Borászati Lapok – 20. évfolyam – 1888.
1888-01-07 / 1. sz
XX. évfolyam. 1. szám. Budapest, 1888. január 7. LAPOSZOLÓMŰVELÉSI ES BORÁSZATI HETILAP. Megjelenik minden szombaton. Felelős szerkesztő: Ordódy Lajos. Szerkesztő: Engelbrecht Károly. Mindketten kiadótulajdonosok. Főmunkatárs: Stollár Gyula. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez, az előfizetési és hirdetési pénzek a kiadóhivatalhoz czímzendők. Előfizetési feltételek: Egész évre .... 5 frt 1 kr. Fél évre 2 frt 50 kr. Ne^i^ige ... 1 frt 25 kr. A német birodalom államaiba egész évre5 frt. Európa egyéb államaiba, valamint Afrika, Amerika és Ausztráliában írt. Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST „KÖZTELEK'' Hirdetéseket a lap kiadóhivatala vesz fel. Árjegyzék ugyanott kapható. Hirdetési mellékletek utánios árban fogadtatnak el. Tartalom: Oldal A meszes és márgás talajokra alkalmas amerikai szőlő fajokról. Dr. L. F.-től .. 1 Nehezen tisztuló új borok kezeléséről 2 Miért tiltotta meg Mahomed az ő híveinek a bor élvezetét ? 2 A szőlőmívelés fogatos eszközökkel Engelbrecht- től 3 A szőlőtrágyázásról. Grósz Lajos tól 4 Vegyes közlemények 5 Kérdések és feleletek rovata 5 Tudósítások a szőlők állásáról és a borkereskedelemről 5 Szerkesztői üzenetek tvábbra is jóakaró barátai lapunknak s terjesszék azt jó ismerőseik és környezetük körében, lapunk ezért hálás leend. „Borászati Lapok" szerkesztősége és kiadóhivatala. Előfizetési felhívás. Január hó elsejével új előfizetést nyitunk lapunkra. Tisztelettel kérjük mindazokat, kiknek előfizetése a múlt év végével lejárt, hogy előfizetéseiket mielőbb megújítani szíveskedjenek, nehogy a lap szétküldésében fenakadást szenvedjen. Előfizetési feltételek: Az előfizetési pénzek, a „Borászati Lapok" kiadóhivatalának Budapesten (Köztelek) czím alatt, legczélszerűbben postautalvány útján küldendők. A „Borászati Lapok", melyet a múlt évben nagyobb terjedelmű és minden héten egyszer megjelenő lappá alakítottunk át, a jelen évben XX-dik évfolyamába lép. Nem kíméltünk áldozatokat és önzetlen törekvésünk volt, hogy lapunkkal szőlőbirtokosainknak szolgálatot tehessünk és hogy azt a kor színvonalán álló tekintélyes szakközlönynyé tegyük, hogy mennyire sikerült ezt elérnünk—azt megítélni magunkat illetékeseknek nem tartjuk. Lapunk ezután is hír tükre lesz mindama ismereteknek, melyeket szőlészetünk és borászatunk fejlesztése érdekében közölni közhasznú leend. Nagy súlyt fektetünk a filloxérakérdésre, s a legválságosabb helyzetben is tanácsadói leszünk lapunk t. olvasóinak. Megtoldjuk azonban lapunkat a szőlőműveléssel kapcsolatos „Gyümölcsfatenyésztés" -sel is, melynek köréből gyakran fogunk közérdekű közleményeket hozni. Teljes tisztelettel kérjük fel t. olvasóinkat, maradjanak tó- A meszes és márgás talajokra alkalmas amerikai szölőfajokról. * Az Európában eddig ismert amerikai szölőfajok közül, az eddigi kísérletek után ítélve, a meszes és márgás talajokra egy sem bizonyult eléggé alkalmasnak, sem direkttermelésre, sem ojtáshoz való alanyul. Ezen körülmény, tekintettel arra, hogy Francziaország déli borvidékein, különösen Charentes vidékén, nagy kiterjedésű meszes talajjal bíró szőlőterületek vannak, arra indította a franczia földmivelésügyi minisztert, hogy egy a szőlészet terén kiváló szakértőt, Vialla Pétert, a montpellieri gazdasági tanintézet kitűnő és világhírű szörhzeti tanárát Amerikába küldte ki, olyan szőlőfajok felkutatása végett, amelyek az említett talajokban díszlenek. Vialla tanár ezen tanulmányútját a múlt év június —november hónapjaiban tette meg és arról a mult hóban terjedelmes jelentést terjesztett a franczia földmívelési miniszter elé, melyet kiváló érdekességénél fogva czélszerűnek vélünk e lapok tisztelt olvasóközönségével az alábbiakban megismertetni. Utazásának első szakában Vialla az Egyesült Államokhoz tartozó New Jersey, Maryland, Virginia, északi Karolina, New York és Ohio államokat utazta be. Azon szőlőfajok, amelyek ezen államokban, valamint átalában az északi és keleti államokban vadon tenyésznek, a következők, u. m.: a V. Riparia, V. Aestivalis, V. Labrusca és V. Rotundifolia. A V. Rotundifolia, mely csak az Atlanti tenger partjain elterülő homokos és nedves talajokban mutat erős tenyészetet, már az ezen szőlőfajról Francziaországban szerzett tapasztalatokból mit sem érőnek bizonyult. A V. Labrusea szintén csak homokos, termékeny alluvialis talajokban díszlik, a sovány (például a márgás) talajokban ellenben a filloxera miatt pusztulásnak indult, sőt a déli államokban e rovar támadásai folytán még eléggé termékeny talajokban is gyorsan elpusztul. Ugyanez áll a Labrusea válfajaira nézve is. A V. Aestivalis vad állapotban csak homokos, gazdag alluvialis, vagy termékeny laza talajokban tenyészik buján, a márgás, agyagos, meszes és száraz talajokban ellenben igen satnya tenyészete van, még ha nem is bántja a filloxera. * E felette fontos és igen érdekes közleményt melegen ajánljuk. olvasóink figylmébe, főleg azért, mert oly amerikai szőlőfajokról létezik benne említés, melyek kiváló szakértő részéről meszes vagy márgás talajokba ajánltatnak szaporításra, mert, mint tudjuk, ily talajnemekre eddigelé alkalmas fajt kipuhatolni nem sikerült. Nem mondjuk azonban ezzel azt, hogy már most nyakra-főre rendeljünk e fajokból nagyobb mennyiségeket, de igenis nem fog ártani, ha azokkal a kérdses talajnemeken kis mértékben kísérletet teszünk — ami semmibe se kerül. Szercesitő. A V. Riparia, mely az Egyesült Államokban a legelterjedtebb szőlőfaj, ott vad állapotban csak igen gazdag talajokban ér el igen buja tenyészetet. Azon vidékek tanulmányozása, melyeken a V. Riparia különböző változatai mintegy természetszerűen vadon tenyésznek, arról győzte meg Viallát, hogy e szőlőfajnak csak termékeny talajokon van reális értéke, márgás vagy fehér meszes és száraz talajokban ellenben csak satnyán tenyészik. Ami e szőlőfaj ellenálló képességét illeti, arra Vialla azt jegyzi meg, hogy az erdőkben többször talált filoxeralepett Ripariatökéket, de azt sohasemtapasztalta, hogy Ripariatökék a filloxéra miatt elpusztultak volna. Mint az előadottakból kitűnik, az említett szőlőfajok közül a meszes és márgás talajokra egyik sem alkalmas. Vialla utazásának első része tehát eredménytelen maradt. Az utazás második szakában Tennessee, Missouri, Indian Territory, California és Texas államokat járta be, s ezekben már érdekesebb felfedezéseket tett, melyek különösen Texasban nyertek megerősítést. Az itt talált szőlőfajok közül a V. Rubra vagy V. Palmata, továbbá a V. Rupressis és ennek különféle hybridácziói, u. m.: a Cordifolia-Ruprestis, Ripaiia-Ruprestis stb., továbbá a V. Lincecumii tanulmányozása szintén nem vezetett eredményre. Texasban ellenben oly különös szőlőfajok találtattak, amelyek ott kizárólag meszes, krétás talajokban tenyésznek. Texasban nagy kiterjedésű ilyen talajok vannak, melyek Új-Mexikó, Colorado és Arizona államokba is átnyúlnak, melyeket azonban Viallának már nem volt ideje beutazni, pedig azt hiszi, hogy ezekben is érdekes észleleteket tehetett volna. A texasi meszes talaj alkata csaknem mindenütt a következő: Nagy síkság, igen termékeny fekete földből álló felszínnel; az altalaj fehér meszes rétegből áll, mely repedezett és változó termékenységű, de mindig inkább puha. Ezen altalaj mélysége a felszíntől körülbelül 5 lábig váltakozik, de gyakran egészen a felszínre jut, ott hirtelen szétterjedt kréta és kova vegyülékkel bíró fehér talajt képez, mely termékenységre nézve a Charentes vidék krétás talajánál hátrább áll. Az altalaj ezen felszínre jutása gyakran nagy kiterjedésű területeken megszakítás nélkül mutatkozik, különösen a dombok oldalain, melyek 4—500 lábnál magasabbra emelkednek. A fensikok talaja termékenyebb s itt a meszes réteg vöröses földdel és kovás réteggel van vegyülve. Ezen talajokban tenyésznek a V. Berlandieri, V. Cinerea, V. Cordifolia, V. Candicans, V. Monticola és V. Novo- Mexicana s ezeknek számos hybridácziói. Ezek közül a V. Novo-Mexicana, a V. Monticola, (mely azonos a Montana, Texana és Foexeana név alatt ismert fajokkal), továbbá a V. Candicans (vagy Mustang) csak ott díszlenek, hol a meszes, krétás talaj fekete, vöröses vagy iszapos földdel van vegyülve, ennélfogva ezen fajok részint e miatt, ezenkívül a Monticola gyenge tenyészeténél fogva a Candicans pedig azért is, mert sima vesszői igen nehezen gyökereznek, a tulajdonképeni czélra nem alkalmasak. :DTIC7CT! ) N ! VTAKA Egész évre Fél évre . , Negyed évre 5 frt — kr. 2 frt 50 kr. 1 frt 25 kr.