Borászati Lapok – 31. évfolyam – 1899. 27-52. sz.

1899-07-02 / 27. sz

Egy-két szó a homoki szolok metszéséről. Irta : Hankovszky Zsigmond. Kecskemét, június 25. A „Borászati Lapok"-nak e hó 18 án megjelent számában dr. Perényi József tanár úr által irt czikket — miután annak sorai ér­telmében engem vád illet —, válasz nélkül nem hagyhatom. Perényi tanár úr czikkében azt mondja, hogy „ujabb időben Kecskeméten a nagyobb szőlőkben, így a gazdasági egyesület telepén is az ő csercsapos metszési rendszere szerint metszettek és szép termést kaptak. Mult évben azonban eltértek a csercsapos metszéstől és tudományosan egy-két szemes csapokra metszet­ték meg szőlőjüket, még­pedig csak azért, hogy a tőkefejek szép gömbölyűek legyenek, mert ezek igen jó hatást keltenek az idegenre, ki a szőlő a telepre jön megtekinteni." A tudományos metszés vádja engem illet. Az igaz, hogy a metszés az én felszólalásomra és utasításom szerint hajtatott végre, de nem egy-két szemes csapokra lett metszve, mint azt Perényi hiszi, hanem két-három, sőt az erősebb tőkéknél négyszemes csapokra is, ott, ahol ilyent is hagyni lehetett. Csercsapot pedig tizedik tőkén sem lehetett hagyni, mert­ nem volt miből. A tőkefej az uj vesszőktől üres volt és igy csapot csakis a mult évi csapokból kihajtott vesszőkből, mint csercsapot lehetett volna hagyni. Hogy mi indított a metszésnek ily módon leendő végrehajtására, legyen szabad a követ­kezőkben megvilágitani. Mint a g. egyesületnek választmányi tagja, a gyakorlati szakismeret tudatában indíttatva éreztem magamat arra, hogy az egyesület új szőlőtelepének berendezését és ültetését ma­gamra vállaljam. Ebbeli vállalatomnak 1894 év tavaszán eleget is tettem. Az új szőlőtelep az első évében mondhatom, hogy a legjobban sikerült. A harmadik évében a jég elverte. A negyedik évében azaz 1897-ben, daczára annak, hogy a mult évben a jég elverte, min­den tőkefejen az erősebb vesszőkből két-három 4—5 szemes csapokat hagytak meg. Jól lehet, talán azon indokból hagyták ily számban és hosszúságban a csapokat, hogy a jégtől meg­vert csapoknak nem fakad ki minden szeme. Azonban, miután a jég augusztus 7-én verte el a szőlőt, a­mely időben a vesszőknek alsó­részei annyira be voltak érve, hogy a jégverést annyira nem sínylete meg, hogy az ki nem hajtott volna. Következő év tavaszán, azaz 1898-ban, midőn az egyesület új szőlőtelepén a metszés és a szőlő egyéb munkáiról általánosságban előadást tartottam, a helyszínen láttam a fiatal tőkéknek azon szomorú helyzetét, hogy a hely­telen metszés következtében, mint tétetik tönkre a fiatal szőlő különösen pedig akkor,a­midőn a nélkül is gyenge erőben levő, majdnem so­vány, négy évet be nem töltött tőkefejeken, a meghagyott sok és hosszú csapok által a tőke annyira túlcsigázva van, hogy míg a csapokon erős vesszők voltak, addig a tőkefejen hajtá­sok, illetve vesszők, miből az uj csapot szol­gáltatták volna, alig volt található. Ennek láttára a szánalom érzete töltötte el lelkemet és a választmány által ekkor fel­fogadott kapásnak én rendeltem el, hogy mind­azon tőkéknél, melyeknél a tőkefejből uj ugar­csapnak való vesszők nincsenek, csapot, illetve csercsapot hagyni nem szabad. Ily metszés esetén azután, hol csapot hagyni nem lehet, nagyon természetes, bő termést várni nem le­hetett, de a tőke megmentetett a végelpusztu­lástól. Én a szőlőmivelést nem fényűzési, hanem hasznothajtó megélhetési vállalatnak tartom és ezen felfogásomhoz képest fő törekvésem a szőlőbajok természetének a legmegfelelőbb metszési mód alkalmazásával, mentül egész­ségesebb tőkefej-alapon, mentél több ter­mést előállítani és ezért tekintet nélkül a szőlő használhatóságára, úgy a csemege, mint a borfajokat, azoknak természeti tulaj­donságuk szerint, hol rövidebb, hol hosszabbra metszem ; és nem tartom azt, mint Perényi tanár úr, hogy a csemegeszőlőt nem czélszerű rövidre metszeni, mert ennek más természetű növekedése van, mint a borszőlőnek?A mely véleményről alább bővebben akarok szólani. Továbbá ezeket mondja Perényi tanár úr czikkének első soraiban: „kis munkámban (Legújabb tapasztalatok a homoki szőlőmivelés terén) megírtam, hogy a homoki szőlőket a gyalogmivelésénél azért metszik rövid csapra, mert az felel meg az ő egyszerű művelésmód­juknak, mert egyrészről így könnyebb lecsap­kodni sarlóval a rekenye végett, másrészről a fürtökkel megrakott venyige nem dől el." Még tovább azt mondja,h­ogy „a metszést csak azzal indokolják, hogy öregapjuk is így metszett." Perényi tanár úrnak ezen állításai nem felelnek meg a valóságnak, lássuk a követke­zőkben, miért ? Hogy Kecskeméten a köznép általánosan rövid csapra valamikor metszett volna, erről nincs tudomásom. Jól lehet, hogy az 5—6 szemes, majdnem térdig érő csapokat a tanár úr szőlőjében található csapokhoz viszonyítva rövidnek találja, vagy a hosszú csapok alatt legalább is 15—20 szemeseket ért. Én a rövid­csap alatt egy, de legfeljebb háromszemes csapokat értek, ily csapokat azonban Kecskemét határában a gyalogsoros öreg szőlőkben ke­resve is nehezen lehetne találni. Hogy az egyszerű gyalogmivelésnél ezen 5—8 szemes csaposmetszés legjobban meg­felelne azon czéljának, hogy a fürtökkel meg­rakott venyige nem dől el, azt sem merem állítani. Ha ebből a czélból kellene megválasz­tani a metszési módot, úgy a csercsapos, vagy ennél még jobban megfelelő bakmetszést kellene választani. Hogy ezen hosszúcsapos metszés követői — mely metszést Perényi tanár úr rövidnek talál — öregapjuktól tanulták volna el az utódok a metszést, az sem áll, mert hajdan a kaszahegy korszakában, midőn még kasza­hegygyel metszették a szőlőt, a csercsapos, vagy nép nyelvén mony okos metszés volt al­kalmazásban és nem hogy ismeretlen, hanem oly régen ismert metszési mód, hogy már a divatból is kiment alkalmazása. Már 1884. vagy 86-ban, határozottan nem emlékszem az időpontra, tehát ezelőtt 14—16 évvel a Kecskemét czimű helyi lapban fejte­gettem a dolgot és igyekeztem bebizonyítani, hogy a csercsapos metszésből mint mennek át a hosszúcsapos metszésre. Már ekkor je­leztem, hogy évtizedek múlva az ifjabb mun­kások nem is fogják ismerni a csercsapos metszést, mit a tények már most is igazolnak, hogy a monyókos metszésről csak öregek tud­nak. Ekkor óva intettem szőlőbirtokos társai­mat, hogy maradjunk meg a régi csercsapos metszésnél, mert ez a mi adott viszonyaink között szőlőmivelésünk czéljának legjobban megfelel. A metszést egész terjedelmében is­mertettem a tőkefej­ek helyes képzésével kap­csolatban, a­mely leírástól Perényi említett kis könyvében sincs semmi eltérés, sőt mond­hatnám egy kaptafára van húzva. A fent előadottakból láthatólag a met­szési módot, nem a szükség, nem a czél, nem a szokás és nem is öröklésképpen állította elő, hanem igenis a szőlősgazdáknak tehetetlen­sége hozta létre, mert keveselte a munkástól, mit naponta végzett; a munkást a folytonosan emelkedő napszámhoz mérten kényszerítette, hogy többet metszen meg és a szőlőt általá­nos munkába adták ki. Az általános, nemkü­lönben a több munkára erőltetett napszámos munkásnak is érdekében állt, hogy a jóval több időt igénylő metszésen módosítson oly­képpen, hogy a gazdának is megelégedésére legyen, hogy az ugarcsapot hosszabra vágta, a 1899. julius hó 2. csercsapnak való ugarcsapot pedig tőben el­távolította. Nagyon természetesen a munka így gyorsabban haladt, mert míg a csercsapos metszésnél 1—3 ágacsap, 1—2 csercsap megha­gyásával hét-nyolcz vágást kellett tenni tőkén­ként, addig a hosszúcsapos metszésnél a tőke vesszejét marokra fogva, többször 2—3 csapot egy vágásra lemetsz­és tőke többi részeit tőben szedi le. Perényi tanár úrnak a csemegeszőlők metszésére vonatkozó állítása sem igazol semmit. Ha figyelembe veszszük, hogy mi a kü­lönbség a csemege- és borszőlőfajok között, azt találjuk, hogy a szőlőnek ezen használható­ságát annak bogyójában lerakódott nemesebb iz, czukor, vagy tömörebb húsa határozza meg. E szerint miért oly különös természetű a cse­megeszőlő, hogy azt nem lenne czélszerű rö­vidre metszeni ? Az én szerény véleményem és tapasztalataim szerint a szőlő használhatóságán­­ak nem tulajdonítok semmit a metszési mód megválasztására, hanem igenis a szőlő termé­szeti tulajdona határoza azt meg, hogy rövi­debbre vagy hosszabbra metszük. Legyen szabad kérdeznem, hogy az oly csemege fajokat, mint pl. a Musc. Escholata Superba, vagy a Musc. of. Alexandria stb., miért nem lenne czélszerű rövidre metszeni, akkor, midőn ezen fajok agyból is bő termést adnak ? sőt hosszú csapra, vagy csercsapra metszeni nem is tanácsos. Vagy az oly bor­fajokat, melyek a vessző felső szemeiben rakják le leginkább a termést, a csemege­szőlő metszésével ellenkezőleg rövid csapos metszésre miért erőltetnénk? Ezek szerint én lehetetlennek tartom, hogy egységes metszési módot lehessen alkal­mazni külön a csemege- és külön a borfajokra, minden adott viszonyok között, hanem igenis úgy a csemege-, mint a borfajoknál, a termé­szeti tulajdonoknak legjobban megfelelő met­szést kell alkalmazni, az adott viszonyokhoz képest rövidebb, vagy hosszabbra. Mindazon­által még sincs oly szőlőfaj, melynél a rövid­csap mellőzésével sikeres eredményt lehetne elérni, mert bármilyen metszési rendszer is feleljen meg a szőlő természeti tulajdonának, a rövidcsapnak mindenütt szerepe van, mert ez képezi alapját az összes metszési módok­nak, ugy a csapos, szálvesszős, mint a czomb­mivelet­eknél. A borellenőrző bizott­ságok. — (19. folytatás.) — Szatmár vármegye* Szatmárnémeti sz. kir. város. dr. Fejes István Fogarassy Sándor Keresztes Sándor dr. Tánóczy Márton Litteczki Endre Wallon Ede Szabó Lajos Hannenheim Károly Fritsch Samu Préda János Jikeli Károly dr. Kinchgatter Lajos Binder Lujos Schoppelt Dániel Paraschin János Schum Frigyes dr. Krasser Ernő ügyvéd mérnök ügyvéd orvos nyomdatulajd. földbirtokos vinczellér ny. törv. biró banktisztviselő ügyv., birtokos gyógyszerész ügyvéd elnök kinevezetttag választott tag elnök kinevezetttag választott tag Széb­en vármegye* Nagy-Szeben r. tan. város. Szászsebes r. tan. város. gyógyszerész elnök vár. vásárbiró kinevezett tag ny. albiró, bizt. „ városi főjegyző választott tag orvos .

Next