Borászati Lapok – 32. évfolyam – 1900. 27-52. sz.

1900-07-01 / 27. sz

27 SZÁM. 32-IK fIVFOLYARS. Hűvösebb és nedvesebb klímájú vidékeken ezen fajta viselkedése egész mostanáig minden tekintetben kifogástalan volt. A R­ipariának és a Solenisnak nagyszerű termékenysége, a gyümölcs korai érése, a must magas czukor­tartalma és a bor jósága oly megnyugtató és biztató a termelőre nézve, hogy bátran és bizalommal ültethető minden oly talajon, hova ez ideig Solonis ültettetett, hol a talaj mész­tartalma a Ripariára már kedvezőtlen, de a Solonis alanynak még megfelelő volna, ott mindég bátrabban ültethető a Solonisnál. Francziaország északibb szőlővidékein, különösen Bourgogneban az utóbbi időben nagyban kezdik felkarolni s alkalmazni a Solonis helyett, mert ott a Solonist a filloxera — mint már említettük — 6—­ ik évében tejesen tönkreteszi. Nedves talajviszonyok között vagy kom­paktabb vizenyős helyeken hasonlóan jó szol­gálatot igér a Solonis X Riparia hybridjének úgy 1616. mint 1615. számú egyede, mert a Ripariánál az ilyen talajokat jobban kedveli. Tenyésztési viszonyai a Solonis X pariáknak nem nehézkesek, mert vesszőjüket elég jól érlelik és elég jól ojthatók. Igaz, hogy a nemes részeknek reávastagodása hasonlóan mint a két szülőnél itt is igen nagy, de szép és egyenletes terméséért ezen hibáját még akkor is el lehetne nézni, ha az a rávastago­dás a tőke életét pár évvel kurtítaná is. Növekedése és teljes habitusa a Solenis­hoz hasonló, csak annál valamivel kevésbé szőrös. Vesszője fiatal korában karmin­ piros fuvalattal bír, érett állapotában a Ripariához hasonló. Internodiumai hosszúak. Levele a Riparia és a Solonis levele között áll. A levél lapja ép és igen erősen fogazott. A fogak igen kiemelkedők és he­gyesek. Európai és amerikai fajok kereszte­zéséből származó hybridek. Az amerikai fajoknak európai fajokkal való keresztezése csakhamar nagy teret igye­kezett magának hódítani mindjárt a rekon­strukc­ió megindulása első éveiben. Ezen hyb­ridek előállításánál eredetileg az volt a hybrid­készítők főczélja, hogy egy oly direkttermőt állítsanak elő, mely ártatlan is megfelelő bort adjon s a filloxerának jól ellent bírjon állani. Az előállított ilynemű hybrideknek ma már se szeri, se száma. Használatos azért mégis kevés akad közöttük, mert a filloxerá­nak oly csekély ellentállósággal bírnak, hogy nem lehet tenyészteni őket oly helyen, hova készültek. Míg a többi kevés kivételt képezők, melyek a filloxerának eléggé resistálók nem felelnek meg a direkttermelés igényeinek. A Vinifera X Amerikai hybridek egy kis részét, azon egyedeket, melyek a filloxerá­nak képesek resistálni ojtva is, különösen a nehezebb talajviszonyok között igyekeznek értékesíteni. Az igen rossz, szegény és meszes talajokon ezek a hybridek jobban viselik ma­gukat, mint a legtöbb amerikai fajta. A Chas­seles X Berlandiri 41. B. pl. képes sokkal nagyobb tömegű meszet elviselni, mint a Berlandieri maga. A Mourvedre, Rup. Couderc 1202 szinte igen magas mész százalékot elbír, hasonlóan, mint az Aramon X Rup- Ganzin No 1 vagy a Gamay Couderc, mely fajok oly talaj-és climatológiai viszonyok között, hol a filloxera pusztítása kisebb, ott képesek is lesz­nek jó szolgálatot teljesíteni, ha climatológiai igényeiket kellő mértékben kielégítve találják. A napjainkig ismeretes Vinifera X Ame­rikai hybridek között legfőbb figyelmet érdem­lők a következők: Vinifera X Rupestris. A Vinifera X Rupestris szülőktől származó hybridek egyik része mint direkt termő, másika mint alanynak való van a gyakorlat­ban használat vagy kísérletezés alatt. Majdnem kivétel nélkül jellegezhetők azáltal, hogy igen erőteljes növekedésüek, vesszőjük,tőkéjük­­ igen erős és vaskos, gyökerük nagyon kifejlett.­­ Filloxera ellentállóságuk egyedenként felette változó, vannak közöttük, melyeket­­ elegendő resistálónak mondanak, míg mások tönkre mennek a filloxera pusztítása folytán. Adoptáczionális képességük az eddig ismert adatokból úgy látszik, hogy sokkal nagyobb, mint akár a Ripariáé, akár a Rupestrisé, meszes, mészköves, vagy márgás talajon jobban díszlenek a Rupestrisnál. Ojtva azonban mésztűrő képességük sokkal kevesebb. Általános hibája ezen csoportba tartozó hybrideknek, hogy a reájuk ojtott nemes igen rosszul szokott teremni. Gyümölcsét későn érleli és gyümölcsének nedve nem oly magas czukortartalmu, mint ugyanilyen viszonyok között termett ojtatlan, vagy Riperiára ojtott hazai. Oka ezen hibáknak onnan van, hogy a nemes, mely ilyen hybridekre ojtatott, későn zárja vegetáczióját, vesszőjét rosszul érleli a met­széskor, a termés jórésze levágatik. Czélszerű ezért minden Vinifera X Rupestris hybridre ojtott fajtát jó hosszúra metszeni, hogy kellő termést nyerhessünk. Legnevezetesebb Vini­fera X Rupestrisek: 1202. Mourvedre X Rupestris Couderc. (L. 121. ábra.) A legerőteljesebb növekedésű az 119. ábra. Ripa­ria X Rupestris 101H 120. ábra. Riparia X Rupestris 3309. 8S9 1900 julius he 1. .. . i i ""aa»

Next