Borászati Lapok – 10. évfolyam – 1883.
1883-10-10 / 28. sz
Budapest, 1883. október 20. 28. szám. X. évfolyam. BORÁSZATI LAPOK. Megjelennek minden hó 10-én, 20-án és 30-án. Előfizetési díj: Egész évre 4 írt. Fél évre 2 „ A Német birodalom államaiba egész évre 5 Európa egyébb államaiba, valamint Afrika, Amerika és Ausztráliába egész évre .... 6 Negyedévi előfizetők nem fogadtatnak el. Molnár István, a budapesti kir. vinczellérképezde igazgatótanára, Budapest, viziváros, kihez a kéziratok s a lap szellemi részét illető összes közlemények, valamint, az előfizetési pénzek és a reclamatiók intézendők. Segédszerkesztő: Neiger Sándor. Budapest, szövetség-utcza 27. sz. Tulajdonos s főszerkesztő: Némely eljárásokról, melyek mellett a rothadt szőlőből is jó és tisztaszű bor nyerhető. Hazánk éghajlata utóbbi időben egyike a legabnormálisabbaknak; némely évben alig van tele, más években tele igen hosszú és igen szigorú. A legtöbb évben igen rövid a tavasza s 5 év óta rendesen esős a szeptember hónapja. Reánk szőlészekre nézve főleg érdekes és káros is cli mánknak ezen utolsó sajátsága, mert a jó egészséges és tartós bor készítését úgyszólván lehetetlenné teszi. A mi azelőtt csak néha-néha fordult elő, hogy ti. szőlőnk elrothadt s rossz izű s nehezen tartható borunk termett, az ma már ugy látszik rendes állapottá növi ki magát. 1878. óta nincs év, melyben szüret előtt esőnk né lenne és pedig tartósan. Megrothad a szőlő héja és telve lesz különféle penészgombákkal, melek a borba is átmenvén annak penészes mellékizt s visszatetsző szagot kölcsönöznek. Miután pedig a vörösbornál a héjnak bizonyos ideig együtt kell erjednie a musttal, hogy a héjak szinanyaga kivonassék, ez okból talán felesleges is említenünk, miszerint jó vörösborunk sem volt az ország legtöbb vörösborvidékén már mintegy öt év óta. Önkényt merül fel a kérdés, vájjon lehetne-e ily rothadó szőlőfürtökből is jó és tisztaizű bort készíteni s egyátalában lehetne e ezen climaticus anomálián némiképen segíteni? Ha academiai cathedrán állanék s tudományos pathossal akarnék feltűnést kelteni, újra nagy fontoskodással ott kellene elkezdenem, miszerint oly szőlőfajokat kell művelni, melyek a rothadásnak vastag és kemény héjuk következtében ellenállanak ; azt kellene továbbá mondanom, hogy magasabb mivelésre kell áttérnünk, hogy talajunkat lazábbá igyekezzünk tenni, hogy végül oly korai fajokat termeljünk, melyek az őszi esős idény (bocsássa meg sz. Szarvas Gábor!) előtt megérnek és rothadás nélkül leszedhetők. Igen! ez igen szép praelectió, de kevéssé használható, mert hiszen szőleinket kiirtani s más kevésbbé rothadó, avagy korai érésű fajtával beültetni vajmi kevés bortermelőnknek juthat mai napság eszébe, főleg ha meggondolja, hogy a phylloxera előbb-utóbb úgyis kiirtja szőlejét ingyen, minden fáradság nélkül. A magas művelésre áttérni a mai betakarási kényszerrendszer mellett s a mai elágasbogasodott idősebb szőlőtőkéinkkel szintén a legtöbb esetben lehetetlen dolog bármennyire kívánatos is. Így tehát a magyar borászközönség ily abnormális esetben más tanácsot kér, már segítséget vár, olyat t. i. mely azonnal használható s mely nem terheli nagy kiadásokkal. Comicumnak is megjárja, de némi raisonnal is bir a budai Vetterek eljárása, mely mint ismeretes abban áll, hogy akár érett a szőlő, akár nem, a mint egy-két rothadni kezdő fürtöt meglátnak, lármát csapnak, hogy minden tönkre megy s erre kiadja a fővárosi tanács a szüreti engedélyt s ime megkezdik a szüretet rothadt szőlő nélkül. Igy kezdték el a szüretet az idén is szeptember 20-án s bár boruk erős nem lesz, sem nagy értékkel nem fog birni, de mindenesetre tartósabb lesz és kemény, egészséges; ami pedig a bor gyengeségét, kevés szesztartalmát illeti — ezen könnyen negít a legconservatívabb termé- Évközben belépő előfizetőknek az addig megjelent számokat utánpótoljuk. Legalább öt előfizetőt gyűjtőknek tiszteletpéldánynyal szolgálunk. Hirdetéseket csak reális vállalkozóktól s csakis a borászati szakba vágó tárgyakról fogadunk el, s ezek díja a szerkesztőség által határoztatik meg.