Borászati Lapok – 36. évfolyam – 1904. 27-52. sz.
1904-07-03 / 27. sz
27. SZÁM. 36-IK ÉVFOLYAM. hozzászól és az egész szenzácziót alkatelemeire bontva, a szőlőmivelők megzavart kedélyének csillapításához hozzájárul. Legyen világosság! * * * Azzal kezdi tudósítását a bécsi lap, hogy Közép-Európa szőlei három évtizeden keresztül pusztíttattak és óriási nemzeti vagyon veszett kárba a rombolás folytán. Sokáig tehetetlenül állottunk e vészszel szemben. Okának egy mikroszkopikusan kicsi féregnek, a Phylloxera vastatrix-nak fellépését mondták. Ez a feltevés idővel a bizonyosság jellegét öltötte magára és azóta a kormányok és a szakkörök igyekezete oda irányul, hogy ez ellen a féreg ellen erős küzdelem folytattassék, hogy ez a féreg megsemmisíttessék. Nagy jutalmakat tűztek ki egy ellenszer felfedezésére és számos védekezési eljárás hozatott javaslatba. A filloxérát azonban mégsem sikerült kipusztítani. A szőlők kivesztek és úgy látszott, hogy a nemzeti jólét egyik főforrása, a bortermelés, menthetlenül ki fog apadni. A nagy szükségben azonban mentőeszközre akadtunk: az amerikai szőlő képében. Amerikai tőkék telepítése és azoknak európai vesszőkkel való ojtás útján a két utolsó évtizedben sikerült az elpusztult szőlőket rekonstruálni. Az amerikai szőlővel való felújítás azonban nem felel meg teljesen azoknak a nagy várakozásoknak, amiket ehhez az eljáráshoz fűztek, a szőlők még most is nagyban pusztulnak. Hogy ez a pusztulás ma már nem epidemikus jellegű, annak oka abban rejlik, hogy a modern szőlőmivelés követelményeinek megfelelően a beteg tőkét mindig rögtön eltávolítjuk. A szőlősgazdák azonban ma már arra a meggyőződésre jutottak, hogy az amerikai oltványok ültetésével, a szőlő állandó fentartásának problémáját még nem oldottuk meg. (?)Ennek a védekező eljárásnak mégis volt egy pozitív eredménye, az tudnillik, hogy bebizonyult, hogy a filloxéra jelenléte nem minden esetben hat pusztítólag. Nemsokára azt is tapasztalták a szőlőtermelők, hogy a hazai szőlőtőkék is ellentállnak a filloxérának, ha azok egészségesek és elég erősek és azóta a főfigyelem oda irányult, hogy nagy gyökérzettel bíró és trágyázás folytán erőssé és ellentállóvá vált tőkéket tenyészszenek. Ebből a czélból széles körben talált alkalmazást a műtrágyázás. De még úgy is azt tapasztalták, hogy a legerősebb tőkék hirtelen betegeskedni kezdenek és néhány év alatt tönkre mennek. (?) Ez a jelenség akaratlanul is azt a kérdést tolja előtérbe, vájjon a szőlők pusztulása valóban csak a filloxéra fellépésének tulajdonítandó, vagy pedig ez a fellépés nem-e csupán véletlen jelenség, amely alkalmas arra, hogy a szőlők igazi pusztító ellenségét szemeink elől eltakarja. Egy dolgot nem szabad eltitkolnunk : az egyes szőlőfajtáknak különböző viselkedése a filloxerával szemben mesterkélt (?) magyarázatokra késztetett bennünket, amely magyarázatokból nyilvánvalóvá vált, hogy az elmélet és gyakorlat nem fedi egymást teljesen. Az a kétely, mely ennek folytán felmerült, oly irányú további kutatásokra indít bennünket, hogy megállapítsuk azokat az igazi okokat, amelyek a szőlők pusztulását előidézik. Ha pedig sikerül a tőkék más pusztító férgét megtalálni, akkor a kormányok és az érdekelt körök kötelessége volna ezt a pusztító férget époly figyelemre méltatni, mint a filloxerát. Egy bécsi ember valóban felfedezett ilyen szőlőkárttevőt és éveken át folytatott megfigyelése után arra a szilárd meggyőződésre jutott, hogy a szőlők pusztítását kizárólag ez akárttevő okozza és hogy tévesen tulajdonították a pusztítást a filloxerának. Ez a kártevő féreg, amely a szőlőtőke gyökértörzsébe fúrja be magát, a gyökértörzs belét felemészti és az eközben a tőkén okozott sérülés folytán a gyökérpenészt és a tőke elpusztulását okozza. Tehát nem a filloxera egyedül okozza a a tőkék pusztulását, mert egy erőteljes tőke, hogyha hajszálgyökereinek egy részét a filloxera elpusztította, képes rögtön új gyökereket hajtani, amint ezt az amerikai fajták ellentállóképessége és a mély gyökerű hazai fajták példája bizonyítja. Csak ha a szőlőtőke szervi betegség folytán meggyengült, képes a filloxéra a teljes pusztulást előidézni. A gyökértörzs megfúrása folytán azonban tényleg ily mértékben gyengíttetik a tőke, tehát a szőlők pusztítója tulajdonképen ez a féreg. Amikor a szőlők ezen új károsítójának felfedezője ezeket a tényeket előadta nekünk — írja továbbá a bécsi lap — rögtön kijelentettük neki, hogy fejtegetéseit csak akkor tartjuk logikusan indokoltaknak, ha az amerikai szőlőültetvényekben is fel lehet fedezni e féreg által okozott pusztítások nyomait. Hogy erről bebizonyosodjunk, elmentünk egy Bécs közelében öt évvel ezelőtt amerikai fajtákkal újonnan ültetett szőlőbe. Már futólagos pillantásra is feltűnt, hogy a fiatal tőkék egy része betegeskedett, hogy a betegséget itt is az újonnan felfedezett szőlőellenség okozza. Ezen tény tudatában nem haboztunk ezt a felfedezést nyilvánosságra hozni és a közfigyelmet erre a felfedezésre irányítani, amely számára Tuschek öt évi fáradozása daczára sem tudta a szakköröket megnyerni. Szól azután részletesebben a baj okozójáról, a bélféregről. Minthogy ez a szőlőellenség a tőkék gyökereinek belét rágja ki, a felfedező egyelőre „bélféregnek” (Markwurm-nak) keresztelte el. Már működése is elárulja, hogy a drótférgek családjához tartozik, amelyet a szőlősgazdák ismernek. Tehát rovarlárvákról van szó és valóban ezen bélférgeknek tenyészete útján rovar jött létre, amely a gyorslábúak vagy kovácsok családjába tartozik és külseje után ítélve a nálunk ismert és a gabona- és krumplimezőkre veszedelmes Agriotes ustulatusnak mondható. Mégis több körülmény ellene szól annak, hogy egyszerűen az Agriotes ustulatus fajtájához tartozónak elismerjük. Sejtjük, hogy Ausztráliából vagy Délamerikából hozzánk került bevándorolttal van dolgunk, mint a továbbiakból ki fog tűnni. Egyébként ez a körülmény csak mellékes jelentőségű, utóvégre mintegy hogy Agriotes fajtának egy hazai avagy bevándorlott rovarlárvája pusztítja-e a szőlőtőkét. A főkérdések a következők: Hogyan végzi a bélféreg romboló munkáját és miért nem vettük észre eddig a hatását ? A bélféreg télen lepi el a szőlőtőkék gyökereit, amikor minden munka pihen és tavasz kezdetén elhagyja a gyökereket. Innen van azután, hogy őszszel még teljes erőben pompázó tőkék tavaszszal már gyengén hajtanak és visszaesnek. Téli nyugalmuk alatt voltak kitéve a titkos megtámadtatásnak. Ha tavaszszal megindul a nedváramlás, a nedvek a gyökértörzs sebeiből kifolynak és amikor a talaj megmunkálásához fogunk, akkor a történtek nyoma is elveszett már. A szőlőtőkék megbetegedését a filloxerának szoktuk tulajdonítani, amely a tőkére valóban végzetessé válik, mert a filloxera által megtámadott hajszálgyökerek helyett — azok szervi megbetegedése folytán — új hajszálgyökerek nem keletkeznek már. Ha a bélféreg nem támadta volna meg a tőkét, akkor azt a filloxera nem akadályozhatta volna meg további fejlődésében. Ha ez igaz, akkor minden beteg vagy elhalt szőlőtőkén a féregrágás nyomait kell, hogy felfedezhessük. A kárttevő felfedezője azt állítja, hogy ezt sok ezer elpusztult szőlőtőkén kimutatta. Személyesen óhajtottunk meggyőződni ez állítás igaz voltáról. Egy ottakringi szőlőben megengedték nekünk beteg tőkék kiemelését és a megejtett vizsgálatok megerősítették a felfedező állításait, a beteg tőkéken a bélféreg által okozott gyökérrothadás volt található. E megfigyelések helyessége persze csak arra a körre szorítkozik, amelyben a megfigyelés eszközöltetett. A kormányok feladata lesz már mostan, mindenütt vizsgálatokat megejteni annak a megállapítása czéljából, hogy váljon Francziaországban, Olaszországban, Németországban, Magyarországban is megfigyelhették-e már a bélférget és hogy vájjon ezekben az országokban a filloxera veszedelmes voltát más kárttevőkkel való találkozás, együtthatás okozta-e, mert e felfedezés pozitív eredményének tűnik fel kétségtelenül az a tény, hogy a filloxera csak akkor válik veszedelmessé a szőlőtőkére, ha a töke életerejét más kárttevő meggyengítette és a töke ellenálló képességét megsemmisítette. * * * Ezután leírja a „W. M. Z.", hogy miképen tette Tuschek az ő epochalis felfedezését, ő maga nem hivatásos természetbúvár, entomológus, szőlészeti felügyelő, bortermelő, vinczellér vagy előmunkás, hanem esztergályos. Miképen jutott neki becsületes mestersége mellett ideje a természet titkait is fürkészni, azzal sem titkolódzik a bécsi újság. Ő mesterségéből kifolyólag foglalkozott az esztergályozok által használt különböző anyagok, pálmagyümölcs-félék, délamerikai, ausztráliai, keletázsiai csonthéjú diók mineműségével, melyek mint „növényi elefántcsont” (vegetabilishes Elfenbein) kerülnek forgalomba és kutatta azt is, hogy a hulladékkal mi történik? 544 1904. július hó 3. a szárított sertéstrágya a legolcsóbb és legkitűnőbb szőlőtrágya.. Az állami és gazdasági tanintézeti szőlőtelepeken tett összehasonlitó trágyázási kísérletek alapján rendkivül előnyösnek bizonyult. A cs. és kir. udvari szőlőgazdaságokban és a legkiválóbb szőlőbirtokokon általánosan bevezettetett. Árajánlattal és felvilágosítással szolgál, mint Budapest-Kőbányai trágyaszárítőgyár Budapest, IX. ker., Üllői út 21. sz. suc