Borászati Lapok – 19. évfolyam – 1887.
1887-01-01 / 2. sz
2. szám. 19-ik évfolyamt, ez által az erre alkalmas fajok kipuhatoltassanak. III. A győrttrsi eljárás tekintetében gondoskodjék a kormány, hogy megfelelő mennyiségű szénkéneg mindig legyen rendelkezésre, s a birtokosoknak lehető olcsó áron s mérsékelt szállítási díjak mellett adassék ki, részükről való hosszas utánjárás szüksége nélkül. A szükséges eszközök szintén rendelkezésre legyenek, s a míg vállalkozó nem akad, ki ezek előállításával vagy legalább eladásával foglalkoznék, addig az állam ez eszközöket a jó karban való visszaszolgáltatás kötelezettsége mellett— díjtalanul kölcsönözze a birtokosoknak, s kivonatukra embereiket az eljárás technikai kivitelére, szakértő közegei által taníttassa meg. IV. Az amerikai szőlőfajták tekintetében a kérdés három felé oszlik és pedig: a) Direkt termelésre és alanyul egyaránt használható fajok közül ajánlhatók a Jacquez és Herbemont, oly megjegyzéssel, hogy — későn élők lévén — directtermelésre klíma tekintetéből csak azon vidékeken ajánlhatók, hol hazai szőlőink közül a kadarka jól díszlik. Miután e fajták nehezen gyökeresednek (a sima vesszőkből átlag alig 5 - 10% ered meg) biztosabb lesz az eljárás, ha már gyökeres vesszőket szerzünk. Sima vesszők gyökeresítése körül pedig azon eljárás látszik czélszernek, hogy a vesszők csekély értékű, vagy már amúgy is kivágatni szándékolt régibb európai tőkékre, az úgynevezett sarkantyús oltással reáoltassanak, mely eljárással állítólag 41—50 °/o-nyi gyökeresedésre lehet számítani. b) Csupán, directtermelésre használható fajok közül terjesztésre ajánlhatók: a Canada, Clarwood, Elsinbourg és Othelló fajok; kisérlettételre a Noah (fehér). Az Othelló kivételével mind nehezen gyökeresedők. c) Csupán alanyokul való használatra alkalmas fajok közül — a jelentésben érintett föltételek mellett, tehát a talaj minőségéhez való alkalmazást föltételezve — ajánlhatók : a Riparia, jó minőségű, főleg fekete televény- A „BORÁSZATI LAPOK" TÁRGYÁJA. A cognac eredete, elnevezése és felhasználása. Borból és egyáltalában más kierjedt folyadékokból szeszes italok készítését arabs orvosok kezdették a X-ik században. Általánosabbá azonban mégis csak a XIV-ik században kezdett ezen iparnak űzése lenni, és ha Chaptal, Rozier, Parmentier és Dossieux urak följegyzései után indulunk, Arnauld de Villeneuve, Montpellierben lakozott orvos s tanár volt az, ki első ízben ismertette, hogy a bornak leégetése által kellemes illatú és zamatú szeszes italt lehet előállítani. (Kár, hogy nincsen megnevezve a korszak, az év, amelyben ezen ismertetés történt, vagy a melyben nevezett orvos-tanár élt.) Később, de különösen a múlt és jelen században Francziaországban Charente vidékén és pedig legfőképen Cognac városkában (ahonnan elnevezését is nyerte ezen borból előállított ital) van leginkább elterjedve s azonfelül oly tökélyre emelve, hogy a cognacgyártással foglalkozóknak nem egyedül csak jövedelem forrását képezi, hanem azok jólétének alapköveként is tekinthető. Ugyan Francziaországnak más vidékein, sőt más országokban is készítenek cognacot, de ama vidékbeli tiszta készítménynyel, minőség tekintetében ezek (tiszta állapotukban) ki nem állják a versenyt. Azért tehát a cognacot, ép úgy, mint a bort, champagne-it, is termés illetőleg előállítási helye és a gyártónak neve után szokás megkülönböztetni a kereskedésben. A legfinomabb cognacot : „Grrand de champagne"-nak vagy ..Fine champagne"-nak nevezik. Ennek nyersanyagát legfőképen „Charente" és a „Né" folyó között fekvő 1ó földbe és vöröses, vasas talajnemekbe, semmi esetre sem agyagos, meszes, fehér és sovány talajba, a Vialla, főleg vulkanikus képződésű talajnemekbe ; a Cunningham talaj tekintetében kevéssé válogatós, de nehezen gyökeresedik. Kísérlettételre, a különböző talajnemekben való használhatóság kipuhatolása végett, mint relatíve ellenálló fajok ajánlhatók a Solonis, a Clinton, vöröses talajnemekre és a Rupestris, utóbbi főleg köves talajokban. V. Az oltás tekintetében ajánlható:) az angol párosítás, úgy gyökeres, mint sima vesszőkön, a Riparia és Vialla fajoknál — de csakis iskolai kezelés mellett;) a hasítékba oltás főleg a Jacquez, Herbemont és Cunningham fajoknál, állandó helyeikre kiültetett, erősebb gyökeres vesszőkön. VI. A talajadaptatio kérdése. A felsorolt amerikai szőlőfajoknak a hazai talajviszonyokhoz való adaptatióját kitanulmányozandó, czélszerű volna, ha a kormány oda hatna, hogy minden borvidéken s mindenütt, a hol a talaj minősége változik, állíttassanak az érdekeltek által, tehát a kiszségek, hegyközségek, a szőlőbirtokosok vagy szövetkezeteik, esetleg a gazdasági egyletek vagy a törvényhatóságok által amerikai szőlőtelepek, melyeknek egyik feladata lenne, hogy az ajánlott fajok mívelése útján az illető talajnak legjobban megfelelő és így ott nagyban terjesztendő szőlőfaj kipuhatoltassék és megállapíttassék. E czél előmozdítása végett ily telepek a kormány részéről díjtalanul volnának az e tanulmányhoz szükséges szőlőfajok megfelelő számú vesszőivel ellátandók. Ezekben közöltük a két jelentés végeredményét, melyek alapját lennének hivatva képezni azon iránynak, melyet a filloxéra védekezése terén a jövőben követnünk kellene. — Legközelebb lesz alkalmunk e tárgyhoz bővebben hozzászólni — addig olvasóinknak is időt engedünk a közöltek felett gondolkozni. 21 községből álló területen termesztett „ Felle blancheu vagy „ Pic-pul-blanc" fehér szőlő szolgáltatja. E gyártmánynak illatja és zamatja, hogy ugy mondjam : „egyetlen" s ezért a legjobb pezsgőbornak készítésénél „liqueur" előállítására használják. Minősége ezen terménynek, ugy látszik, a talajjal, a vidékkel szoros kapcsolatban van, mert hasonló szőlő nálunk is terem, de fajzamattal nem igen bir. A cognacnak ezen elsőrendű osztálya azonban még három fokozattal bir. Az első fokozatba — Ier choix — tartozik azon termelvény, mely Ambeville, Angrec, Bonneuil, Château-Bernard, Gouté, Juillac de Coq, Lignières-Sonnville, Salles d'Angles, Saint-Fort, Saint-Preuil, Segouzac, Touzac és Verrières vidékeken állíttatik elő; a második és harmadik fokozatba — Il-me és Ill-me choix — sorolják pedig a más környékbeli ,.Cognac fine champagne" nevezetű termelvényt. Minőség tekintetében második helyen áll azon cognac, melyet „petit champagne"-nek neveznek; ennek is kellemes illatja van, de mindazonáltal csak a másodminőségű pezsgőbornák készítése körül nyer alkalmazást. Ennek előállításán már több — 55 — vidékbeli helységnek lakói osztoznak meg. A Charente folyónak jobb partján elterülő községekben gyártott cognacot, mint a harmadfokon állót „Borderies" vagy „finbois" névvel illetik. E kerületnek többi községei termelte cognacokat „Bonbois", „ Eau de vic de Saintogne", „Dernieurs bois" vagy „Eau de vic Surgeres" név alatt hozzák forgalomba. Különben a ,cognac" név ma már gyűjtőnévnek is tekinthető, amennyiben a legnagyjára Gers-Departementban gyártottak, az úgynevezett Armagnac"-félék is ezen elnevezés nimbusa alatt hozatnak forgalomba. A jó és nemes cognacnak íze: kellemes, Ültessünk csemegeszőlőt! Az idei ősz is igazolta, hogy hazánkból a szőlőnek, mint gyümölcsnek való kivitele külföldre , nemcsak évről-évre képes még folyton emelkedni, hanem a legjövedelmezőbb foglalkozást biztosítja mindazok számára, kik ennek termeléséhez értenek és szerencsések vasutak közelében alkalmas fekvésű szőlőkkel vagy földekkel bírni. Kétséget sem szenved többé azon következtetésünk, miszerint Németországban a borkereskedők is igen sok magyar szőlőt vásárolnak borkészítésre. Jóllehet, hogy ezen fogyasztóink nem válogatók a szőlőfajokra nézve, csak egészséges, érett és fehér szőlőt kívánnak ! Reánk, termelőkre nézve, kik úgy is sokat panaszkodunk, hogy borainknak nincs elég jó kivitele a külföldre, mindegy, adjuk oda szívesen termésünket már szőlőben, hisz ez után gyorsabban jutunk megérdemelt jövedelmünkhöz és még jobb árak mellett. Igaz, hogy az idei év igen kedvező volt a szőlő érésére és elszállítására is, de épen ez képezi feladatunk sarkalatát. — Ültesd sünk válogatott, jó és a rothadásnak kevésbé alávetett, korán érő csemegeszőlő-fajokat, melyek a kevésbé alkalmas években is teljesen megérnek, nem rothadnak és keményebb húsisuknál fogva az exportra kiválóan alkalmasak legyenek. Nagyra becsülöm én hazai szőlőfajtáinkat is, de azok között a legnemesebbek többnyire csak közép időben, sőt nagyobbrészt későn érnek és igy csakis kiváló jó években lesznek is alkalmasak az exportra; e szerint inkább bornak valók. De sőt, ha csupán bortermelést akarunk is űzni , mindenkor jobban tesszük, ha korai szőlőket ültetünk, mert ezekből a középszerű években, sőt még a rosszakban is oly bort kapunk, amely nem lesz savanyú és könnyebben fogjuk azt eladhatni. Tapasztalásból tudjuk, hogy az ausztriai szelid s sajátságos, olyan gyümölcs-fűszeres illatja és zamatja van, a mely egyrészt a bornak erjedése alatt támadott s a párlásnál belekerült Onauth — és más egyéb összetett aetherekből, részint a leégetési hőmérsék alatt képeztetett illatos vegyektől, valamint végre azoktól is ered, melyek a cognac ászokolása, illetve érlelése alatt is fejlődnek. Ezeknek összes természetéről azonban olyan hiányosak ismereteink s oly sajátosak azok, hogy műúton készíteni ez idő szerint képesek nem vagyunk. Ezen nemes italnak minden jó és nagyra becsült tulajdonságaira, kiválóan kedvező befolyást gyakorol, a szőlőnek minősége és érettsége, azon gondos és szakszerű figyelem, melyet szem előtt tartunk a bor készítése körül, a pároló készüléknek működése és ezen műveletnek mikénti kivitele és végre a gyártmánynak alkalmas edényekben való helyes kezelése annak érlelése alatt. Ezekből egyúttal azt is levezethetjük, hogy a cognacnak jó vagy rosz minősége és ebbő eredőleg ára és keresettsége nem függ annyira az 50—6000 szesztartalomtól, hanem — miként ezt más szeszes italoknál is eléggé tapasztalhatjuk — az izlő érzékekre gyakorlott egyetemleges hatás szabályozza azt. Ezen lényege: sajátság pedig csak jó nyersanyagnak fölhasználása mellett csak hosszabb éveken á tartó helyes ászokolás és kezelés után fejlődik ki jellemző módon. Rossz anyag, beteges bo tehát soha sem fog finom gyártmányt szolgáltatni, hanem abból mindenkor csak olyat ered, mely, ha még oly idős is és még annyi báboltuk is, a betegségnek nyomait magát fogja hordani, amit kis gyakorlattal sinon izlőérzékkel könnyen föl is lehet ismerni.. ( Most, midőn a cognacgyártás nálunk is fokozottabb mértékben vonja magára a figyelmet és ez iparnak űzésére többen nyilvánítanak 1887. január 1.