Borászati Lapok – 12. évfolyam – 1885.
1885-01-16 / 2. sz
Budapest, 1885. jan. 16 XII. évfolyam Megjelenik minden hó 1-én és 16-án Előfizetési díj: Egész évre 4 írt. Fél évre 2 „ A Német birodalom államaiba egész évre 5 „ Európa egyébb államaiba, valamint Afrika, Amerika és Ausztráliába egész évre .... 6 „ Negyedévi előfizetők nem fogadtatnak el. Tulajdonos s szerkesztő: Molnár István, a budapesti kir. vinczellérképezde igazgatótanára, Budapest, viziváros, kihez a kéziratok s a lap szellemi részét illető összes közlemények, valamint az előfizetési pénzek és a reclamatiók intézendők. Segédszerkesztő: Neiger Sándor. Budapest, Kársfa utcza 6. sz. Évközben belépő előfizetőknek az addig megjelent számokat utánpótoljuk. Legalább öt előfizetőt gyűjtőknek tiszteletpéldánynyal szolgálunk. Hirdetéseket csak reális vállalkozóktól s csakis a borászati szakba vágó tárgyakról fogadunk el, s ezek dija a szerkesztőség által határoztatik meg. Visszapillantás az 1884-ik borászati évre. II. A földmivelési kormányt nem kis elismerés illeti meg azon intézkedéseiért, a melyek általa a magyar borászat érdekében tétettek. Hogy ezen intézkedések közül egy se kerülje el ügyelmünket, ám kezdjük meg azok taglalását chronologikus rendben. Belátván a kormány azt, miszerint mi sem hangolja jobban le a termelőt, mint a venyigeforgalom teljes korlátozása s így fajainak javítása, szerét ejtette szakemberei véleményeinek meghallgatásával, hogy a nemesebb fajok forgalma — oly biztosíték mellett, mely a veszélyes rovar rovalmrczolását teljesen kizárja — lehetővé tétessék. — A kecskeméti immunis homoktelepen, majdnem két millióra menő nemes és ajánlható csemege-borfaj venyigék iskoláztatását s igen olcsón eladását rendelte el. Körülbelül egy millió jó és tiszta faj nemes gyökeresvessző ment át a szőlőbirtokosok szőleibe, a mely anyag hivatva van az eddigi rosszabb, silányabb fajokat kiszorítani s helyettesíteni. Emellett berendeztetett a kecskeméti telep részben vesztegintézetnek is s igy lehetővé tétetett, hogy bárki kaphasson bárhonnét egészséges szőrvidékről venyigét, ha azt előbb a kecskeméti telepre küldi, honnét meggyökereztetve s phylloxerától teljesen mentes állapotban kapja egy év múlva vissza. Azon vidékek termelőinek, akik máris a phylloxera pusztításai ellenében kénytelenek küzdeni s kik nem hajlandók ezen a magyar ember természetével megegyező foglalkozásról kétségbeesve lemondani, — a kormány a küzdelmet nem kis mértékben könnyítette meg az által, hogy gyérítésre a szénkéneget ingyen adta s a kerületi phylloxera-biztosokat a gyéritő közönség betanítására rendelkezésre bocsátotta. Másrészt alkalmat adott mindazoknak próbát