Borászati Lapok – 9. évfolyam – 1882.

1882-07-10 / 19. sz

Budapest, 1882. julius 10, 19. szám, IX. évfolyam. BORÁSZATI UM Megjelennek minden hó 10-ért, 20-án és 30-án. Előfizetési dij: Egész évre 4 írt. Fél évre 2 „ Szerkesztő tulajdonott­a­­Molnár István, a budai vinczellérképezde igaz­gatója, Budapest, viziváros, kihez a kéziratok, tudósitások, s a lap szellemi részét illető összes közlemények, valamint az előfizetési pénzek, hirde­tések, ezek dijai és a reclamatiók intézendők. '%. lap v,8 „ Vw „ Vi. „ HIRDETÉSI DIJ 1-6 1-12 1-18| 1-24| 1—36 szeri hirdetéskor frt |kr|frt |kr frt [kr frt kr frt |krjfrt |kr frt kr 141— 36 — 70,— 1201— 1601— 200 250 — 71— 18 — 361— 60 — 80 — 100 — 160­­3 30 9 — 17­ 0 30 — 40 — 60 — 60 — 1 76 4 25 8,76 16-20 — 25 —-30 — 1 — 2 50 4 1 50 8­— 1*1-20 26 — Minden hirdetésért 30 kr. bélyegdij. Évközben belépő előfizetőknek az addig megjelent számokat utánpótoljuk. Legalább öt előfizetőt gyűjtőknek tisz­teletpéldánynyal szolgálunk. l-rl 1--3 „Borászatunk." (Egypár szó a mintapincze érdekében.) Ily czim alatt méltatta a Kassán megjelenő „Szőlészeti Borászati- és Gazdasági Lap" i. e. 9-ik számában Parragh Gábor veterán borászunk a „ Magyar föld" ugyanezen czim alatt hozta czik­keket, a melyek borászatunk emelésére „teljes megelégedéssel sorolják fel azon intézkedéseket, melyek utóbbi időben a kormány intencziójából, a kormány kezdeményezéséből ez érdekben történ­tek." S midőn bemutatja magát, „mint borászati érdekeinknek egy negyed századnál régibb úttö­rőjét", maga is helyesli „a kormány kezdeménye­zését, mely már elodázhatlan volt." „Mert önkor­mányzatunk 15 esztendeje alatt nagyon sok be­csületes kisbirtokos, ház és szőlőtulajdonos polgár földönfutóvá tétetett a szertelen dézsmaváltság és adók behajtása által, ugy, hogy gazdátlan és par­lagon hevernek jó fekvésű­, hajdan sok bort ter­mett szőlős földek." Nagy igazságokat mond Parragh úr, de nem ott kezdi, a­hol kellene. Az okozatot veti fel csak, s elhallgatja az okot, mely szülte azt. Pedig kár elhallgatni, mert ugyanazok az okok, melyek szerinte 15 év óta pusztítják a bor­termelők létezhetését, még napjainkban is mind megvannak, és ugyancsak pusztítanak folytonosan, tanúskodik erről Balaton­ mellékének nem egy bor­termelő községe, melyeknek nem rég jó módú la­kosai ma már csak vinczellérjei saját földbirtoka­iknak. A hasznot mások vágják zsebre, az övék csak­­ a nélkülözések közt való nehéz munka. De mindennek korántsem a ,,szertelen dézsma­váltság és az adók behajt­ása" az oka csupán, ez már csak egyik szánalmas és elszomorító okozata azon oknak, melyet Parragh ur nem szellőztet, alkalmasint, mert nem illik bele az ő intenczió­jának a keretébe, pedig „da liegt der Hund be­graben." Ugyanis, Parragh ur elismeri, hogy egy idő óta „nagyon sok becsületes szőlőtulajdonos polgár földönfutóvá tétetett, azért, mert nem bizta meg a terheket, de hát miért nem bízta meg ? Azért, mert csupán a bortermelésre lévén utalva, ezen műve­lési ág a nélkülözésekig hatványozott takaré­kosság mellett sem jövedelmezett neki annyit, hogy a terhek viselése mellett csak száraz kenyérre is maradt volna neki valami. Jobb termés és jobb jövő reményében néhány forint kölcsönt vett fel, vagy pedig kenyérnek való lisztet és sót vásárolt a falujabeli uzsorás-zsidótól, ki erre még nógatta is a szegényt, no ekkor aztán készen volt a kol­dusbot. De hát miért nem jövedelmez a bortermelés annyit, hogy a termelőnek, ha gyarapodását nem is, de legalább létezhetését biztosítaná . Részben erre is megfelel Parragh úr, de csak részben, midőn azt mondja: „Újabb időben a bor­kereskedés csak hasznot hajtó olcsó portékát ke­res a borban is, és mellőzi a jelesebb hegyek terményét, mellőzi a törekvő bortermelők jeles bo­rát, vagy egyenlőn a silány borokkal potom áron kíván azokhoz is hozzá­jutni." Oly igazságokat mond itt is, hogy kalapot emelek előtte , de nem markol bele itt sem a do­log lényegébe. A „borkereskedés"-nek ezen minden méltányos­ságát és okszerűségét teljesen nélkülöző, a hará­csolással karöltve járó lelketlen eljárása szüli meg azt a kényszerhelyzetet, mely a jobb terme­lésre „törekvő bortermelők" iparkodását szappan­buborékká teszi, s egész általánosságban a borter­

Next