Borászati Lapok – 34. évfolyam – 1902. 27-52. sz.

1902-07-06 / 27. sz

27. SZÁM 34-IK ÉVFOLYAM. minél tökéletesebb megmunkálás által lehetőleg a minimuma redukálják, ugy hogy ezen mini­mális költség mellett megfelelő mennyiségű és a fogyasztóközönség ízlésének minél megfele­lőbb bort adó mustot olcsón nyerhessünk ; 2. ha az erjesztés és az okszerű borke­zelés tökéletesítése által oda törekedünk, hogy a mustot a fogyasztóközönség ízlésének meg­felelően minél jobb borrá legyünk képesek föl­dolgozni, hogy az minél jobban értékesíthető anyagot szolgáltasson; 3. ha igyekezünk termesztményünknek, bo­runknak minél nagyobb teret hódítani, nem­csak hazánkban, hanem a külföldi piac­okon is, hogy a termelő biztos és állandó levezető­csatornákat találjon terményének, melylyel ter­melésére és megélhetésére szükséges pénzfor­rást biztosítja. Ezek a tételek, melyek nemzetgazdasági­lag igen fontos kérdésnek képezik alapkövét, csak oly módon vihetők ki, ha mi szőlőterme­lők összetartunk s közös erővel, közös akarattal dolgozunk a közös cr­élért, közös érdek és a kö­zös jobblét kivívása érdekében s harczra kelünk az okszerű munka és az alapos tudás fegyvereivel, tanítjuk egymást kölcsönösen s tanulunk egy­mástól kölcsönösen s buzdítjuk egymást köl­csönösen, mert mi, kik Magyarország szőlőmivelői vagyunk, mint föntebb kifejtettem, Európa fej­lett, de főként a természettől szerencsésebb el­helyezésű, délvidékeken fekvő szőlőmivelő álla­maival szemben oly viszonyok között vagyunk, hogyha tanulni nem igyekszünk, érdekeinket közösen, kölcsönösen megvédeni nem törek­szünk még most idején, akkor később bajosabb lesz, mert az európai helyzet rövid idő alatt még inkább nehezedni fog, miből részünk ne­künk is kijut s akkor a tanulás nehezebb lesz s az idő a helyzeteten való javítástól elröpült. Az a czélja tehát a II. országos borászati kongresszusnak, hogyha ott összesereglünk, egy­mástól kölcsönösen tanulunk s érdekeinket meg­beszélve egy czél felé összetett erővel töreked­hessünk, hogy minden szőlőmivelő bele tudja illeszteni saját irányát abba az általános vezér­irányba, mely szőlőmivelésünket és hazánkat jobb anyagi lét felé fogja vezetni, a nagy ver­senyt megkönnyíti s megélhetésünket biztosítja. A múlt képe azt bizonyítja, hogy az ilyen kongresszusok mindig nagy előnynyel jártak a szőlőmivelés gyakorlati érdekeinek előmozdítá­sára, hogy azon nagyszámú kongresszus, melye­ket a filloxéravész föllépte óta Európa összes államaiban szétszórva tartottak, mindenike ki­indulási pontja volt az egyes újabb és újabb vívmányoknak. Ezen czél tökéletesebb elérése végett lett a pozsonyi kongresszus kissé más irányban szervezve, mint volt a legutóbbi szegedi borá­szati kongresszus. Főczél a leendő pozsonyi kongresszusnál a tárgy helyes megvitatása s a fősúly nem az előadás, hanem az előadáshoz fűződő vita lesz, melyhez minden tagnak joga van hozzászólani s véleményét röviden kifej­teni s írásban a kongresszus jegyzőkönyvébe beadni. Éppen ezért a kongresszusi előadások in extenso esetleg az előadások szövegénél sokkal bővebben már a kongresszus ideje előtt 10—14 nappal meg fognak jelenni s min­den beiratkozott tagnak meg fognak küldetni, hogy otthon átolvashassa s a vitára elké­szülhessen, hogy a hozzászólás minél ala­posabb és tárgyilagosabb lehessen. Mert eredményt ügyünkben csak igy le­szünk képesek elérni, ha azt minél több oldal­ról megvilágítjuk és minél többen hozzászólunk. Én azt hiszem, hogy ez a kongresszus ebben a tervezett mederben igen tanulságos lesz s a helyes irányt meg fogja szabni a jövő­ben tartandó ilyen kongresszusoknak, mert meg vagyok győződve afelől, hogy az O. M. G. E. borászati osztályából kiküldött 15 tagú előké­szítő bizottság, melynek tagjai a kongresszus rendezésének munkáit végzik, igyekezni fog, hogy ezen czélt minél tökéletesebben elérje. 532 Fagy tapasztalatok, Langenlois, julius 3. Hogy a fagy ellen való füstölés lényegé­ről és értékéről biztos ítéletet mondhassunk, szükséges, hogy erre vonatkozólag minél több pontos adatot, tapasztalatot gyűjtsünk és azokat nyilvánosságra hozzuk. Ezúttal a magam részé­ről Langenloisban alapos megfigyelések alapján gyűjtött adatokat közlöm. Április 27-én a psychrometer naplemente után 4° meleget mutatott, a nedves hőmérő pedig 2° C. meleget. A levegő tehát nagyon száraz volt és fagyveszélytől kellett tartanunk. Füstöltünk is este Va 11 órától reggeli 5 óráig. A hőmérséklet a hegyeken leszállt — 3Va° C.-ra, a sík helyeken — 2° C.-ra. Északnyugatról erős szél fújt, a talaj száraz volt, tehát csak igen kevés helyen fagyhatott meg. Langenlois köz­ség határában mintegy 200 nagyobb tüz égett. A szél a füstöt magával ragadta, a rendkívül száraz levegő a vízgőzt felemésztette. Nyilván­való volt, hogy hasztalan küzdelmet folytatunk a természeti erővel szemben. Reggel 5 óra tájban füstölő anyag hiányában, másrészt már a munkába belefáradva, részben beszüntettük a füstölést. Csak néhány hegyi fekvésben volt károsodás konstatálható. Mindenki tisztában volt azzal, hogy ezen a napon az erős szél, a talaj száraz volta és a gyenge tenyészet mentette meg a szőlőket a fagytól. Egész más képet nyújtott a május 2-ról 3-ára forduló éjszaka. A hőmérséklet a síksá­gokon —2'5° C­-ra, a magas fekvésekben pedig —2°-ra sülyedt,­ egyes helyeken -1-10 és -­-2° fokot mértünk. Északnyugatról gyenge szél fújt, melyet rendetlen ellenáramok zavartak; a sik helyeken szélcsend uralkodott. Reggeli 1/22 órá­tól kezdve általánosan füstöltünk; a füst a föld fölött nyugodtan elterült és 3­7-ig elsötétítette a napot. Csak a fagynak leginkább kitetett fek­vésekben szenvedtünk kárt. Általános győzelmi mámor uralkodott. Május 11-én ismét akc­ióba léptünk. A hegyeken 1° meleget, a lapályos helyeken egész —2° C­-t mértünk. Gyenge északi szél mellett reggeli 1/23 óta füstöltünk, azonban oly ki nem elégítő módon, hogy a füstölés valódi hatásáról nem is lehetett szó. Egyes szőlőkben elfagyott hajtásokat találtak. Május 13-án és 14-én csak egyes földbirtokosok füstöltek. A hőmérséklet a síkságon leszállt —1° C.-ra, a magas helyeken -f-1° C.-ra. A fagyos fekvésekben ismét káro­sodás volt megállapítható. Május 16-án a hő­mérséklet a lapályon —2°-ra, a hegyekben —l°-ra sülyed, míg sok egyéb helyen 1° és 2° meleget találtak. Északnyugatról gyenge szél fújt. Reggeli 1­2 órától kezdve füstöltünk, még erősebben mint május 3-án. A levegő sűrű füsttel volt telítve, a­mely a napsugarakat reggeli 1/77-ig visszatartotta. A füstölés hatását kétségtelenül apró felhők is támogatták. Reggel 3 órakor erős dér hullott, a talaj az előző eső folytán igen nedves és erősen fagyott volt. Valamennyi községnek a fagynak kitett fekvése erős káro­sodást szenvedett. Ez a kár mintegy 20—80%-ra rúgott. A magas fekvések növényzetét a fagy teljesen érintetlenül hagyta. Megjegyezzük, hogy a hőmérsékletet a mi tőkéinket jellemző 50 cm. magasságban mér­tük az illető szőlőkben. A felsorolt tapasztalatok teljesen ellent­mondó nézetek nyilvánítására indították a gazdá­kat. Vannak, akik azt hiszik, hogy a füstölés­nek köszönhetik azt, hogy termésök javarésze megmaradt ; mások azt mondják, hogy keveset vagy későn füstöltünk; sőt a füstölés ellensé­gei azt az érthetetlen dolgot is hangoztatták, hogy éppen a fejlesztett vízgőz okozta a fagykárt. A magam részéről azt hiszem, hogy a nyert tapasztalatok alapján a következő biztos következtetéseket vonhatjuk le : 1. Nagyon szeles időben hiábavaló a füs­tölés, még akkor is, ha már este fogunk bele. Mert tudvalevő dolog, hogy a hajtások gyakran már­­ 3° hideget is kibírtak és ilyenkor teljes lehetetlen a füstöt vagy a vízgőzt helyben meg­tartani. 2. Bebizonyított dolog, hogy szélcsendben olyan füst és vízgőz fejleszthető, mely a napot reggeli 7 óráig elsötétíti. Ez sikerült minálunk május 3-án és 16-án. 3. 400 eddigi nagyságú tűz nem elegendő arra, hogy a fagynak legerősebben kitett fek­vésekben— 1° hidegben és ha nedves a talaj a növényzetet a fagy ellen teljesen megvédje. Megjegyzem, hogy a községünk szőlőterülete 1600 holdat tesz ki. Tehát legfeljebb csak 4 holdra esett egy-egy nagyobb tűz. 4. Hogy a füstölés által a levegő hőmér­sékletét sikerült volna emelni, azt nem konsta­tálhattuk. A hőmérséklet reggeli 2 óra felé többnyire V2—l°-al emelkedett és azután nap­keltéig 1—2°-al sülyedt, még akkor is, ha nem füstöltünk. Ha tehát megmérhető hőmérsék­emelkedést akarnánk elérni, akkor jóval nagyobb­szerű füstölést kellene foganatosítanunk mint eddig. 5. Azt senki sem mondhatja, hogy a füs­tölés folytán támadt volna kár, mert az idén lefagyott szőlők, mint tapasztalatból tudjuk, fagyos években füstölés nélkül is elsősorban károsodtak és nagyon sok szőlőben terült el a füst, anélkül, hogy a hajtások lefagytak volna. Az a kérdés merül már most fel, hogy miként kell majd a jövőben a tavaszi és őszi fagy ellen védekezni? Nem mondhatjuk, hogy a védekezés nem kecsegtet semmiféle ered­ménynyel ; lehetséges, hogy a szőlők egyik része a füstölésnek köszöni a fagytól való megmenekülését, azonban bizonyos az is, hogy kedvezőtlen körülmények (mint nedves talaj és buja, fejlett vegetáczió) fen­forgása esetén a mostani eszközökkel tökéletes védelmet nem biztosíthatunk. Nemcsak az állami szakközegek­nek, hanem az elfogulatlan, törekvő szőlő­termelőknek is kötelességek ezt a nehéz kér­dést tanulmányozni. Persze nevetségesen hang­zik, a­mikor azt olvassuk, hogy voltak embe­rek, akik egyetlenegy kátránykolbászszal hek­tárnyi nagyságú szőlejüket füstöléssel meg akar­ták védeni, vagy pedig néhány apró tűzzel, esetleg egy pár mozsárlövéssel. Ne ámítsuk magunkat látszólagos sikerek­kel, hanem keressünk oly eszközöket, melyek segítségével feltétlenül hathatósan védekezhe­tünk a romboló fagyveszély ellen. K. J. 1902. junius hó 15. Cserépszőlő nevelése. Lippa, julius 3. Hidegebb éghajlatú vidékeken és különösen ajándékképpen, asztali dísz gyanánt, továbbá kiállítási czélokra kiválóan alkalmas a cserép­szőlő. A manapság termelt cserépszőlőnek álta­lános nagy baja, hogy rövid idő alatt kedve­zőtlen változást szenved, levele elszárad és lehull és így czélunkat nem érhetjük el, mert mindenkinek­ úgy tetszik, mintha egy rövid idő­vel azelőtt lemetszett venyigét dugtunk volna a cserépbe. A cserépszőlőnek tartósnak kell lenni és üde külsejét kell hogy addig megtartsa, amíg éppen a vegetáczió tart, jövő tavaszszal pedig ismét kinyíljon. Alapos vizsgálatok alapján meg­győződtem arról, hogy az eddigi cserépszőlők nem is hajtottak gyökeret, ennek oka pedig a nagyon hanyag kezelés volt. Kétféle módon nevelhetünk cserépszőlőt. Az egyik a következő: Tavaszszal egy termő­vesszőt keresztülhúzunk a cserép alsó nyílásán, az edényt megtöltjük tápláló földdel, hogy az alsó bütykön gyökerek fejlődjenek, a lyukhoz közel pedig mohát helyezünk. Eddig minden rendben volna, azonban mégsem vagy pedig igen gyéren fognak gyökerek kihajtani. A cserép­tőkéket elő kell készíteni, olyformán, hogy az alsó bütykön (a cseréplyukhoz közel) meggyü­mű­zzük, azaz vékony sáv alakjában a kérget el-

Next