Borászati Lapok – 21. évfolyam – 1889.

1889-12-07 / 49. sz.

XIX. évfolyam. 49. szám. Budapest, 1889. deczember 7. BORÁSZATI LAPOK SZŐLŐMŰVELÉSI ÉS BORÁSZATI HETILAP. Megjelenik minden szombaton.­­­— Szerkeszti és kiadja: Baross Károly. — Hirdetéseket ilt. kiadóhivatala vesi fel. Árrecylék ugyanott kapható. A lap szellemi részét illető közlemények a. szerkesztőséghez, a.z nriiUil»N­AMatJittaru irtn előfizetési és hirdetési pénzek a. kiadói hivatalhoz czímzendők. '"' *'' "''lk Előfizetési feltételek: Eg­y évre ... 5 trt — kr-Fél évre 2 trt 50 kr. «•gyed évre ... 1 trt 25 kr. A frnH birodalom államaiba rím élrt • frt. larip» H­ ib állasaiba. talaaild Afrika.Ann­rik»r.A««ik­állábazfrt. Budapest, 1889. decz. 7. Huszadik évfolyamába lép lapunk az 1890-ik év január hó elsejével. És midőn e húsz év múltjára visszatekinti nem kell pirulnia amaz eredmények, ama szol­gálatok miatt, miket mint a szőlőtermelés és borászatnak Magyarországon egyedüli őre és képviselője, az ügynek és vele az érdekelt közönségnek is teljesített. Lapunk volt az, a­mely fejlődő, belterjesebb kultúráját a termelés és borkezelésnek úgy­szólván gyermekkorában szolgálta, vele örült, dolgozott a haladás útján két évtizeden ke­resztül és megmaradt tanácsadó barátjának, őszinte érdekképviselőjének most, mikor elemi ellenségei a végveszélylyel fenyegetik. Sőt most töltheti be hivatását a leg­igazabban, most fejtheti ki a legerélyesebb, a leghasznosabb működését, mikor hasábjai tanácsot adnak a védekezésben, teret a nézetek, a vélemények kicserélésére és így az eszmék tisztázására, a­mire első sorban van szüksége a filloxera-kérdésnek. Amaz óriási és több oldalú veszély között, mely manapság szőlőinket fenyegeti, a birtokos­nak úgyszólván létfeltétele a fejlettebb szak­értelem, ennek pedig alapja egy megbízható orgánum, mely időről-időre éber figyelmének minden irányból közli megfigyeléseit s tájé­koztat a haladás, a munka menetéről. És ezt teiszi lapunk, sőt hasábjain az ország összes szakértői, kiket barátai és munkatársai gyanánt szerencsés tisztelhetni. Szomorú napokat él most szőlőtermelésünk, az elpusztult hegyeknek sárguló tőkéi mutatják a fényes multat, melyet élt s melyből lassan nem lessz más, csak az emlékezet. De ép ez emlék, ez ne engedje csüggedni a szőlőtermelőt, a „par est fortuna labori” örökké igaz marad, az a Tokaj, Badacsony és Somló nemes tőkéit pusztító mikroszkópikus rovarral szemben is. A munka és a tanulás legyen az, mire minden egyes pusztuló tőke kétszeresen buzdít-Ezt igyekszünk mi is ébreszteni, terjesz­teni. És kérjük Magyarország szőlősgazdáit, lapunk ban­átait, hogy ez igyekezetünkben segélyünkre jöjjön, mind együtt munkálása, mind pedig lapunk pártolása és terjesztésében, hogy az minél nagyobb körre hatva, minél erősebb eszközökkel rendelkezve, teljesíthesse feladatát. Baross Károly. Tartalom: 01a" Szakértelmet a kisbirtokosoknak : s­­y-tól.. . 277 A Peronoepora viticola. Sajó Károly-tól. . . 278 Mit ér a szőlőtörköly ? Stullár Gyulá-tól ... 279 Kérditek és feleletek 279 (Kérdés: A szénkénegezés gyakorlata. L.­ M.-tól­­ Kérdés: Szénkénegező ekék. P. J.-tól — Kérdés: Ojtó-eszközök. Seh. L.-től.­­ Felelet „A szénkénegezés gyakorlata" czímű kérdésre. A szerkesztő­től.) Irodalom . . • • 279­­.Borászati naptár". Szerkeszti dr. Nyári Ferenc.. .Falusi naptár*. Szerkeszti Sporton Pál. — Kertészeti Zsebnaptár 1890-re. Irta: Pál gazda) Vegyes hirek . 280 (Személyi hír: Gábor József. — Intézkedések a filloxera terjedése ellen. — Tájékozás. — A peronospora viticola. — A filloxera-kérdés az országos magyar gazdasági egyesületben. — Filloxera-védekező egyesület a Balaton vidékén. — A bortörvény újjáalakítása. — A franczia borbevitelnek Oroszországban való hanyatlása.) Különfélék 280 (A szénkénegezés és trágyázás. — A bor nyú­lóssága ) Havi teendők 281 Termés és üzlet . 281 Szerkesztői és kiadói üzenetek 281 Szakértelmet a kisbirtokosoknak! A filloxéra-kérdésnél mindenki, a­ki vele alaposan, foglalkozott, mindenki, a­ki behatóan tanulmányozta a módot a védekezés általánossá tételére, mint alapfeltételt jelöli meg azt, hogy annak minden apró részletéhez érteni kell. Fontos a tőke, a pénz is, de a szakérte­lem képes ezt is a lehető legkevesebbre re­dukálni. Ha olvassuk a franczia sikeres védekezést, minden künn járt szakértőnek jelentésében, ha halljuk dr. Gaál Jenőnek csak múlt számunk­ban közölt felolvasásában azt, hogy Franczia­országban a filloxéraügy már teljesen meg­oldott kérdés, ha előttünk feküsznek nemcsak a franczia nagy-, de a kisbirtokosoknak is százezer hektárokra menő ojtványai és gyérí­tései, akkor kiálthatunk fel igazán: mikor lehet ez meg mind minálunk ? Tekintsünk el a pénztől, minden anyagi dologtól, csak vegyük földmivelő népünket, a­melynek még most is igen nagy része van, a­mely nem hisz a filloxerában. Mikor jön ez az intelligenc­iának olyan magas fokára, hogy okszerűen védekezni tudjon, mikor lesz ennek fogalma a szénkene­gezés, a helyes ojtásról? Pedig a filloxera-kérdésnél, ha fontos a közép- és nagybirtokos érdeke, kétszeresen fontos a kis szőlősgazdáé, kinek a szőlő nem egy vidéken egyedüli kenyerét képezte, a­mely kenyeret már számos helyen a minimumra fonynyasztott, sok helyen pedig teljesen fel­emésztett a filloxéra. Közel 5000 községe van már Magyar­országnak inficziálva. És mikor az új föld­mívelési miniszter kijelentette, hogy ez óriási vészszel szemben csak nagy eszközökkel lehet megküzdeni, a nagy eszközök alatt nemcsak nagy összeget értett, hanem egy olyan rend­szeres szervezett és kiterjedt organizmust is, mely ezen az óriási területen a védekezést kellően vezetni, kellően szervezni képes. Micsoda erre az óriási területre az a hat vinczellér-iskola és tizenkét szőlőtelep, mely­nek vezetésére az iskola igazgatóival együttesen 19 szakember áll rendelkezésre, a­kikből hét még vándortanítói feladatot is teljesít? És ez a hét vándortanító volna hivatva még a telepnek vezetésén kívül a nép veze­tését, oktatását is teljesíteni, új m­agántelepe­ket létesíteni stb. Van olyan közöttük, a­kinek kerülete 12 megyére terjed. Eltekintve attól, hogy a vándortanítói sikeres működés már egy bizonyos alapképzett­séget, az intelligenc­iának legalább egy már létező minimális fokát, vagy legalább is haj­lamot tételez fel a haladásra, lehetne-e igazi, számba vehető sikert várni tőle akkor, mikor egy-egy vándortanítónak ilyen óriási munka­köre van. — Egy­harmada az legalább a filloxeralepett községeknek, a­hol még vándor­tanító meg nem fordult soha. A főváros közvetlen közelében, 1—2 kocsi­óra járányira is van 8—10 egy csomóban, melyeket már tönkretett a filloxera teljesen és még hirét nem látták a vándortanitónak. És hogyha a filloxéra elleni védekezés­nek, a védekezésbeni szakavatottság terjedésé­nek alapját, a vándortanítói működésre akar­nánk fektetni, ezt az intézményt tízszeresére, ha nem százszorosára kellene kiterjesztenünk. Ehhez pedig az erővel mind szellemi, mind pedig anyagi tekintetben nem rendelkezünk. Keresni kellene tehát és kell is keresnünk más irányban az általános szakismeret terjesz­tésének eszközét, mely nem lehetne más, mint a népnevelési feladatát tökéletesen úgyis csak a gazdasági alapoktatásra kiterjesztve teljesítő, néptanítói kar. A falusi néptanító, az volna hivatva e téren óriási eredményeket mutatni fel. A rendelkezésére álló iskolakert egy-egy kis kísérleti telep lehetne minden filloxera­lepett községben, a­melyen tanulva ő maga, képes volna az egész falut tanítani és neki az elveszett kenyeret visszaszerezni. A tanítóképezdék úgyis el vannak már­­ látva kertészeti és szőlészeti tanszékekkel, ezekre kellene nagyobb gondot fordítani és részletesen tárgyalni a filloxera elleni védeke­zést s a kikerülő fiatal tanítókban a tárgy iránti előszeretetet táplálni és fentartani. A már a gyakorlatban működő tanítóknak pedig szintén kifutná idejökből, ha minden nyáron kötelesek volnának egy e czélból részekre rendezett 4—6 hetes szőlészeti tan­folyamot végighallgatni, hogy hiányos szak­ismereteik itt megszerezve s az elmosódott emlékek felelevenítve legyenek. A gazdaságnak minden ága, de különösen a szőlészet és kertészet terén van az általános intelligencziának alapja, a néptanító kezébe letéve. Most, mikor végre a küszöbön áll a filloxera-kongreszszus összejövetele, midőn végre jogosan remélhetjük s »nagy eszközök" életbeléptetését, felhívjuk intéző köreink, fel különösen az összeülendő kongreszszus figyel­mét a fentebb elmondottakra. Lehetetlen, hogy agrárkormányunk érdem­leges közegei ez óhajtás elől kitérnének, csak * Sajnosan, csak részben. Szerk.

Next