Borászati Lapok – 11. évfolyam – 1884.
1884-07-10 / 19. sz
Budapest, 1884. julius 10. 19. szám, XI. évfolyam. BORÁSZATI LAPOK. Megjelennek minden hó 10-én, 20-án és 30-án. Előfizetési díj: Egész évre 4 frt. Fél évre 2 „ A Német birodalom államaiba egész évre 5 „ Európa egyébb államaiba, valamint Afrika, Amerika és Ausztráliába egész évre .... 6 „ Negyedévi előfizetők nem fogadtatnak el. Tulajdonos s főszerkesztő: Molnár István, a budapesti kir. vinczellérképezde igazgatótanára, Budapest, viziváros, kihez a kéziratok s a lap szellemi részét illető összes közlemények, valamint az előfizetési pénzek és a reclamatiók intézendők. Segédszerkesztő: Neiger Sándor. Budapest, Kársfa utcza 6. sz. Évközben belépő előfizetőknek az addig megjelent számokat utánpótoljuk. Legalább öt előfizetőt gyűjtőknek tiszteletpéldánynyal szolgálunk. Hirdetéseket csak reális vállalkozóktól s csakis a borászati szakba vágó tárgyakról fogadunk el, s ezek dija a szerkesztőség által határoztatik meg. Egy új magyar pezsgőgyár. Ha meggondoljuk, hogy Francziaország borászatát a borkereskedők és főleg a nagy számú pezsgőgyárosok tették nagygyá , csak örülnünk lehet, ha a pezsgőgyártás hazánkban is új és új positiót foglal el. Mivel sem lehet a szőlőt értékesebben feldolgozni, mint épen a pezsgővé gyártás által s ismét semmivel sem lehet a bortermelőt jobb szőlőanyag előállítására ösztönözni, mint azáltal, ha vidéken egy reális pezsgőgyár keletkezik, mely a jobb anyagot jobban fizeti meg és igy nemes versenyre ösztönzi a szőlőművelőket. A francziák szerint a pezsgő a borok királya s valóban VI. Károly franczia király s utódai alatt valóban csakis királyok és egyéb koronás fők élvezhették azt. S bár 1670. és 1715. között rosz idő járt a champagnerre s az ördögök borának neveztetett el, mindazonáltal már a 18 ik század vége felé teljes triumphussal járta be Európát s fejlesztette felfelé szálló gyöngyeivel azon eszméket, melyek a 19-ik század elejével valóságos szellemi forradalmat idéztek elő úgy a tudomány, mint a gyakorlati élet mezején is. Nem maradt többé a pezsgő a fejedelmek kizárólagos privilégiuma, hanem terjedt az az aristokratia asztalain is és ma ugy állunk, hogy a pezsgőfogyasztás minden országban s nemcsak a felsőbb körökben, de a közép s vagyonosabb osztálynál is lábra kapott. A pezsgőitalok utáni vágy az utolsó két évtizedben mindenütt, még az alsó néposztálynál is észlelhető. A közönségesebb városi ember is igyekszik pár pohár borát pezsgővé változtatva kiinni, s e czélból borát vagy szénsavdús ásványvizekkel vagy pedig az u. n. szikvizzel frissítve fogyasztja el. Maga a valódi s legtöbb esetben: „franezia champagner" sem ritka már a középosztály asztalain. Az aristokratikus ital leszállott a pénz és vagyonaristokratiához s ugy hazánkban, mint az egész világon évenkint fokozatosan több és több pezsgő fogyasztatik el. Még Francziaországban 1835-ben csak 5 millió palaczk pezsgő gyártatott s ime már 1845-ben — tehát tiz évvel később — a gyártott pezsgőpalaczkok száma már 23 millióra emelkedett; ma pedig az évenkint előállítani szokott pezsgőpalaczkok számát bátran tehetjük 50 millióra. Hogy ezért mily összeg folyik Francziaországba s közvetve a bortermelők erszényébe, az könnyen megítélhető, ha minden palaczk pezsgőt csak 4 franciával vesszük fel értékesítésre s ha tudjuk, hogy Champagne vidékén egy hectár szőlő nemritkán 30,000—40,000 francon adatik el s egy hectoliternyi (ki nem sajtolt) jó szőlőfürt, mely a pezsgőgyártásra alkalmas 10 —15 franccal fizettetik a szőlőbirtokosoknak. De mi hasznunk van nekünk abból, ha Francziaország még annyit is vesz be a pezsgőgyártásból; nem jut abból nekünk egy centime sem s igy bár ez adatokat felhozzuk is annak bebizonyítására, hogy a pezsgőgyártás mily nemzetgazdasági emeltyűje magának a szőlőmivelésnek, mindazáltal hozzá kell sajnosan tennünk, hogy Magyarország is adózott eddig a franczia pezsgőgyárosoknak s jutalmazta nem a saját-, hanem a franczia szőlők mivelőit. Tette pedig ezt kénytelenségből, mert saját magyar pezsgője — már t. i. olyan, mely a tisz-