Borászati Lapok – 9. évfolyam – 1882.
1882-07-10 / 19. sz
Budapest, 1882. julius 10, 19. szám, IX. évfolyam. BORÁSZATI UM Megjelennek minden hó 10-ért, 20-án és 30-án. Előfizetési dij: Egész évre 4 írt. Fél évre 2 „ Szerkesztő tulajdonottaMolnár István, a budai vinczellérképezde igazgatója, Budapest, viziváros, kihez a kéziratok, tudósitások, s a lap szellemi részét illető összes közlemények, valamint az előfizetési pénzek, hirdetések, ezek dijai és a reclamatiók intézendők. '%. lap v,8 „ Vw „ Vi. „ HIRDETÉSI DIJ 1-6 1-12 1-18| 1-24| 1—36 szeri hirdetéskor frt |kr|frt |kr frt [kr frt kr frt |krjfrt |kr frt kr 141— 36 — 70,— 1201— 1601— 200 250 — 71— 18 — 361— 60 — 80 — 100 — 1603 30 9 — 17 0 30 — 40 — 60 — 60 — 1 76 4 25 8,76 16-20 — 25 —-30 — 1 — 2 50 4 1 50 8— 1*1-20 26 — Minden hirdetésért 30 kr. bélyegdij. Évközben belépő előfizetőknek az addig megjelent számokat utánpótoljuk. Legalább öt előfizetőt gyűjtőknek tiszteletpéldánynyal szolgálunk. l-rl 1--3 „Borászatunk." (Egypár szó a mintapincze érdekében.) Ily czim alatt méltatta a Kassán megjelenő „Szőlészeti Borászati- és Gazdasági Lap" i. e. 9-ik számában Parragh Gábor veterán borászunk a „ Magyar föld" ugyanezen czim alatt hozta czikkeket, a melyek borászatunk emelésére „teljes megelégedéssel sorolják fel azon intézkedéseket, melyek utóbbi időben a kormány intencziójából, a kormány kezdeményezéséből ez érdekben történtek." S midőn bemutatja magát, „mint borászati érdekeinknek egy negyed századnál régibb úttörőjét", maga is helyesli „a kormány kezdeményezését, mely már elodázhatlan volt." „Mert önkormányzatunk 15 esztendeje alatt nagyon sok becsületes kisbirtokos, ház és szőlőtulajdonos polgár földönfutóvá tétetett a szertelen dézsmaváltság és adók behajtása által, ugy, hogy gazdátlan és parlagon hevernek jó fekvésű, hajdan sok bort termett szőlős földek." Nagy igazságokat mond Parragh úr, de nem ott kezdi, ahol kellene. Az okozatot veti fel csak, s elhallgatja az okot, mely szülte azt. Pedig kár elhallgatni, mert ugyanazok az okok, melyek szerinte 15 év óta pusztítják a bortermelők létezhetését, még napjainkban is mind megvannak, és ugyancsak pusztítanak folytonosan, tanúskodik erről Balaton mellékének nem egy bortermelő községe, melyeknek nem rég jó módú lakosai ma már csak vinczellérjei saját földbirtokaiknak. A hasznot mások vágják zsebre, az övék csak a nélkülözések közt való nehéz munka. De mindennek korántsem a ,,szertelen dézsmaváltság és az adók behajtása" az oka csupán, ez már csak egyik szánalmas és elszomorító okozata azon oknak, melyet Parragh ur nem szellőztet, alkalmasint, mert nem illik bele az ő intencziójának a keretébe, pedig „da liegt der Hund begraben." Ugyanis, Parragh ur elismeri, hogy egy idő óta „nagyon sok becsületes szőlőtulajdonos polgár földönfutóvá tétetett, azért, mert nem bizta meg a terheket, de hát miért nem bízta meg ? Azért, mert csupán a bortermelésre lévén utalva, ezen művelési ág a nélkülözésekig hatványozott takarékosság mellett sem jövedelmezett neki annyit, hogy a terhek viselése mellett csak száraz kenyérre is maradt volna neki valami. Jobb termés és jobb jövő reményében néhány forint kölcsönt vett fel, vagy pedig kenyérnek való lisztet és sót vásárolt a falujabeli uzsorás-zsidótól, ki erre még nógatta is a szegényt, no ekkor aztán készen volt a koldusbot. De hát miért nem jövedelmez a bortermelés annyit, hogy a termelőnek, ha gyarapodását nem is, de legalább létezhetését biztosítaná . Részben erre is megfelel Parragh úr, de csak részben, midőn azt mondja: „Újabb időben a borkereskedés csak hasznot hajtó olcsó portékát keres a borban is, és mellőzi a jelesebb hegyek terményét, mellőzi a törekvő bortermelők jeles borát, vagy egyenlőn a silány borokkal potom áron kíván azokhoz is hozzájutni." Oly igazságokat mond itt is, hogy kalapot emelek előtte , de nem markol bele itt sem a dolog lényegébe. A „borkereskedés"-nek ezen minden méltányosságát és okszerűségét teljesen nélkülöző, a harácsolással karöltve járó lelketlen eljárása szüli meg azt a kényszerhelyzetet, mely a jobb termelésre „törekvő bortermelők" iparkodását szappanbuborékká teszi, s egész általánosságban a borter