Gyürky Antal (szerk.): Borászati Lapok 1859

1859-08-07 / 32. sz.

A SZŐLŐMIVELÉS, BORKEZELÉS, PINCZEGAZDÁSZAT S BORKERESKEDÉS ÉRDEKE Megjelen e lap hetenkint egyszer — vasárnap — nagy tömött íven, több fametszvénynyel. Előfizethetni Pesten, a szerkesztőségi irodában (SOP bestyéntér 1 sz. 1. em.) és Pfeiffer Ferdinánd könyvkereskedésében (átellenben a „Fehér hajóval"), valamint minden cs. kir. posta hivatal l­tján egy­nerű levél által. Előfizetési ár : helyben házhoz küldéssel, vidékre postán bérmentve szállítva egész évre 6 ft (új pénzben 6 frt. 30 kr.), fél­évre 3 forint pp. (új pénzben 3 frt. 15 kr.) ELŐMOZDÍTÁSÁRA ÉS EMELÉSÉRE. Borászati ismeretek. Még alig csak egy-két évtized előtt is a borásza­tot ritka ember tartotta tudománynak, s legtöbben azt hitték, hogy a borászat csak abból áll, hogy a szőlőt megmetszik, megkapálják, mint mindég világ kezdeté­től, s ha félig-meddig megért, a fürt leszedetik, hor­dóba szűrik a levelét, s ha kiforr, megvan a bor, me­lyet csak meg kell inni, mindamellett mégis annyi sok jó bor volt mi nálunk, hogy igazán el se tudtunk igazodni rajta, me­lyik jobb ; hanem hogy jó boraink voltak, azt csak mi magunk tudtuk, s csak magunknak termesztettük bo­rainkat. Volt tehát borunk elég, s ettől volt jó ked­vünk is eleget, de nem volt pénzünk ; legalább nem a borból, mire a jókedv­ s boldog körülmények között nem is volt nagy szükség. Ez azonban most másként van, szükségeink meg­szaporodtak, pénzünk megfogyott, jó kedvünk elmúlt, s anyagi állapotunkról komolyabban kezdünk gondol­kozni, s komolyabban kell gondolkoznunk, ezt körül­ményeink, saját magunk iránti s hazafiúi kötelességeink parancsolják. A szükség oda utal, hogy felkeressük a forráso­kat, melyek által pénzhez juthatunk, melyek által jö­vedelmeinket szaporíthatjuk, és így azon meggyőző­désre jutottunk valahára, hogy a szőlőmivelés hazánk­ban oly vagyon, melyet jövedelmezővé tenni tőlünk fü­gg,­­ hogy a bortermelésben találunk egy oly forrást, mely által az egész nemzet és egyesek anyagi jobblétét emelni lehet. A­ szükség s ezen meggyőződés egyrészről, más­részről viszonyaink felismerése, s irodalmunk működése borászaink között az eddiginél nagyobb tevékenységet fejtvén ki, a borászati érdekek felébredtek, s a borter­mesztő közönség öntudatosabban kezd e szakmával foglalkozni. Ennek eredményei azon különböző véle­mény­nyilatkozatok, melyeket már most borászatunk érdekében oly gyakorta hallani. Nem akarom mondani, hogy ne lenne a mennél élénkebben nyilvánuló véleményeknek hatása ezen iparág fejlődésére, mert az bizonyos, hogy az eszmék érlelik az ügyet, de virágzásra csak akkor emelik, ha sikerül az elágazó véleményeket egészen kalap alá vonni, ha sikerül az eszméket a súrlódás által a balfogalmak salakjától kitisztítani s akkor a tudomány akár a gya­korlat s tapasztalás csalhatatlan forrásához visszave­zetni. Nincs tudomány, nincs iparág, hol a nézetek oly eltérők lennének, mint a borászatban, azért ez, mert ed­dig keveset foglalkoztunk ez iparággal, keveset beszé­lünk e tárgyról, s így vagy meg nem szoktuk hallani az annyira eltérő nézeteket, vagy mert újnak látszik a tárgy, nem volt még idő, hogy a vélemények kellő súrlódás által kiegyenlíttettek volna. Ha a laycusok szájából hall az ember téveszméket vagy ferdeségeket, azt nem lehet csodálni; de ha szakember csak még tá­vol sem bírja azon ismereteket, melyek az általa ke­zelt iparág vagy szaktudomány körébe tartoznak, ok­vetlen hibának s kárnak lehet mondani. Már néhány eszmének megvitatása e lapokban oly szép eredményt idézett elő; szükséges tehát, hogy e vitatások fonalát tovább vezessük ; szükséges, hogy a borászati ismereteket tovább terjeszszük vagy annak szükségét kimutassuk (mert ignoti nula aupido) hogy ezáltal az ügynek proselytákat nyerve, közelebb vi­gyük azt a fejlődéshez. Miből állnak a borászati ismeretek, s mindent, mit a borásznak tudni kell, rész­letesen leirni lehetetlen; de ezen értekezésnek az nem is c­élja, mert hiszen azon tudomány, mely a borászat­nak alapja, s maga a borászat gyakorlati előadása nem néhány iv papirt, de köteteket igényel; e mellett sok tárgy van, mely még fejlődést, érlelést kiván, melyről 32

Next