsüggednünk sem. Akik azt hiszik, hogy már mi a borászat tetőpontján állunk, s hogy már jobb bort mint a mieink képzelni sem lehet, épen úgy hibáznak és annyit ártanak az ügynek, mint azok, kik egészen elcsüggedve sem olvasni, sem tanulni, sem pedig a bortermelés s pincekezelés körül valamely javítást elfogadni nem akarnak, mert — úgymond — nincs ára boraiknak s nem látják jutalmazva fáradságukat. A mi borászati iparunk véghetetlen el volt hanyagolva, e tekintetben minket a külföld kimondhatatlanul megelőzött, s mi messze maradtunk megötte. Azt lehet mondani, hogy századokig egyenlő tespedésben volt borászatunk.Gazdászatunk minden ágában több előrehaladás történt, mint a borászatban, kivéve e lefolyt néhány évet. Az előtt a borászatról minálunk alig hallott valaki beszélni, újításról, újabb rendszerről, külföldi kereskedésről, a kereskedés viszonyairól s kellékeiről, néhány nagylelkű hazafit kivéve vajmi keveset s kevesen szóltak. A mezei gazdászat, a földmívelés, állattenyésztés, méhészet stb. az irodalom által időről időre képviselve volt, s a haladás fokozatosan mutatkozott. De a borászati irodalom meddő s pedig véghetetlen meddő volt nálunk. Évtizedeken keresztül alig jelent meg egy bo- ELSŐ FÉLÉVI FOLYAM. • Megjelen e lap hetenkint egyszer — vasárnap — nagy tömött íven, több fametszvénynyel. Előfizethetni Pesten , a szerkesztőségi irodában (Egyetem utcza 6. sz. 1. em.) és Pfeiffer Ferdinánd könyvkereskedésében (átellenben a „Fehér hajóval"), valamint minden cs. kir. postahivatal útján egyszerű levél által. Előfizetési ár: helyben házhoz küldéssel, vidékre postán bérmentve szállítva egész évre 6 ft (új pénzben 6 frt. 30 kr.), félévre 3 forint pp. (új pénzben 3 frt. 15 kr.) rft . A SZŐLÖMIVELÉS, BORKEZELÉS, PINCZEGAZDÁSZAT S BORKERESKEDÉS ÉRDEKEI ELŐMOZDÍTÁSÁRA S EMELÉSÉRE. PEST, JANUÁR 2. 1859