Borászati Lapok – 11. évfolyam – 1884.
1884-04-20 / 11. sz
Budapest, 1884. április 20. XI. évfolyam. BORÁSZATI LAPOK: Megjelennek minden hó 10-én, 20-án és 30-án. Előfizetési díj: Egész évre 4 frt. Fél évre 2 „ A Német birodalom államaiba egész évre 5 „ Európa egyébb államaiba, valamint Afrika, Amerika és Ausztráliába egész évre .... 6 „ Negyedévi előfizetők nem fogadtatnak el. Tulajdonos s főszerkesztő: Molnár István, a budapesti kir. vinczellérképezde igazgatótanára, Budapest, viziváros, kihez a kéziratok s a lap szellemi részét illető összes közlemények, valamint az előfizetési pénzek és a reclamatiók intézendők. Segédszerkesztő: Neiger Sándor. Budapest, Kársfa utcza 6. sz. Évközben belépő előfizetőknek az addig megjelent számokat utánpótoljuk. Legalább öt előfizetőt gyűjtőknek tiszteletpéldánynyal szolgálunk. Hirdetéseket csak reális vállalkozóktól s csakis a borászati szakba vágó tárgyakról fogadunk el, s ezek dija a szerkesztőség által határoztatik meg. Egy lépés borászati haladásunkban. Sokszor el voltak már mondva ugy lapunk, mint egyéb lapok hasábjain is azon bajok, melyek miatt boraink világkereskedelmi szerepre — említésre érdemi mértékben és állandóan - nem voltak alkalmasak. Sokan elkezdték a talaj rigolozásánál s végezték a borok iskolázásánál, okszerű bortermelő névre is tettek szert, de mindamellett boraikat kivitelre s egyáltalában biztos és jobb értékesítésre emelni nem voltak képesek. Nem akarom én kicsinyelni azok felszólalásait, kik a talaj kellő művelése s a vidéki viszonyoknak legjobban megfelelő metszésre kívánnak nagyobb súlyt fektetni; nem kicsinylem azt sem, ha valaki a helyes szüretelés, erjesztés s borkezelés mellett emel agitáló szót; de ha már alapjából kell borászatunk bajain segíteni, ez esetben a szőlőfajok megválasztásánál kellett valamit tennünk, mert annyi fajjal, mennyivel most dolgozunk, soha sem érhetjük el azt, amit más államokban elértek, hogy t. i. évenkint ugyanazon jellegű s többé-kevésbé ugyanazon minőségű bort szűrhessünk. A földmivelési minisztériumban már hónapok óta dolgozott egy szűkebb szakbizottság azon szőlőfajok összeállításán, amelyek az egyes borvidékeken általános terjesztésre ajánlatosak. E végből minden egyes vinczellérképezde igazgatója s minden kerületi vándortanító felhivatott, hogy jelölje meg — esetleg a vidékebeli jelesebb birtokosok közbenjöttével — azon szőlőfajokat, melyek az illető vidéken ugy mennyiség, mint minőség dolgában ajánlatosak. Midőn igy az anyag összegyűlt, a borászati osztály azokat áttanulmányozta, megrostálta, s véleményezés végett kiadta az orsz. gazd. egyletnek. Innét is visszakerülvén, ma gr. Széchényi Pál miniszter ő nagyméltósága által megküldetett ezen elaboratum minden szakintézetnek s közgazdasági előadónak. Nem mondjuk, hogy ezen elaboratum kifogástalan, de hogy főbb vonalakban meg fogja állani helyét s helyesen teszi a kiköveti átültetéseknél, ez kétségtelenül biztos Csak azon anyagból választhatott a bizottság, a mely rendelkezésre állott, s pld. alulírott megvan győződve, hogy még vannak fajok, amelyek bár kevésbbé ismeretesek; de ha ismertetnének, bizonyára jobban elterjednének a jelenlegi fajoknál. Ilyen pld. a bánáti riesling, mely az olasz rieslinget a termés finomságában; a török kadarka, mely a kék kadarkát érési időben s finomságban felülmúlja; a termés mennyiségében pedig velük versenyeznek. A finom fajok közül a szerémi zöld is hiányzik, mely pedig zamatos bora miatt méltán nevezhető magyar rieslingnek. De ezek s sok mások igen kevéssé vannak elterjedve s igy egyelőre nem vétethettek fel az ajánlható fajok lajstromába. A vörös fajoknál a ,,Petit Bouschet", a,,Gamay Teinturier" vöröslevü fajok felvétele szintén égetően indokolt lett volna vörösbortermelésünk sikerének biztosítása végett, de mikor még egy szál venyigénk sincs belőle ! Szóval vannak fajok a melyekről ezúttal hallgat a névsor. A névsor összeállítását nem előzte meg mint más államokban, a tenyészanyag vagyis az összes fajok összeírása, gyűjtése s így csak a már az eddig is igen elterjedt fajok ajánlatára kellett szorítkozni. Ez