Borászati Lapok – 10. évfolyam – 1883.
1883-05-30 / 15. sz
Budapest, 1883. május 30. 15. szám, X. évfolyam. Megjelennek minden hó 10-én, 20-án és 30-án. Előfizetési díj: Egész évre 4 írt. Fél évre ....... 2 ., A Német birodalom államaiba egész évre 5 „ Európa egyébb államaiba, valamint Afrika, Amerika és Ausztráliába egész évre .... 6 „ Negyedévi előfizetők nem fogadtatnak el. Tulajdonos s főszerkesztő: Molnár István, a budapesti kir. vinczellérképezde igazgatótanára, Budapest, viziváros, kihez a kéziratok s a lap szellemi részét illető összes közlemények, valamint az előfizetési pénzek és a reclamatiók intézendők. Segédszerkesztő: Neiger Sándor. Budapest, szövetség-utcza 27. sz. Évközben belépő előfizetőknek az addig megjelent számokat utánpótoljuk. Legalább öt előfizetőt gyűjtőknek tiszteletpéldánynyal szolgálunk. Hirdetéseket csak reális vállalkozóktól s csakis a borászati szakba vágó tárgyakról fogadunk el, s ezek dija a szerkesztőség által határoztatik meg. Még egyszer a bor avasodásának kérdéséhez. Lapunk ez évi 4. és 5. számaiban már leírtuk részletesen ezen a borbetegségek legveszélyesebbikét s reá mutattunk azon okokra, melyek e bajt a borban előidézhetik. Az 1882. évi termésű bor, mely körülbelül hasonló körülmények közt született, mint az 1878-diki, sok tekintetben azon aggodalomra adott okot, mintha e kellemetlen vendég az idén is várható lenne. Sok helyen Budán kénytelenek voltak az uj bort mielőbb olcsón elpocsékolni, kimérni; sőt akadtak, kik nagyobb mennyiségű borukon nem tudván kellő időben túladni, kénytelenek voltak azt cognac-nak lefőzetni a kazánosok által. Ily körülmények között a mi uj borainkat is górcsövi vizsgálat alá vettük s a következő eredményre bukkantunk. Az 1882. évi fehér borok mindegyikében fel volt található az avasodást előidéző moszat és pedig egyik hordóban kisebb, a másikban nagyobb mérvben. Öt palaczk 1882-iki felforralt fehér mustban a moszat nyomai sem voltak találhatók. Az 1882. évi vörös borok azon részében, mely közönséges eljárás szerint készíttetett, a moszatok jelen voltak; a vörös borok azon részében, melynek törkölye Reihlen eljárása alapján őszszel felforraltatott, a moszatok teljesen hiányzottak. Tisztában voltunk a teendők iránt; elővettük a Fialla féle borhevitőgépet s azon borokat, melyekben a moszat feltaláltatott, megpasteurizáltuk és pedig 75° C -ra. Egy hectoliternyi tartalmú hordót mégis meghagytunk s ezt Kremer pinczemester ur által ajánlott eljárás szerint kezeltük, nevezetesen kénezett hordóra fejtettük s cognackal szesztartalmát 2%-el emeltük, e bor naponkint rosszabb és rosszabb lett, úgy hogy a mult héten ezt is fel kellett hevítenünk, ha egészen tönkremenni engedni nem akartuk. Nem érdektelen dolog itt felemlíteni, miszerint a pasteurizált borok az operatió után szépen tisztulni kezdettek s igy valószínű, hogy azon általános panasz, mely az idén a borok tisztulni nem akarásáról felhangzik, alighanem ezen okokra vezetendő vissza szabónak a „W.d e" -ben hozott uj borbetegsége az u. n. „tannin-betegség" alig lesz egyéb, az avasodás kezdeténél. Ezt ma még bizonyosan nem állíthatom, mert egy állítólagos tanninbetegségben szenvedő bort nem vizsgálhattam meg, de miután lapunk ezévi 5. számában tett felhívásomra sok helyről küldtek be borokat vizsgálatra, e borokon azon symptomák legtöbbjeit feltaláltam, amelyek Babó szerint a tanninbetegségben szenvedő borokat is jellemzik. Hogy mennyire igazam volt, midőn azon aggályomnak adtam kifejezést, hogy e baj az országban sok helyen fordul elő, de nem ismertetik kellőleg, kitűnik onnét, hogy a vizsgálatra hozzám — e czikk folytán — beküldött borok három kivételével mind avasodásban voltak, avagy avasodni kezdtek. Néhánynak még tudtunk tanácsosal szolgálni a bor megmentésére, többeknél azonban a tanács már elkésett, mert a bor az avasodásnak igen előrehaladott stádiumában állott. Midőn az avasodásról még egyszer írok, nem tehetem, hogy egy igen érdekes kísérlet eredme-