Borászati Lapok – 2. évfolyam – 1875.
1875-10-10 / 19. sz
Budapest, 1875. október 10. 19. szám, II. évfolyam. Megjelennek minden hó 10-én és 25-én legalább másfél tömött íven. Szerkesztő: Dr. Entz Ferencz, budai vinczellérképezde, hova a kéziratok és egyéb a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kiadóhivatal: Légrády testvérek Budapest, nádor utcza 6. sz., hova az előfizetési pénzek, hirdetések és ezek dijai, reclamációk intézendők, fizetendő. Évközben belépő előfizetőknek az addig megjelent számokat utánpótoljuk. Előfizetési dij: Egész évre 3 frt, mely egyszerre HLIibf l) H:TÉSÍ I3I.T |1—1 [ 1—3|1—6| 1—12]l—18|1—24 szeri hirdetéskor frt|kr frt kr frtjkr frt kr frt|kr frt | kr 14 — 36 — 701— 120 — 160!"— 200 — 7 — 18 — 35'— 80 — 80 — 100 — 3 30 9 — 17150 30 — 40 — 50 — 1 75 4 25 8 75 16 — 20; — 25 — — 90 4 150 4 40 7 50 101— 12 50 Minden hirdetésért 30 bélyegdij. A Phylloxera hazáinkban. A rémület, mely Magyarország szőlősgazdáit azóta izgatás alatt tartja, mióta Klosterneuburgban a szőlőtetű megjelent, fájdalom nem alaptalan többé. — Az Ausztriához határos megyék látszottak leginkább kitéve a veszedesemnek, s ime, majdnem ellenkező irányban tört be hozzánk a vész, s szorult kebellel fordul ma az ország Pancsova felé, melynek széleiben az undok amerikai rovarnem egyszerre mindjárt 65 holdnyi területen felmerült. Földrészünk véghetlen hálával tartozik húgának, a fiatalság erejében duzzadozó Columbiának; véget vetett burgonyája áldásával az éhhalál rémeinek, mely azelőtt gyakran Európában megfordult; ennél még felségesebb s hatalmasabb tápanyaggal látta el a tengeriben szegényebb szárazabb éghajlatú tartományait; feldiszitette még polgárjaink diszebédjeit is a legízletesebb sülttel a pulykában, melyet még Lucullus világhírű lakomái is nélkülöztek , meg ajándékozott a megbecsülhetetlen akáczfával, mely védet az elharapódzó faszükséglet s egyszersmind az aszály veszedelmei ellen is nyújt; szóval Amerika látta el az ó világot még számtalan hol megbecsülhetlen hol kétes értékű új anyagokkal, mint p. o. a dohánynyal, de megosztotta velünk bajait is, mert kétséget sem szenved, hogy az első Phylloxerák Európába amerikai szőlővesszőkkel csempésztettek be. Az amerikai szőlőfajok, mik nálunk rendesen az Isabellák neve alatt ismeretesek szenvednek ugyan a Phylloxera rongálásai alatt de nem mennek általa tönkre; életnedvük bősége melyről rendkívüli élénk hajtásuk tanúskodik nem merül ki a nedvelcsapolás alatt, melyet az elődök sokasága okoz, de nem ugy a régi világ szőlője, mely nedveinek ezen felfogyasztását ki nem bírja, s alatta tönkre megy. De miután tehát kétséget nem szenved, hogy a veszedelmes rovarfaj magát már Magyarországon is befészkelte és a baj tehát tagadhatlanul márbennünket is ért, itt az idő, hogy komolyan annak további elterjedésének elhárításáról, vagy a máris kitört bajnák orvoslásáról gondoskodjunk, miközben vigasztalásul legalább az szolgálhat, hogy mások tapasztalásai e szomorú téren nekünk már némikép irányadóul szolgálhatnak. Ami a phylloxera további elterjedésének meggátlását illeti, előttünk fekszenek a rendszabályok, miket az osztrák törvényhozás e tekintetben életbe léptetett, és amelyek speciális körülményeink tekintetbevétele mellett minálunk is mérvadóul szolgálhatnak. A törvény, melyet az osztrák törvényhozás mindkét háza e tekintetben hozott, s a legmagasabb jóváhagyás alá terjesztett, főbb vonásaiban a következő: 1. §. Azon szőlőtulajdonosok, kiknek szőlőiben a phylloxera jelenlétét eláruló nyomok mutatkoznak, kötelesek a községi elöljárót erről haladéktalanul értesíteni, ki ezen jelentés alapján vagy más uton nyert értést is folytán is tartozik a politikai hatóságnak ' e tudomására hozni. Egyidejűleg pedig — további utasítás érkeztéig — az ily szőlőkből a vesszők, levelek, szóval mindazon növényrészek és anyagok kihozatalát betiltani, melyekkel a phylloxera netalán elhurczolható volna. (18. §.) 2. §. Ha a politikai hatóság ily jelentésből, vagy más úton tudomást szerez, hogy valamely szőlőben a phylloxera ismert jelei mutatkoznak.