Borászati Lapok – 19. évfolyam – 1887.
1887-12-03 / 50. sz
ellen felhozható érvek — a javaslattal szemben — el ne törpülnének. Ennélfogva alig férhet kétség ahhoz, hogy a törvényjavasatot az országgyűlés érdemleges módosítás nélkül elfogja fogadni. Dr. L. F. Jelentés az országos filloxera kísérleti állomás 1886. évi működéséről. (Vége.) 5. Direkt termő fajok. A farkasdi kísérleti telepen évről-évre mindig több amerikai szőlőfaj kezd teremni. Amelyek már elegendő termést hoznak, azoknak mustjai is tüzetes vizsgálat alá vétetnek. E must-vizsgálatok a lefolyt évben a következő eredményeket mutatták: Az istvántelki telepen az Elvira és a Herbemont szintén hoztak már annyi termést, hogy azt kicsinyben bornak feldolgozni érdemes volt. Szüretelő eszközök hiányában mind a két faj termését e czélból a budai vinczellériskolának adták át. Az Elvira szeptember 15-én leszedett 637 kilogramm szőlőjéből 312 liter must lett, mely a Pillitz-féle mustmérőn 14°/0, a klosterneuburgi mustméron pedig 15*5°/o czukortartalmat mutatott 7*51/00 savtartalom mellett. A Herbemont termése október 2-án szedetett le; a 26 kilogramm szőlő 17 liter mustot adott, melynek czukortartalma a Pillitz-féle mustmérő szerint 15u/o, a klosterneuburgi szerint 1770 volt,savtartalma 17-5°/o. A legutóbbi évi jelentésünkben ismertetett direkt termő fajokon kívül a lefolyt évben még a következő fajokra nézve szereztünk bővebb tapasztalatokat: 1. Othello. Középérésű és bőven termő fekete fajta; fürtjei nagyok, tömöttek, vállasak ; húsos és meglehetősen leves bogyói nagyok, kissé hosszúkásak, feketék, erősen hamvasak; vastag héjuk sok festőanyagot tartalmaz. Bogyóiban a rókazamat érezhetően ki van fejlődve, ámbár csak csekélyebb mértékben, úgy, hogy némelyek szerint a sárga dinnye zamatára emlékeztet. . E fajtát Francziaországban újabb időben igen felkapták és sokan tökéletesen ellentállónak hirdetik, amit mások tagadnak. Saját tapasztalataink szintén azt bizonyítják, hogy az Othello csak termékeny jó talajokban képes a filloxerának ellentállani; soványabb talajokban azonban előbb-utóbb elpusztul. A farkasdi telep IX. a) táblájában, ahol 1884-ben kiültetett tőkéi a megelőző évben még igen szép és erős venyigéket hajtottak, a lefolyt évben már szembetűnő hanyatlás mutatkozott, sőt a tábla felső sarkában a tőkék már valósággal pusztulni kezdtek és gyökereiken igen sok filloxéra garázdálkodott, minek folytán azok csakhamar tönkre mentek és elkorhadtak. Ellenben a szőlőgyűjteményben levő tőkék a jó talajban erőteljesen tenyésztek és növekedtek; valószínű, hogy itt huzamosabb ideig is meg fogják őrizni ellentálló képességüket. 2. Noah. Szintén középérésű és bőven termő, de fehér fajta; fürtjei középnagyságúak, tömöttek; gömbölyű nagy bogyói világos sárgák, húsosak, málna-zamatúak. Ez a zamat sokkal csekélyebb mértékben van kifejlődve, mint az Elviránál, ámbár mind a ketten a Taylor magvaiból származtak. Ellentállóság tekintetében némileg az Othellóhoz hasonlít, t. i. termékeny jó talajban, a minőben amerikai szőlőgyűjteményünk áll, vigan és erőteljesen nő, míg ellenben a sovány, száraz, agyagos-meszes hegyoldalon (XI. c) tábla) csak nehezen bir boldogulni. Gyökerein mindamellett rendesen kevés filloxera található ; á átalában véve már gyökereinek szerkezete is tömöttebb és egészségesebb. Hiányos tenyészés, tehát inkább a talajhoz való alkalmaz - kodás hiányának, mint az ellentálló képesség fogyatékos voltának tudható be. 3. Vialla. Fürtjei kicsinyek, ritkán középnagyságúak, hosszúkás-gömbölyűek, tömöttek ; középnagyságú gömbölyű bogyói feketék, húsosak, kevés lével, de sok festőanyaggal és erős rókazamattal. Csak alanynak való E faj Farkasdon annak daczára, hogy sovány száraz talajba (VII. a) tábla) van ültető, évről-évre fokozatosan erősödik és gyarapodik. Gyökerein kevés a filloxera és ahol esetleg nagyobb rovarcsapatok tanyáznak is a gyökereken, az ezeken észlelhető kóros elváltozások rendesen csak jelentéktelenebbek, úgy hogy e szőlőfajt a jól ellentállók közé lehet sorozni. Mindazokból, amiket e három szőlőfajról eddig tapasztaltunk, kitűnik tehát, hogy a Vialla alany gyanánt jól lesz értékesíthető, a másik két direkt termő faj azonban még további megfigyelést igényel és egyelőre csak kísérletképen ajánlható a természetüknek megfelelő termékenyebb talajokba. A többi direkt termő amerikai szülőfajt illető tapasztalataink az 1885-ik éviekkel megegyeznek. Czukor- Sav- A czetlég S z ö 1 ö f a j tartalom tartalom 0/ o/ faeje 10 / 00 1. Taylor 27 48 13 3 szept. 14 2. „ fekete magcsemete 20 77 22 5 „ 14 3. Noah 23 93 11 2 ,14 4. Othello 25 70 8 6 okt. 4 5. Clinton 30 64 15'2 „ 4 6. Vialla 26*64 8'2 „ 4 7. York-Madeira 28 17 9 '8 „ 4 8. Jacquez .. 25 41 12 9 „4 9. Herbemont ... 22• 39 9 3 , 4 10. Cunningham "23 93 15'7 , 4 A budapesti állami vegykisérleti állomás, mely e vizsgálatokat vásznon keresztül kézzel facsart mustokon eszközölte, öt szőlőfajnak megvizsgálta 1886-iki borát is és a következő adatokat találta : c »* i " x? • Alkohol o o/ Szolofal volum. 70 SaV /o° 1. Elvira 11 25 7 5 2 Clinton 12-50 7 8 3 Concord 10*50 10 8 4. Herbemont 11 25 7 5 5. York-Madeira 13 20 10-2 A „BORASZAT! LAPOK" TARCZAJA. A szőlőfajok eredetéről és fejlődési viszonyairól. Most, midőn hazánk szőlőbirtokosait leginkább azon kérdés foglalkoztatja, hogy miként kellene a szőlőművelést, ezen legjobban jövedelmező mezőgazdasági ágat, a filloxéra pusztításai ellen a legczélszerűbben megvédeni és az elpusztult, vagy pusztulófélben levő szőlőültetvényeket ismét a régi virágzó állapotban helyezni, nem lesz érdektelen az európai szőlőfajok leszármazására vonatkozólag egyet-mást lapunk tisztelt olvasóival dr. Bersch J. nyomán megismertetni. A természetbúvárok, ha valamely növény leszármazásáról van szó, a legtöbb esetben arra utalnak, hogy azoknak hazája Ázsia, Kis-Ázsia vagy a Kaukázus. Igaz, hogy ezen a természettől oly dúsan megáldott ős földrészekből igen sok nemes gyümölcs- és növényfaj származott át hozzánk, s így állítólag a szőlő is onnan származna. Tény az is, hogy ott a szőlő olyan szép tenyészetet mutat, hogy az ott járt utazók, annak nagyszerűségétől felette el vannak ragadtatva. A szőlő ott a magas fákba kapaszkodva, azoknak koronáin is felülemelkedik és sötétzöld lombozatával az alatta lévő területet, egészen beárnyékolja, őszszel pedig a tömérdek érett szőlőfürttel bámulatos látványt nyújt. Vannak esetek, hogy egyes helyeken, egy ilyen szőlőfának is beillő szőlőtő, 200 font szőlőnél is nagyobb termést ad, pedig a vinczellér kése csak nagy ritkán és akkor is nem rendesen zabolázza meg a buja hajtásokat. Aki Európa déli vidékeit ismeri, tudja, hogy a szőlőnek fentebb vázolt buja tenyészete, nem tartozik a mesék közé. Akárhányszor van alkalmunk, a szőlőnek csodálatosan buja tenyészetéről olvashatni, olyan vidékekről, ahol az még szabadon tenyészve, nincsen az emberek rabszolgájává téve. A nyolczadik században a Normanok, midőn Amerikát először felfedezték, Rhode-Island szigetén már átdatlan sűrűségű szőlőtenyészetet találtak. Újabb időkben Cochinchinában előforduló dús szőlőtenyészetről is volt alkalmunk egyet-mást olvashatni, mit valóban a mesével határosnak kellene tartanunk, ha a szavahihető utazók, a szőlő bőséges termését, ott saját szemeikkel nem látták volna. Mindez azonban még mindig nem bizonyít a mellett, hogy az Európában honos szőlőfajok, s ezeknek ivadékai, sőt nagyon fontos érvek a mellett szólanak, hogy a szőlő egy olyan növény, melyeknek különböző válfajai nagyon is bizonyos földrajzi kerületek határaihoz vannak kötve, s hogy minden igyekezet és gonddozás mellett, csak ritkán sikerül, egyik-másik fajt a távolabb országokban meghonosítani. Azért mégsem akarjuk kétségbe vonni azon állítást, hogy a szőlőművelés mestersége Kis-Ázsiából vagy a Kaukázusból származott volna el hozzánk, mert számos reánk maradt emlék bizonyítja, hogy minden tudományunk valamint fajunk bölcsője is a keleten ringott, de hogy a szőlő a legtöbb esetben azon ország szülöttje, hol az találtatik, ezt állítani, több mint egy okunk van. Minden valószínűség szerint a szőlő egy oly növény, mely a meleg éghajlat mellett, a mérsékelt nedves vidéket kedveli és épen ezért találjuk a szőlőművelésre alkalmas éghajlatok alatt, a szőlőt a folyamok mentén, a legszebben díszleni. A botanikusok fáradságos összehasonlító vizsgálatok alapján beigazolták azt, hogy a dél- és középeurópai folyamok, mint a Duna, Rajna, Rhone,Douro stb. szigetein, a szőlőtők a vadonban buján tenyésznek, melyek azonban nem tekinthetők elvadultaknak, hanem épen ellenkezőleg eredetileg vadaknak tekintendők. Megállapittatott továbbá még az is, hogy ezen a vadonban élő szőlőfajok, az illető vidéken honos nemes szőlőfajokkal, határozott rokonságban állanak s hogy egyáltalában nem forog fent többé kétség az iránt, hogy az ott vadonban talált szőlőfajok, nemes szőlőfajainknak ősei voltak. Annyi bizonyos, hogy egynémelyik szőlőfaj gyorsabban alkalmazkodik újabb éghajlati és talajviszonyokhoz, mint például a furmini, burgundi és a portughezi, melyek ez idő szerint majdnem minden európai szőlőtermő vidéken már honosak. De hogy a szőlő csak egy bizonyos határig hajlandó magát az ember akaratának alávetni s hogyha azontúl, neki meg nem felelő viszonyokba kényszeríttetik, tönkre megy, erre nézve Amerika Egyesült Államainak szőlészeti történelme, fényes tanúbizonyságot tesz. Milliókra megy azon vesszők száma, melyek Európa minden szőlőtermő országából, Amerikának a szőlőművelésre alkalmas vidékeire vitettek, sőt franczia és német szőlőművesek is lettek oda szerződtetve, hogy a szőlőt a hazájában megszokott gondozásban részesittessék; de mindez hasztalan volt, a vesszők betegeskedtek, elcsenevészesedtek és végre elpusztultak. A filloxera okozta pusztításokból eddig levont tanulságok alapján valószínű ugyan, hogy az Amerikába kivitt európai szőlőfajok nagy része a filloxerának esett áldozatul , de az ilyen szőlőültetvényeknek tönkremenése, egész határozottsággal, mégis a szőlőnek nem kedvező talaj és éghajlati viszonyokra vezethető vissza. Úgy látszik azonban, hogy a nagy Unió egy államában, mégis sikerült európai leszármazású szőlőket, magról ültetve meghonosítani és pedig Kaliforniában, hol az első szőlők európai hittéritők által, a Malaga szőlő magjából lettek nevelve. Csak midőn az amerikaiak a nagy számban jelenlévő és buja tenyészetü belföldi szőlő-