Borászati Lapok – 1. évfolyam – 1874.

1874-10-10 / 19. sz

Budapest, 1874. october 10. 19. szám. I. évfolyam IHKUV/VNI LAPOK. Megjelenik minden hó 10-én és 25-én legalább másfél tömött íven, számokat utánpótoljuk. Szerkesztő: Dr. Entz Ferencz budai vinczellérképezde, hova a kéziratok és egyéb a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Egész évre 3 frt, mely egyszerre fizetendő. Évközben belépő előfizetőknek az addig megjelent Előfizetési díj: HIRDETÉSI DÍJ 1--1 ll--3|1-— ti !1-12|l— 18 1-24 szemhirdetéskor frt|kr frtjkr frtjkr frt kr frt kr] frtjkr 16/ie lap 14 — 36 — 70 — 120 — 160 — — e/16 , 7 — 18 — 35 — 60 — 80 — 100 4,c „ 3 30 9 — 17 50 30 — 40 — 50 — „ 1 75 4 25 8 75 15 — 20 — 26 — v„ „ — 90 4 50 40 7 50 10 — 12 50 Minden hirdetésért 30 bélyegdij. Kiadóhivatal: Légrády testvérek Budapest, nádor utcza 6. sz., hova az előfizetési pénzek, hirdetések és ezek dijai, reclamátiók intézendők. Csularstársulás. Ha csakugyan emberfia találkoznék, ki azt kétségbe vonni merné, hogy a szőllőmivelés a mezei gazdaságnak azon ága, melynek gyakorlata a legnagyobb nehézségekkel, akadályokkal és viszontagságokkal jár, azt kigyógyíthatná tévedéséből az idei szőllészeti évjárat tragikus históriája. Miután szellőink a tavalyi páratlan szárazság által létük fentartásában megingatott állapotban az idei évbe átléptek volna, megnyílt előttük oly pályafutás, mely akadályaiban szintén páratlan volt. A bekövetkezett száraz tél épen nem volt arra való, hogy a lankadt tőkét aléltságából kigyógyíthatta volna, igy kerültek szüleink az idei kegyetlen évjárat alá, kimerült, fegyvertelen állapotban. De reánk jött a tavasz, mely mosolygó és csalóka napfényével bennünk és szelleinkben a remény magvát ismét csirába hozta. Váratlanul indult meg a szellő hajtása, s csodálkozva kérdeztük egymást, honnét vehette erejét, és így tartott ez ápril végéig, midőn az a kemény fagy által az első csapást kapta, mely egyes határok kivételével majdnem általános volt országszerte. Bunda kellett az egész májusban, ez semmit sem hozott helyre. Junius volt az idei vegetatio megváltója, csodákat is miveltaza földeken és mezőkön, de a mélyebben gyökerező szőllő tőkén csak palliatív lehetett hatása, megmentette ugyan azt a kihalástól, de szokott gyarapodását snövekedését nem hozhatta már helyre. Nem halt ki, de nem birt fát nevelni. Fejmetszés mellett törpék a tőkék, de azért vesszeik mégis elérik a karó magasságát, de nem igy az idén, ahol a meztelen karók hoszúságának kétharmada már messziről a szőllőhegyekből kirí. Fánk tehát nincsen és szőllő, ahol van is, igen kevés , de kérdem , hogy mink lesz majd a jövő évben, midőn a tenyészerejében megingott szőllőtőke már az idén még fáját sem bírta megnevelni! A nyár derekán nem volt ugyan hiány sem a kellő melegben, termékenyítő lecsapódásokban, és a föld felszínén gyökerező növényzet vette is ennek hasznát, megnevelte a sarjút, tengerit, burgonyát, de nem lendíthetett többé az évelő bokrok és fák sorsán, miután azok gyökérzetei a föld méllyebb rétegeiben terülnek el, mikre,a futó nyári esők nedve be nem hathat. Hiába birt a szellőtöke ritka remek fejlődésű levélzetében a légbeli lecsapódások felfogására szembetűnő előnyöket, mert ezek mégsem elégségesek arra, miszerint vele ne éreztessék, hogy a nedvesség átaljában végkép hiányzik, s azért képes volt ugyan szegényes termését silány táján fentartani, de korántsem fejthetett ki annyi erőt, hogy azt a kellő tökélyre is emelte volna; van tehát imittamott fürt tőkéinken, de azok szeme apró, vastag héjú, nagy magvú és lében szegényes, létveszélyek esetén a természet egyedül csak arról gondoskodik, hogy minden áron a faj létét és fentartását biztosítsa: a magvakat menti meg ilyenkor, a vogyó leve mellékes dolog előtte; igy hozza meg mostoha időjárással a buza is az arasznyi korában apró kalászát s kihaló erejét egy-két mag kifejtésére központosítja, hogy a faj létét biztosítsa.