Borászati Lapok – 19. évfolyam – 1887.

1887-01-01 / 2. sz

2. szám. 19-ik évfolyamt, ez által az erre alkalmas fajok kipuhatol­tassanak. III. A győrttrsi eljárás tekintetében gon­doskodjék a kormány, hogy megfelelő mennyi­ségű szénkéneg mindig legyen rendelkezésre, s a birtokosoknak lehető olcsó áron s mérsékelt szállítási díjak mellett adassék ki, részükről való hosszas utánjárás szüksége nélkül. A szükséges eszközök szintén rendelkezésre le­gyenek, s a m­íg vállalkozó nem akad, ki ezek előállításával vagy legalább eladásával foglal­koznék, addig az állam ez eszközöket a jó karban való visszaszolgáltatás kötelezettsége mellett— díjtalanul kölcsönözze a birtokosoknak, s kivonatukra embereiket az eljárás technikai kivitelére, szakértő közegei által taníttassa meg. IV. Az amerikai szőlőfajták tekintetében a kérdés három felé oszlik és pedig: a) Direkt termelésre és alanyul egyaránt használható fajok közül ajánlhatók a Jacquez és Herbemont, oly megjegyzéssel, hogy — későn élők lévén — directtermelésre klíma tekinte­téből csak azon vidékeken ajánlhatók, hol hazai szőlőink közül a kadarka jól díszlik. Miután e fajták nehezen gyökeresednek (a­­ sima vesszőkből átlag alig 5 - 10% ered meg) biztosabb lesz az eljárás, ha már gyökeres vesszőket szerzünk. Sima vesszők gyökeresí­tése körül pedig azon eljárás látszik czél­szer­­nek, hogy a vesszők csekély értékű, vagy már amúgy is kivágatni szándékolt régibb európai tőkékre, az úgynevezett sarkantyús oltással reáoltassanak, mely eljárással állítólag 4­1—50 °/o-nyi gyökeresedésre lehet számítani. b) Csupán, directtermelésre használható fa­jok közül terjesztésre ajánlhatók: a Canada, Clarwood, Elsinbourg és Othelló fajok; kisérlet­tételre a Noah (fehér). Az Othelló kivételével mind nehezen gyökeresed­ők. c) Csupán alanyokul való használatra al­kalmas fajok közül — a jelentésben érintett föltételek mellett, tehát a talaj minőségéhez való alkalmazást föltételezve — ajánlhatók : a Riparia, jó minőségű, főleg fekete televény- A „BORÁSZATI LAPOK" TÁRGYÁJA. A cognac eredete, elnevezése és felhasználása. Borból és egyáltalában más kierjedt folya­dékokból szeszes italok készítését arabs or­vosok kezdették a X-ik században. Általá­nosabbá azonban mégis csak a XIV-ik század­ban kezdett ezen iparnak űzése lenni, és ha Chaptal, Rozier, Parmentier és Dossieux urak följegyzései után indulunk, Arnauld de Ville­neuve, Montpellierben lakozott orvos s tanár volt az, ki első ízben ismertette, hogy a bor­nak leégetése által kellemes illatú és zamatú szeszes italt lehet előállítani. (Kár, hogy nincsen megnevezve a korszak, az év, a­mely­ben ezen ismertetés történt, vagy a melyben nevezett orvos-tanár élt.) Később, de különösen a múlt és jelen században Francziaországban Charente vidékén és pedig legfőképen Cognac városkában (a­hon­nan elnevezését is nyerte ezen borból elő­állított ital) van leginkább elterjedve s azon­felül oly tökélyre emelve, hogy a cognac­gyártással foglalkozóknak nem egyedül csak jövedelem forrását képezi, hanem azok jólété­nek alapköveként is tekinthető.­­ Ugyan Francziaországnak más vidékein, sőt más országokban is készítenek cognacot, de ama vidékbeli tiszta készítménynyel, minőség tekin­tetében ezek (tiszta állapotukban) ki nem állják a versenyt. Azért tehát a cognacot, ép úgy, mint a bort, champagne-it, is termé­s illetőleg előállítási helye és a gyártónak neve után szokás megkülönböztetni a keres­kedésben. A legfinomabb cognacot : „Grrand de champagne­"-nak vagy ..Fine champagne"-nak nevezik. Ennek nyers­anyagát legfőképen „Charente" és a „Né" folyó között fekvő 1ó földbe és vöröses, vasas talajnemekbe, semmi esetre sem agyagos, meszes, fehér és sovány talajba, a Vialla, főleg vulkanikus képződésű talaj­nemekbe ; a Cunningham talaj tekintetében kevéssé válogatós, de nehezen gyökeresedik. Kísérlettételre, a különböző talajnemekben való használhatóság kipuhatolása végett, mint relatíve ellenálló fajok ajánlhatók a Solonis, a Clinton, vöröses talajnemekre és a Rupestris, utóbbi főleg köves talajokban. V. Az oltás tekintetében ajánlható:­­) az angol párosítás, úgy gyökeres, mint sima vesszőkön, a Riparia és Vialla fajoknál — de csakis iskolai kezelés mellett;­­) a hasítékba oltás főleg a Jacquez, Her­bemont és Cunningham fajoknál, állandó he­lyeikre kiültetett, erősebb gyökeres vesszőkön. VI. A talajadaptatio kérdése. A felsorolt amerikai szőlőfajoknak a hazai talajviszonyokhoz való adaptatióját kitanulmá­nyozandó, czélszerű volna, ha a kormány oda hatna, hogy minden borvidéken s mindenütt,­­ a hol a talaj minősége változik, állíttassanak az érdekeltek által, tehát a kiszségek, hegyköz­ségek, a szőlőbirtokosok vagy szövetkezeteik, esetleg a gazdasági egyletek vagy a törvény­hatóságok által amerikai szőlőtelepek, melyek­nek egyik feladata lenne, hogy az ajánlott fa­jok mívelése útján az illető talajnak legjob­ban megfelelő és így ott nagyban terjesztendő szőlőfaj kipuhatoltassék és megállapíttassék. E czél előmozdítása végett ily telepek a kormány részéről díjtalanul volnának az e ta­nulmányhoz szükséges szőlőfajok megfelelő számú vesszőivel ellátandók. Ezekben közöltük a két jelentés végered­ményét, melyek alapját lennének hivatva ké­pezni azon iránynak, melyet a filloxéra véde­kezése terén a jövőben követnünk kellene. — Legközelebb lesz alkalmunk e tárgyhoz bőveb­ben hozzá­szólni — addig olvasóinknak is időt engedünk a közöltek felett gondolkozni. 21 községből álló területen termesztett „ Felle blancheu vagy „ Pic-pul-blanc" fehér szőlő szol­gáltatja. E gyártmánynak illatja és zamatja, hogy ugy mondjam : „egyetlen" s ezért a leg­jobb pezsgőbornak készítésénél „liqueur" elő­állítására használják. Minősége ezen termény­nek, ugy látszik, a talajjal, a vidékkel szoros kapcsolatban van, mert hasonló szőlő nálunk is terem, de fajzamattal nem igen bir. A cognacnak ezen elsőrendű osztálya azon­ban még három fokozattal bir. Az első foko­zatba — I­er choix — tartozik azon termel­vény, mely Amb­eville, Angrec, Bonneuil, Château-Bernard, Gouté, Juillac de Coq, Lignières-Sonn­ville, Salles d'Angles, Saint-Fort, Saint-Preuil, Segouzac, Touzac és Verrières vidékeken állíttatik elő; a második és harmadik fokozatba — Il-me és Ill-me choix — sorolják pedig a más kör­nyékbeli ,.Cognac fine champagne" nevezetű ter­melvényt. Minőség tekintetében második helyen áll azon cognac, melyet „petit champagne"-nek neveznek; ennek is kellemes illatja van, de mindazonáltal csak a másodminőségű pezsgő­bornák készítése körül nyer alkalmazást. Ennek előállításán már több — 55 — vidékbeli hely­ségnek lakói osztoznak meg. A Charente folyónak jobb partján el­terülő községekben gyártott cognacot, mint a harmadfokon állót „Borderies" vagy „finbois" névvel illetik. E kerületnek többi községei termelte cognacokat „Bonbois", „ Eau de vic de Saintogne", „Dernieurs bois" vagy „Eau de vic Surgeres" név alatt hozzák forgalomba. Különben a ,cognac" név ma már gyűjtő­névnek is tekinthető, a­mennyiben a leg­nagyjára Gers-Departementban gyártottak, az úgynevezet­t Armagnac"-félék is ezen elnevezés nimbusa alatt hozatnak forgalomba. A jó és nemes cognacnak íze: kellemes, Ültessünk csemege­szőlőt! Az idei ősz is igazolta, hogy hazánkból a szőlőnek, mint gyümölcsnek való kivitele kül­földre , nemcsak évről-évre képes még folyton emelkedni, hanem a legjövedelmezőbb foglal­kozást biztosítja mindazok számára, kik ennek termeléséhez értenek és szerencsések vasutak közelében alkalmas fekvésű szőlőkkel vagy földekkel bírni. Kétséget sem szenved többé azon követ­keztetésünk, miszerint Németországban a bor­kereskedők is igen sok magyar szőlőt vásárol­nak­­ borkészítésre. Jóllehet, hogy ezen fogyasz­tóink nem válogatók a szőlőfajokra nézve, csak egészséges, érett és fehér szőlőt kí­vánnak ! Reánk, termelőkre nézve, kik úgy is sokat panaszkodunk, hogy borainknak nincs elég jó kivitele a külföldre, mindegy, adjuk oda szíve­sen termésünket már szőlőben, hisz ez után gyorsabban jutunk megérdemelt jövedelmünk­höz és még jobb árak mellett. Igaz, hogy az idei év igen kedvező volt a szőlő érésére és elszállítására is, de épen ez képezi feladatunk sarkalat­át. — Ültesd sünk válogatott, jó és a rothadásnak ke­­vésbé alávetett, korán érő csemegeszőlő-fajokat, melyek a kevésbé alkalmas években is teljesen megérnek, nem rothadnak és keményebb húsi­suknál fogva az exportra kiválóan alkalmasak legyenek. Nagyra becsülöm én hazai szőlőfajtáinkat is, de azok között a legnemesebbek többnyire csak közép időben, sőt nagyobbrészt későn érnek és igy csakis kiváló jó években lesznek is alkalmasak az exportra; e szerint inkább bor­nak valók. De sőt, ha csupán bortermelést akarunk is űzni , mindenkor jobban tesszük, ha korai szőlőket ültetünk, mert ezekből a középszerű években, sőt még a rosszakban is oly bort kapunk, a­mely nem lesz savanyú és könnyebben fogjuk azt eladhatni. Tapasztalásból tudjuk, hogy az ausztriai szelid s sajátságos, olyan gyümölcs-fűszeres illatja és zamatja van, a mely egyrészt a bor­nak erjedése alatt támadott s a párlásnál belekerült Onauth — és más egyéb összetett aetherekből, részint a leégetési hőmérsék alatt képeztetett illatos vegyektől, valamint végre azoktól is ered, melyek a cognac ászokolása, illetve érlelése alatt is fejlődnek. Ezeknek összes természetéről azonban olyan hiányosak ismereteink s oly sajátosak azok, hogy mű­úton készíteni ez idő szerint képesek nem vagyunk. Ezen nemes italnak minden jó és nagyra­­ becsült tulajdonságaira, kiválóan kedvező be­folyást gyakorol, a szőlőnek minősége és érettsége, azon gondos és szakszerű figyelem, melyet szem előtt tartunk a bor készítése körül, a pároló­ készüléknek működése és ezen műve­letnek mikénti kivitele és végre a gyártmánynak alkalmas edényekben való helyes kezelése annak érlelése alatt. Ezekből egyúttal azt is levezethetjük, hogy a cognacnak jó vagy rosz minősége és ebbő eredőleg ára és keresettsége nem függ annyira az 50—600­0 szesztartalomtól, hanem — miként ezt más szeszes italoknál is eléggé tapasztal­hatjuk — az izlő érzékekre gyakorlott egye­temleges hatás szabályozza azt. Ezen lényege: sajátság pedig csak jó nyers­anyagnak föl­használása mellett csak hosszabb éveken á tartó helyes ászokolás és kezelés után fejlődik ki jellemző módon. Rossz anyag, beteges bo tehát soha sem fog finom gyártmányt szolgál­tatni, hanem abból mindenkor csak olyat ered, mely, ha még oly idős is és még annyi báboltuk is, a betegségnek nyomait magát fogja hordani, a­mit kis gyakorlattal s­inon izlőérzékkel könnyen föl is lehet ismerni.. ( Most, midőn a cognacgyártás nálunk is fokozottabb mértékben vonja magára a figyel­met és ez iparnak űzésére többen nyilvánítanak 1887. január 1.

Next