Borászati Lapok – 34. évfolyam – 1902. 27-52. sz.
1902-07-06 / 27. sz
27. SZÁM 34-IK ÉVFOLYAM. minél tökéletesebb megmunkálás által lehetőleg a minimuma redukálják, ugy hogy ezen minimális költség mellett megfelelő mennyiségű és a fogyasztóközönség ízlésének minél megfelelőbb bort adó mustot olcsón nyerhessünk ; 2. ha az erjesztés és az okszerű borkezelés tökéletesítése által oda törekedünk, hogy a mustot a fogyasztóközönség ízlésének megfelelően minél jobb borrá legyünk képesek földolgozni, hogy az minél jobban értékesíthető anyagot szolgáltasson; 3. ha igyekezünk termesztményünknek, borunknak minél nagyobb teret hódítani, nemcsak hazánkban, hanem a külföldi piacokon is, hogy a termelő biztos és állandó levezetőcsatornákat találjon terményének, melylyel termelésére és megélhetésére szükséges pénzforrást biztosítja. Ezek a tételek, melyek nemzetgazdaságilag igen fontos kérdésnek képezik alapkövét, csak oly módon vihetők ki, ha mi szőlőtermelők összetartunk s közös erővel, közös akarattal dolgozunk a közös crélért, közös érdek és a közös jobblét kivívása érdekében s harczra kelünk az okszerű munka és az alapos tudás fegyvereivel, tanítjuk egymást kölcsönösen s tanulunk egymástól kölcsönösen s buzdítjuk egymást kölcsönösen, mert mi, kik Magyarország szőlőmivelői vagyunk, mint föntebb kifejtettem, Európa fejlett, de főként a természettől szerencsésebb elhelyezésű, délvidékeken fekvő szőlőmivelő államaival szemben oly viszonyok között vagyunk, hogyha tanulni nem igyekszünk, érdekeinket közösen, kölcsönösen megvédeni nem törekszünk még most idején, akkor később bajosabb lesz, mert az európai helyzet rövid idő alatt még inkább nehezedni fog, miből részünk nekünk is kijut s akkor a tanulás nehezebb lesz s az idő a helyzeteten való javítástól elröpült. Az a czélja tehát a II. országos borászati kongresszusnak, hogyha ott összesereglünk, egymástól kölcsönösen tanulunk s érdekeinket megbeszélve egy czél felé összetett erővel törekedhessünk, hogy minden szőlőmivelő bele tudja illeszteni saját irányát abba az általános vezérirányba, mely szőlőmivelésünket és hazánkat jobb anyagi lét felé fogja vezetni, a nagy versenyt megkönnyíti s megélhetésünket biztosítja. A múlt képe azt bizonyítja, hogy az ilyen kongresszusok mindig nagy előnynyel jártak a szőlőmivelés gyakorlati érdekeinek előmozdítására, hogy azon nagyszámú kongresszus, melyeket a filloxéravész föllépte óta Európa összes államaiban szétszórva tartottak, mindenike kiindulási pontja volt az egyes újabb és újabb vívmányoknak. Ezen czél tökéletesebb elérése végett lett a pozsonyi kongresszus kissé más irányban szervezve, mint volt a legutóbbi szegedi borászati kongresszus. Főczél a leendő pozsonyi kongresszusnál a tárgy helyes megvitatása s a fősúly nem az előadás, hanem az előadáshoz fűződő vita lesz, melyhez minden tagnak joga van hozzászólani s véleményét röviden kifejteni s írásban a kongresszus jegyzőkönyvébe beadni. Éppen ezért a kongresszusi előadások in extenso esetleg az előadások szövegénél sokkal bővebben már a kongresszus ideje előtt 10—14 nappal meg fognak jelenni s minden beiratkozott tagnak meg fognak küldetni, hogy otthon átolvashassa s a vitára elkészülhessen, hogy a hozzászólás minél alaposabb és tárgyilagosabb lehessen. Mert eredményt ügyünkben csak igy leszünk képesek elérni, ha azt minél több oldalról megvilágítjuk és minél többen hozzászólunk. Én azt hiszem, hogy ez a kongresszus ebben a tervezett mederben igen tanulságos lesz s a helyes irányt meg fogja szabni a jövőben tartandó ilyen kongresszusoknak, mert meg vagyok győződve afelől, hogy az O. M. G. E. borászati osztályából kiküldött 15 tagú előkészítő bizottság, melynek tagjai a kongresszus rendezésének munkáit végzik, igyekezni fog, hogy ezen czélt minél tökéletesebben elérje. 532 Fagy tapasztalatok, Langenlois, julius 3. Hogy a fagy ellen való füstölés lényegéről és értékéről biztos ítéletet mondhassunk, szükséges, hogy erre vonatkozólag minél több pontos adatot, tapasztalatot gyűjtsünk és azokat nyilvánosságra hozzuk. Ezúttal a magam részéről Langenloisban alapos megfigyelések alapján gyűjtött adatokat közlöm. Április 27-én a psychrometer naplemente után 4° meleget mutatott, a nedves hőmérő pedig 2° C. meleget. A levegő tehát nagyon száraz volt és fagyveszélytől kellett tartanunk. Füstöltünk is este Va 11 órától reggeli 5 óráig. A hőmérséklet a hegyeken leszállt — 3Va° C.-ra, a sík helyeken — 2° C.-ra. Északnyugatról erős szél fújt, a talaj száraz volt, tehát csak igen kevés helyen fagyhatott meg. Langenlois község határában mintegy 200 nagyobb tüz égett. A szél a füstöt magával ragadta, a rendkívül száraz levegő a vízgőzt felemésztette. Nyilvánvaló volt, hogy hasztalan küzdelmet folytatunk a természeti erővel szemben. Reggel 5 óra tájban füstölő anyag hiányában, másrészt már a munkába belefáradva, részben beszüntettük a füstölést. Csak néhány hegyi fekvésben volt károsodás konstatálható. Mindenki tisztában volt azzal, hogy ezen a napon az erős szél, a talaj száraz volta és a gyenge tenyészet mentette meg a szőlőket a fagytól. Egész más képet nyújtott a május 2-ról 3-ára forduló éjszaka. A hőmérséklet a síkságokon —2'5° C-ra, a magas fekvésekben pedig —2°-ra sülyedt, egyes helyeken -1-10 és --2° fokot mértünk. Északnyugatról gyenge szél fújt, melyet rendetlen ellenáramok zavartak; a sik helyeken szélcsend uralkodott. Reggeli 1/22 órától kezdve általánosan füstöltünk; a füst a föld fölött nyugodtan elterült és 37-ig elsötétítette a napot. Csak a fagynak leginkább kitetett fekvésekben szenvedtünk kárt. Általános győzelmi mámor uralkodott. Május 11-én ismét akcióba léptünk. A hegyeken 1° meleget, a lapályos helyeken egész —2° C-t mértünk. Gyenge északi szél mellett reggeli 1/23 óta füstöltünk, azonban oly ki nem elégítő módon, hogy a füstölés valódi hatásáról nem is lehetett szó. Egyes szőlőkben elfagyott hajtásokat találtak. Május 13-án és 14-én csak egyes földbirtokosok füstöltek. A hőmérséklet a síkságon leszállt —1° C.-ra, a magas helyeken -f-1° C.-ra. A fagyos fekvésekben ismét károsodás volt megállapítható. Május 16-án a hőmérséklet a lapályon —2°-ra, a hegyekben —l°-ra sülyed, míg sok egyéb helyen 1° és 2° meleget találtak. Északnyugatról gyenge szél fújt. Reggeli 12 órától kezdve füstöltünk, még erősebben mint május 3-án. A levegő sűrű füsttel volt telítve, amely a napsugarakat reggeli 1/77-ig visszatartotta. A füstölés hatását kétségtelenül apró felhők is támogatták. Reggel 3 órakor erős dér hullott, a talaj az előző eső folytán igen nedves és erősen fagyott volt. Valamennyi községnek a fagynak kitett fekvése erős károsodást szenvedett. Ez a kár mintegy 20—80%-ra rúgott. A magas fekvések növényzetét a fagy teljesen érintetlenül hagyta. Megjegyezzük, hogy a hőmérsékletet a mi tőkéinket jellemző 50 cm. magasságban mértük az illető szőlőkben. A felsorolt tapasztalatok teljesen ellentmondó nézetek nyilvánítására indították a gazdákat. Vannak, akik azt hiszik, hogy a füstölésnek köszönhetik azt, hogy termésök javarésze megmaradt ; mások azt mondják, hogy keveset vagy későn füstöltünk; sőt a füstölés ellenségei azt az érthetetlen dolgot is hangoztatták, hogy éppen a fejlesztett vízgőz okozta a fagykárt. A magam részéről azt hiszem, hogy a nyert tapasztalatok alapján a következő biztos következtetéseket vonhatjuk le : 1. Nagyon szeles időben hiábavaló a füstölés, még akkor is, ha már este fogunk bele. Mert tudvalevő dolog, hogy a hajtások gyakran már 3° hideget is kibírtak és ilyenkor teljes lehetetlen a füstöt vagy a vízgőzt helyben megtartani. 2. Bebizonyított dolog, hogy szélcsendben olyan füst és vízgőz fejleszthető, mely a napot reggeli 7 óráig elsötétíti. Ez sikerült minálunk május 3-án és 16-án. 3. 400 eddigi nagyságú tűz nem elegendő arra, hogy a fagynak legerősebben kitett fekvésekben— 1° hidegben és ha nedves a talaj a növényzetet a fagy ellen teljesen megvédje. Megjegyzem, hogy a községünk szőlőterülete 1600 holdat tesz ki. Tehát legfeljebb csak 4 holdra esett egy-egy nagyobb tűz. 4. Hogy a füstölés által a levegő hőmérsékletét sikerült volna emelni, azt nem konstatálhattuk. A hőmérséklet reggeli 2 óra felé többnyire V2—l°-al emelkedett és azután napkeltéig 1—2°-al sülyedt, még akkor is, ha nem füstöltünk. Ha tehát megmérhető hőmérsékemelkedést akarnánk elérni, akkor jóval nagyobbszerű füstölést kellene foganatosítanunk mint eddig. 5. Azt senki sem mondhatja, hogy a füstölés folytán támadt volna kár, mert az idén lefagyott szőlők, mint tapasztalatból tudjuk, fagyos években füstölés nélkül is elsősorban károsodtak és nagyon sok szőlőben terült el a füst, anélkül, hogy a hajtások lefagytak volna. Az a kérdés merül már most fel, hogy miként kell majd a jövőben a tavaszi és őszi fagy ellen védekezni? Nem mondhatjuk, hogy a védekezés nem kecsegtet semmiféle eredménynyel ; lehetséges, hogy a szőlők egyik része a füstölésnek köszöni a fagytól való megmenekülését, azonban bizonyos az is, hogy kedvezőtlen körülmények (mint nedves talaj és buja, fejlett vegetáczió) fenforgása esetén a mostani eszközökkel tökéletes védelmet nem biztosíthatunk. Nemcsak az állami szakközegeknek, hanem az elfogulatlan, törekvő szőlőtermelőknek is kötelességek ezt a nehéz kérdést tanulmányozni. Persze nevetségesen hangzik, amikor azt olvassuk, hogy voltak emberek, akik egyetlenegy kátránykolbászszal hektárnyi nagyságú szőlejüket füstöléssel meg akarták védeni, vagy pedig néhány apró tűzzel, esetleg egy pár mozsárlövéssel. Ne ámítsuk magunkat látszólagos sikerekkel, hanem keressünk oly eszközöket, melyek segítségével feltétlenül hathatósan védekezhetünk a romboló fagyveszély ellen. K. J. 1902. junius hó 15. Cserépszőlő nevelése. Lippa, julius 3. Hidegebb éghajlatú vidékeken és különösen ajándékképpen, asztali dísz gyanánt, továbbá kiállítási czélokra kiválóan alkalmas a cserépszőlő. A manapság termelt cserépszőlőnek általános nagy baja, hogy rövid idő alatt kedvezőtlen változást szenved, levele elszárad és lehull és így czélunkat nem érhetjük el, mert mindenkinek úgy tetszik, mintha egy rövid idővel azelőtt lemetszett venyigét dugtunk volna a cserépbe. A cserépszőlőnek tartósnak kell lenni és üde külsejét kell hogy addig megtartsa, amíg éppen a vegetáczió tart, jövő tavaszszal pedig ismét kinyíljon. Alapos vizsgálatok alapján meggyőződtem arról, hogy az eddigi cserépszőlők nem is hajtottak gyökeret, ennek oka pedig a nagyon hanyag kezelés volt. Kétféle módon nevelhetünk cserépszőlőt. Az egyik a következő: Tavaszszal egy termővesszőt keresztülhúzunk a cserép alsó nyílásán, az edényt megtöltjük tápláló földdel, hogy az alsó bütykön gyökerek fejlődjenek, a lyukhoz közel pedig mohát helyezünk. Eddig minden rendben volna, azonban mégsem vagy pedig igen gyéren fognak gyökerek kihajtani. A cseréptőkéket elő kell készíteni, olyformán, hogy az alsó bütykön (a cseréplyukhoz közel) meggyüműzzük, azaz vékony sáv alakjában a kérget el-