Borászati Lapok – 34. évfolyam – 1902. 1-26. sz.

1902-05-11 / 19. sz

19. SZÁM. 34-IK ÉVFOLYAM. kultúrát alkalmazzuk. Ha azok a fürtök, melye­ket e czélra kiválasztottunk — természetesen csak kiváló nagy fürtöket szolgáltató fajról lehet szó — bizonyos nagyságot elértek, akkor ahhoz a hajtáshoz, melyen a fürt lóg, egy másik hajtást illesztünk és kötünk. Mindkét hajtás oldalán kimetszünk egy sekély sávot, egyforma nagyot, hogy egymásra paszoljanak ; jól egy­máshoz kötjük és fav­aszkkal bekenjük. Minden fürtöt egyformán két hajtás fogja táplálni és természetesen nagyobbra és szebbre fognak fejlődni. (L. 88. ábrát.) Északibb vidékeken — pl. Belgiumban — üvegharangok alá helyezik a szőlőt, egyrészt, hogy a rovaroktól óvják, másrészt, hogy az beérést meggyorsítsák. (L. 89. ábrát). Ezt csak kuriozitásképpen említjük meg, mert nálunk nagyban nem volna keresztülvihető. — II. — Káptojásszagu borok. Irta: Vadász Emil. Az elmúlt évben a bornak ez a beteg­sége úgy látszik gyakrabban fordult elő. Okát az oenológusok abban keresik, hogyha a bor soká áll seprőjén, a seprő fehérnye alkatrészei vegy­bomlást szenvedvén kénköneget fejlesztenek, a­mit a bor magába vesz. Továbbá ha a mustba vagy a hordóba, melyben a bor erjed nagyobb mennyiségű kén kerül, vagy ha a bor a szüre­telő­ eszközöktől vastartalmúvá lesz és az ilyen bort megkénezzük. Más magyarázat szerint oka volna a ma­gas hőmérsék melletti erjesztés, ha ahhoz a mustnak tökéletlen vagy félbeszakított szellőz­tetése járul. Mely utóbbi esetben a hőmérsék optimuma az élesztősejteket oly gyors szaporo­dásra sarkalja, hogy az élesztősejtek fejlő­désük közben elegendő oxigént nem kapnak és e miatt abnormális redukc­iókat végeznek, melynek eredménye az, hogy a mustban levő kénsavas sók és albumin vegyületekből kénhydro­gén fejlődik, ami a bornak igen erősen érez­hető záptojás vagy romlott káposztára emlé­keztető szagot ad. Idei termésemből egy hordó mustos fehér szőlőből szűrt boron volt alkalmam tapasztalni ezt a kellemetlen jelenséget. Miután az oidium ellen nem­ kellett kénporozni, arra nem gyana­kodtam, hogy nagyobb mennyiségű kén került volna a borba. A szüret október végén történt. Szép napos idők voltak, de túlságos meleg nem volt. A kérdéses bort már november végén le­fejtettem seprűjéről, ennélfogva sokáig nem állott azon és mégis már akkor teljes mérték­ben záptojásszagú volt. Teljesen hasznavehe­tetlennek gondoltam és e miatt a többitől külön egy megkénezett hordóba húztam le, sőt söprejét is külön töltettem egy kis hordóba. Karácsony után kíváncsiságból megkóstoltam ezt az elveszettnek hit boromat és nagy meg­lepetésemre és örömömre a záptojásszagnak nyoma sem volt rajta felfedezhető. Ugyanennek seprőjéről leszállványozott szinbor azonban teljesen élvezhetetlen volt az átható egér szag­tól. A seprőt kiöntettem mint hasznavehetet­lent. Ennek szine elté­r a rendestől; felülete világosabb sárga volt, a hordó alja felé pedig sötétebb, a normálishoz hasonló szinű. Egy­szóval az egész állománya nem volt már ekkor egynemű. A seprőről lekerült erős egérszagú és izo­bort akkor egy kis hordóban félretettem és most, márczius végén újra megízlelve, cso­dálkozva tapasztaltam, hogy kellemetlen izét ez is csaknem egészen elvesztette, sőt némi á­zamatot kezel felvenni. Hogy egyszerű vegyi átalakulások okozták-e ezen feltűnő elváltozásokat a borban vagy valamely belekerült ismeretlen mikroorganizmus, arra nézve a kezem ügyében levő szakkönyvek­ben kielégítő magyarázatot nem találtam. Ma­gam részéről az utóbbit tartom valószínűnek. Rendkívül sajnálom, hogy annak idején a beteg borból elmulasztottam a m. kir. vegykísérleti állomáshoz mintát küldeni, ma pedig talán már késő, mert a seprőt kiöntöttem. Hajlandó volnék azt hinni, hogy ez isme­retlen errgombák a múlt évben előfordult nagyobb mennyiségű rothadt szőlővel kerültek a borba. De akkor miért kapta meg épen csak egyedül ez az egy hordó bor a betegséget ? Most korában egyéb rendellenességet nem vet­tem észre rajta, minthogy igen sokára indult erjedésnek és ez az erjedés a többi borokéhoz képest lassúbb folyamata volt. Következtetés­képen csak azt vonhatom le kétség nélkül, hogy a baj oka kiforrás után a seprőben volt, mert annak elkülönítésével a betegség a bor­ban megszűnt, de a seprőben tovább fejlődött. A „Borászati Lapok" márczius 16-iki számában valaki a „Progrés Agricole" után a záptojásszagú borok gyógyítására azt ajánlja, hogy vörösréz­üstben kell a bort megkavarni, úgy hogy annak minden része érintkezzék a vörös rézüst falával. A kénhydrogén a borból az üst falára fekete színű rézsulfiddá alakulva kiválik. Magam részéről ezt a tanácsot nem követ­ném. Egyrészt azért nem, mert a bor könnyen rézrozsdát oldhat fel magába, a­mi méreg; másrészről pedig ha csupán a kénhydrogén el­távolítása volna a feladat, az sokkal egyszerűb­ben, egy kis homeopathikus kúrával is könnyen megoldható. Legelső teendő a seprőről minél előbb lefejteni a beteg bort, ami más tekintetben is czélszerű eljárás. Miután a bor a kénhydrogént mint vagy vegyi átalakulásnak vagy apró szervezetek élet­működésének légnemű termékét absorbeálta, a bornak egyszerű erős szellőztetésével is kiűz­hetjük nagy részét belőle, de még biztosabban czélhoz vezető eljárás ha a bort kénezett hordóba húzzuk le. Ez esetben a kénhydrogén és a kénessav egymásra redukálólag hatnak és vízképződés valamint kénkiválás mellett a bor a kénhydrogén tartalmától — szükség esetén ismételt eljárás mellett — teljesen megszaba­dul. Legalább én ezzel az egyszerű eljárással is ezért értem. 390 Kérdések és feleletek. Kérdések. 60. kérdés. A vesszők ki nem haj­tásának mi lehet az oka ? Becses fel­világosítását kérem az alábbira: A tavalyi be­ojtott vesszőket, melyeknek összenövésük ki­fogástalan volt s teljesen beértek, az elmúlt őszszel a rendes módon lehujtásoltuk (jó sok trágyát tettünk hozzá). Most azonban látjuk, hogy a vesszőknek cs­öd része nem hajt — elszáradt. De ezen baj nemcsak saját szőlőm­ben észlelhető, mert a szomszédaim szintén e­­­miatt panaszkodnak. Mi lehet az oka, talán az erős trágyázás ? Máskülönben szőlőnk állása kifogástalan, a nagy hideg daczára semmi fagy sem látható. Termés igen szépen mutatkozik. Szíves válaszáért őszinte köszönetet mondva, maradok kitűnő tisztelettel: Magyar­ Szék, G. F. 1902. május hó 11. 61. kérdés. Hogyan kezelendők a beteg őszi baraczkfák ? Kérem szívesked­jék felvilágosítást adni, hogy az őszi baracz­koknál a levéltetvek ellen mivel lehet véde­kezni és a megfodrosodást mivel lehet orvo­solni ? Kelebi a. I. A. 62. kérdés. A fagyott szőlő mily kezelésben részesítendő ? A tavaszi fagy a hajtásokban is kárt okozott. Mi most a teendő, permetezzek-e vagy porozzam-e a szőlőt? melyiket tetszik inkább ajánlani, a rézkénporo­zást-e vagy az Aschenbrandt féle bordós porral való permetezést? Kelebi a. I. A. 63. kérdés, h­ogyan számítandó a szőlő kora ? Kérek szíves felvilágosítást a következő ügyben. Én 1899 május havában szőlőt ültettem, most lesz májusban három éve. Nem vagyok azonban vele egészen tisztá­ban, hogy hogyan szokták számítani az igen idős szőlő termését az ültetésétől-e vagy a má­sodik évtől, mert a szőlő most a negyedik évbe fordul. Hányadik termést fogja ez adni, a 3. vagy 4-et-e, azzal nem vagyok tisztában. Veresegyház. F. N. K. 64. kérdés. Hogyan metszendő a kétéves szőlő ? Szomszéd községünk egy földbirtokosa 13 m. h. szőlője megmetszésére egy szakértőt hozatott. A szőlő 2 éves ültetés volt e tavaszon. A metszést a következőkép végezte. Olasz rizlingnél 12—14 szemes szál­vessző, vele szembe, két szemes csap, Kadarka, Mézesfehér, Kövidinka és Chasselas fajoknál, két oldalt 4—5 szemes csap, közte 2—3 sze­mes. Képes lesz e műveletnél a fiatal ültetvény termését kifejleszteni ? Én szintén kétéves ülte­tetésnél, bakmetszésre indulva, tavaly meg­hagyott két szálvesszőt két-két szemre vágat­tam. Kérem kegyeskedjék teljes felvilágosítást adni, melyikünk követett el tulaj­donkép hibát ? Thuzsér. A. K. Feleletek. 45 ik felelet. Hogyan lehet satnya tőkék fejlődését előmozdítani? czimű kérdésre. Mindenekelőtt tudnunk kell, hogy mi okozza a tőkék satnyaságát. Ha valami állati ellenség vagy növényi parazita van jelen, természetes hogy a­mennyiben lehetséges, ennek eltávolítása képezi első feladatunkat. Azután az ilyen tőkéket lehetőleg rövidre messük. Egy­oldalú nitrogéntartalmú trágyák alkalmazása csak azon esetben vezet eredményre, ha a többi tápanyagok elegendő mennyiségben meg­vannak a talajban, a chili­salétrom kellő hatása tehát ettől függ. Feltéve, hogy a talajnak a többi tápanyagokra, nevezetesen a kálira és a foszforra szüksége nincs s a nitrogént chili­salétrom alakjában akarjuk pótolni, akkor katasztrális holdankint 50—100 kg.-ot adhatunk abból és pedig kötött talajoknál, tavaszszal a tenyészet megindulása előtt, lazább talajoknál pedig a fakadás és virágzás ideje között. A megfelelő adagot a tőke körül készített tányérba helyezzük el s azután földdel eltakarjuk. Hogy lesz-e megfelelő eredménye ezen egyoldalú műtrágyázásnak, azt előre határozottan meg nem mondhatjuk, mert egyrészről az adandó mennyiségre nézve határozott számot adni alig lehet, másrészről az alkalmazandó műtrágya­féle megválasztásánál, a talaj között vagy laza volta, egyéb tápanyagtartalma stb. mellett még annak mésztartalmára is figyelemmel kell len­nünk, mert pl. mészben gazdag talajoknál a

Next