Borászati Lapok – 31. évfolyam – 1899. 27-52. sz.
1899-07-02 / 27. sz
Egy-két szó a homoki szolok metszéséről. Irta : Hankovszky Zsigmond. Kecskemét, június 25. A „Borászati Lapok"-nak e hó 18 án megjelent számában dr. Perényi József tanár úr által irt czikket — miután annak sorai értelmében engem vád illet —, válasz nélkül nem hagyhatom. Perényi tanár úr czikkében azt mondja, hogy „ujabb időben Kecskeméten a nagyobb szőlőkben, így a gazdasági egyesület telepén is az ő csercsapos metszési rendszere szerint metszettek és szép termést kaptak. Mult évben azonban eltértek a csercsapos metszéstől és tudományosan egy-két szemes csapokra metszették meg szőlőjüket, mégpedig csak azért, hogy a tőkefejek szép gömbölyűek legyenek, mert ezek igen jó hatást keltenek az idegenre, ki a szőlő a telepre jön megtekinteni." A tudományos metszés vádja engem illet. Az igaz, hogy a metszés az én felszólalásomra és utasításom szerint hajtatott végre, de nem egy-két szemes csapokra lett metszve, mint azt Perényi hiszi, hanem két-három, sőt az erősebb tőkéknél négyszemes csapokra is, ott, ahol ilyent is hagyni lehetett. Csercsapot pedig tizedik tőkén sem lehetett hagyni, mert nem volt miből. A tőkefej az uj vesszőktől üres volt és igy csapot csakis a mult évi csapokból kihajtott vesszőkből, mint csercsapot lehetett volna hagyni. Hogy mi indított a metszésnek ily módon leendő végrehajtására, legyen szabad a következőkben megvilágitani. Mint a g. egyesületnek választmányi tagja, a gyakorlati szakismeret tudatában indíttatva éreztem magamat arra, hogy az egyesület új szőlőtelepének berendezését és ültetését magamra vállaljam. Ebbeli vállalatomnak 1894 év tavaszán eleget is tettem. Az új szőlőtelep az első évében mondhatom, hogy a legjobban sikerült. A harmadik évében a jég elverte. A negyedik évében azaz 1897-ben, daczára annak, hogy a mult évben a jég elverte, minden tőkefejen az erősebb vesszőkből két-három 4—5 szemes csapokat hagytak meg. Jól lehet, talán azon indokból hagyták ily számban és hosszúságban a csapokat, hogy a jégtől megvert csapoknak nem fakad ki minden szeme. Azonban, miután a jég augusztus 7-én verte el a szőlőt, amely időben a vesszőknek alsórészei annyira be voltak érve, hogy a jégverést annyira nem sínylete meg, hogy az ki nem hajtott volna. Következő év tavaszán, azaz 1898-ban, midőn az egyesület új szőlőtelepén a metszés és a szőlő egyéb munkáiról általánosságban előadást tartottam, a helyszínen láttam a fiatal tőkéknek azon szomorú helyzetét, hogy a helytelen metszés következtében, mint tétetik tönkre a fiatal szőlő különösen pedig akkor,amidőn a nélkül is gyenge erőben levő, majdnem sovány, négy évet be nem töltött tőkefejeken, a meghagyott sok és hosszú csapok által a tőke annyira túlcsigázva van, hogy míg a csapokon erős vesszők voltak, addig a tőkefejen hajtások, illetve vesszők, miből az uj csapot szolgáltatták volna, alig volt található. Ennek láttára a szánalom érzete töltötte el lelkemet és a választmány által ekkor felfogadott kapásnak én rendeltem el, hogy mindazon tőkéknél, melyeknél a tőkefejből uj ugarcsapnak való vesszők nincsenek, csapot, illetve csercsapot hagyni nem szabad. Ily metszés esetén azután, hol csapot hagyni nem lehet, nagyon természetes, bő termést várni nem lehetett, de a tőke megmentetett a végelpusztulástól. Én a szőlőmivelést nem fényűzési, hanem hasznothajtó megélhetési vállalatnak tartom és ezen felfogásomhoz képest fő törekvésem a szőlőbajok természetének a legmegfelelőbb metszési mód alkalmazásával, mentül egészségesebb tőkefej-alapon, mentél több termést előállítani és ezért tekintet nélkül a szőlő használhatóságára, úgy a csemege, mint a borfajokat, azoknak természeti tulajdonságuk szerint, hol rövidebb, hol hosszabbra metszem ; és nem tartom azt, mint Perényi tanár úr, hogy a csemegeszőlőt nem czélszerű rövidre metszeni, mert ennek más természetű növekedése van, mint a borszőlőnek?A mely véleményről alább bővebben akarok szólani. Továbbá ezeket mondja Perényi tanár úr czikkének első soraiban: „kis munkámban (Legújabb tapasztalatok a homoki szőlőmivelés terén) megírtam, hogy a homoki szőlőket a gyalogmivelésénél azért metszik rövid csapra, mert az felel meg az ő egyszerű művelésmódjuknak, mert egyrészről így könnyebb lecsapkodni sarlóval a rekenye végett, másrészről a fürtökkel megrakott venyige nem dől el." Még tovább azt mondja,hogy „a metszést csak azzal indokolják, hogy öregapjuk is így metszett." Perényi tanár úrnak ezen állításai nem felelnek meg a valóságnak, lássuk a következőkben, miért ? Hogy Kecskeméten a köznép általánosan rövid csapra valamikor metszett volna, erről nincs tudomásom. Jól lehet, hogy az 5—6 szemes, majdnem térdig érő csapokat a tanár úr szőlőjében található csapokhoz viszonyítva rövidnek találja, vagy a hosszú csapok alatt legalább is 15—20 szemeseket ért. Én a rövidcsap alatt egy, de legfeljebb háromszemes csapokat értek, ily csapokat azonban Kecskemét határában a gyalogsoros öreg szőlőkben keresve is nehezen lehetne találni. Hogy az egyszerű gyalogmivelésnél ezen 5—8 szemes csaposmetszés legjobban megfelelne azon czéljának, hogy a fürtökkel megrakott venyige nem dől el, azt sem merem állítani. Ha ebből a czélból kellene megválasztani a metszési módot, úgy a csercsapos, vagy ennél még jobban megfelelő bakmetszést kellene választani. Hogy ezen hosszúcsapos metszés követői — mely metszést Perényi tanár úr rövidnek talál — öregapjuktól tanulták volna el az utódok a metszést, az sem áll, mert hajdan a kaszahegy korszakában, midőn még kaszahegygyel metszették a szőlőt, a csercsapos, vagy nép nyelvén mony okos metszés volt alkalmazásban és nem hogy ismeretlen, hanem oly régen ismert metszési mód, hogy már a divatból is kiment alkalmazása. Már 1884. vagy 86-ban, határozottan nem emlékszem az időpontra, tehát ezelőtt 14—16 évvel a Kecskemét czimű helyi lapban fejtegettem a dolgot és igyekeztem bebizonyítani, hogy a csercsapos metszésből mint mennek át a hosszúcsapos metszésre. Már ekkor jeleztem, hogy évtizedek múlva az ifjabb munkások nem is fogják ismerni a csercsapos metszést, mit a tények már most is igazolnak, hogy a monyókos metszésről csak öregek tudnak. Ekkor óva intettem szőlőbirtokos társaimat, hogy maradjunk meg a régi csercsapos metszésnél, mert ez a mi adott viszonyaink között szőlőmivelésünk czéljának legjobban megfelel. A metszést egész terjedelmében ismertettem a tőkefejek helyes képzésével kapcsolatban, amely leírástól Perényi említett kis könyvében sincs semmi eltérés, sőt mondhatnám egy kaptafára van húzva. A fent előadottakból láthatólag a metszési módot, nem a szükség, nem a czél, nem a szokás és nem is öröklésképpen állította elő, hanem igenis a szőlősgazdáknak tehetetlensége hozta létre, mert keveselte a munkástól, mit naponta végzett; a munkást a folytonosan emelkedő napszámhoz mérten kényszerítette, hogy többet metszen meg és a szőlőt általános munkába adták ki. Az általános, nemkülönben a több munkára erőltetett napszámos munkásnak is érdekében állt, hogy a jóval több időt igénylő metszésen módosítson olyképpen, hogy a gazdának is megelégedésére legyen, hogy az ugarcsapot hosszabra vágta, a 1899. julius hó 2. csercsapnak való ugarcsapot pedig tőben eltávolította. Nagyon természetesen a munka így gyorsabban haladt, mert míg a csercsapos metszésnél 1—3 ágacsap, 1—2 csercsap meghagyásával hét-nyolcz vágást kellett tenni tőkénként, addig a hosszúcsapos metszésnél a tőke vesszejét marokra fogva, többször 2—3 csapot egy vágásra lemetszés tőke többi részeit tőben szedi le. Perényi tanár úrnak a csemegeszőlők metszésére vonatkozó állítása sem igazol semmit. Ha figyelembe veszszük, hogy mi a különbség a csemege- és borszőlőfajok között, azt találjuk, hogy a szőlőnek ezen használhatóságát annak bogyójában lerakódott nemesebb iz, czukor, vagy tömörebb húsa határozza meg. E szerint miért oly különös természetű a csemegeszőlő, hogy azt nem lenne czélszerű rövidre metszeni ? Az én szerény véleményem és tapasztalataim szerint a szőlő használhatóságának nem tulajdonítok semmit a metszési mód megválasztására, hanem igenis a szőlő természeti tulajdona határoza azt meg, hogy rövidebbre vagy hosszabbra metszük. Legyen szabad kérdeznem, hogy az oly csemege fajokat, mint pl. a Musc. Escholata Superba, vagy a Musc. of. Alexandria stb., miért nem lenne czélszerű rövidre metszeni, akkor, midőn ezen fajok agyból is bő termést adnak ? sőt hosszú csapra, vagy csercsapra metszeni nem is tanácsos. Vagy az oly borfajokat, melyek a vessző felső szemeiben rakják le leginkább a termést, a csemegeszőlő metszésével ellenkezőleg rövid csapos metszésre miért erőltetnénk? Ezek szerint én lehetetlennek tartom, hogy egységes metszési módot lehessen alkalmazni külön a csemege- és külön a borfajokra, minden adott viszonyok között, hanem igenis úgy a csemege-, mint a borfajoknál, a természeti tulajdonoknak legjobban megfelelő metszést kell alkalmazni, az adott viszonyokhoz képest rövidebb, vagy hosszabbra. Mindazonáltal még sincs oly szőlőfaj, melynél a rövidcsap mellőzésével sikeres eredményt lehetne elérni, mert bármilyen metszési rendszer is feleljen meg a szőlő természeti tulajdonának, a rövidcsapnak mindenütt szerepe van, mert ez képezi alapját az összes metszési módoknak, ugy a csapos, szálvesszős, mint a czombmiveleteknél. A borellenőrző bizottságok. — (19. folytatás.) — Szatmár vármegye* Szatmárnémeti sz. kir. város. dr. Fejes István Fogarassy Sándor Keresztes Sándor dr. Tánóczy Márton Litteczki Endre Wallon Ede Szabó Lajos Hannenheim Károly Fritsch Samu Préda János Jikeli Károly dr. Kinchgatter Lajos Binder Lujos Schoppelt Dániel Paraschin János Schum Frigyes dr. Krasser Ernő ügyvéd mérnök ügyvéd orvos nyomdatulajd. földbirtokos vinczellér ny. törv. biró banktisztviselő ügyv., birtokos gyógyszerész ügyvéd elnök kinevezetttag választott tag elnök kinevezetttag választott tag Szében vármegye* Nagy-Szeben r. tan. város. Szászsebes r. tan. város. gyógyszerész elnök vár. vásárbiró kinevezett tag ny. albiró, bizt. „ városi főjegyző választott tag orvos .