Borászati Lapok – 37. évfolyam – 1905. 27-52. sz.

1905-07-02 / 27. sz.

24. SZÁM 37. ÉVFOLYAM. Ezen szellemi termékenység egyrészről bizonyí­téka annak, hogy szerző gazdag ismereteit, széleskörű tapasztalatait közkincs­sé kívánja tenni, másrészről pedig legélénkebb tanúbizony­sága annak, hogy gazdáink és főleg gazdasszo­nyaink mind nagyobb számban kezdik kihasz­nálni ezt a még eddig elhanyagolt termelési ágat. Ezúttal Hreblay egy oly könyvet adott ki, mely összfoglalata az egész baromfitenyésztésnek. Aki azután a detailokba kíván mélyebben bele­ereszkedni, annak a szerző régebbi munkái „Baromfihizlalás", „Pulykatenyésztés" stb. álla­nak rendelkezésére. A most megjelent igen gazdagon illusztrált könyv bolti ára 5 korona, a „Baromfitenyésztés" czimű hetilap kiadó­hivatala útján rendelve Csak 3 K, KÜLÖNFÉLÉK. A szőlő biztosításáról. A szőlő jégkár elleni biztosítása hazánk­ban csak igen csekély mértékben van elterjedve, ami főleg annak tulajdonítandó, hogy a koc­­kázathoz képest a biztosítási díjak aránytalanul nagyok voltak. Erről a tárgyról a „Biztosítási és Közgazdasági Lapok" egyik utolsó számában a következőket olvassuk: „A jégbiztosító társaságok régi, rossz év hagyományaként a szőlőbiztosításokat nem tartják kívánatos üzletnek s ezért a koc­kázat­hoz képest a területi érték alapján magas díja­kat szednek. Bármennyire érdeke is volna a kistermelőnek, hogy egész termését biztosítsa, ettől igen nagy részben a nagy összegű bizto­sítási dij miatt tartózkodik. Az 1896. V. tör­vényczikk az elpusztított területek felújítását állami támogatásban részesiti s ennek követ­kezménye az, hogy körülbelül 500,000 hold területnek 58°/6-a, 260,000 hold teljesen felújít­tatott s mint ilyen, alkalmas már a biztosítára. Ha tehát a biztosító társaságok a megszabott szőlődíjakat leszállítanák, valószínű, hogy nem az eddigi 1%, hanem sokkal magasabb termés­érték lenne biztosítható. „Hogy maga a szőlőkoc­kázat nem tarto­zik a legveszedelmesebb rizikó közé, bizony­ság az is, hogy az 1903-ban beültetett 278.000 hold szőlő között csupán 4300 holdat ért külön­féle elemi csapás. Ha pedig figyelembe veszszük ugyanezen év bortermését, 2.948.000 hektoli­ter bor maradt biztosítatlanul! Az ország 71 vármegyéje közül 10—12 vármegyében nem termelnek szőlőt s körülbelül 10 megyének olyan éghajlati viszonya van, hogy még a leg­drágább dijak mellett is minden 2—3-ik eszten­dőben beüt egy jégverés. (? Érthetlen.) Szőlő­termelők állítása szerint magán a szőlőszáron okozott jégkár kevésbbé veszélyes, mint más növényzetnél. S a totál kár itt ritkább is. A kisebb méretű jégverésnél, hacsak az a bogyó­kat teljesen le nem veri, jó időben igen nagy a szőlőtőke utánpótló ereje s a bogyókat a széles szőlőlevél a könnyebb nyári jegektől, különösen ha széjjel jönnek, kitűnően megvé­delmezik. Ha a társaságok szőlőbiztosítási díjaknál nagyobb engedményt nyújtanának, két­ségtelen, hogy díjbevételük tetemesen növekednék, ami által a már évek óta jelentkező díjcsökke­nés ellensúlyozható lenne. Ha az újra beültetett körülbelül 280.000 hold szőlőterületet holdanként 10 hektoliterjével vessszük fel számításunk alap­jául, 1 hl. bort 40 koronájával számítunk, 112.000.000 K biztosított értéket nyerünk, amely mindenesetre oly tekintélyes összeg, amelynek elmaradásával számolni kell. Úgy tudjuk, hogy tavaly a szőlősgazdák körében volt is egy moz­galom, amely egy spec­iális szőlőbiztosító inté­zet létrehozását akarta.*) *) Erről nincs tudomásunk. Kizárólagosan szőlő­biztosításra alapítani biztosító intézet jövőjét alig fizet­hetné ki magát, az üzlet egyoldalúsága miatt. A szerk. 501 „Mi részünkről azt javasoljuk, hogy jó lesz e kérdéssel behatóan foglalkozni, amíg a szezon nagyon előre nem halad." Kúszó szőlő. Ennél a szőlőművelésnél nem kell valami különleges szőlőfaj beszerzésére gondolni, mert az ily művelésre minden nálunk előforduló erős növésű szőlőféleség alkalmas. Mindazon­által leginkább beváltak a burgundi, elbai, riz­lingi, rulandi, a chasselai és szent-laurentivel tett kísérletek, hasonlókép ajánlhatók ily műve­lésre az oporto és limbergi fajok is. A kúszó művelés fő előnye, hogy nem kell karókra költeni, mivel a szőlő­vesszők jóformán a föl­dön feküsznek, egészen azonban meg sem érik a földet, mert a vesszők 50 cm. hosszú fa­vil­lákkal alátám­asztatnak egy bizonyos időre, addig, amíg az indák annyira meg nem erősöd­­nek, hogy a favilla nélkül is képesek megállani helyüket. Ily favillákat minden bokor és cserje bőven nevel. Ezen kúszó vesszők eredetileg másfél méter távolságra lesznek egymástól ültetve oly hosszú sorban, amilyen hosszú a beültetendő föld, egyik sortól a másikig ellenben már 6—6 méter távolságot kell hagyni. Minden kijelölt helyre két-két erős gyökeres vesszőt kell ültetni. Minden tőből a kihajtott vesszőt jobbra­balra a 6 méteres közre kell terelni, hogy arrafelé fusson. Ha a sorközöket művelni akarjuk, akkor a szántás idejére a vesszőket a sorvonalra fektetjük. A szükséges metszést kora tavasszal kell végeztetni és a vesszőket az első földmunka befejezte után ott, ahol kíván­ják, a favillákra kell fektetni. A nyár folyamán fölfelé növő hajtásokat két levélre megrövidítjük és a talajt kapálás és gyomlálás útján tisztán tartjuk; a szüretig ezen munkálatok képezik az egyedüli teendőket a kúszó művelésnél. A trágyázás is igen könnyű, mivel a szőlőtök messze vannak egymástól, bővebben és jobb minőségű trágyával kell azon­ban dolgoznunk, mint a karós művelésnél. A befektetési költségek sokkal alacsonyabbak, mint a karós művelésnél, vagy a drótháló alkalma­zásánál, a fentartás pedig félannyiba sem kerül, mint a karós művelésnél, holott a bevétel ennél is ugyanannyinak mondható. A kúszó szőlőmiveléssel nagyobb szabású kísérletet a nyolc­vanas években a rheinhesseni Mettenheimten tettek, hol 1889-ben már 50 hek­tár volt beültetve, a beültetésre szánt föld csak kevésbbé jó minőségűnek mondható, mely kárós művelésre nem is lenne alkalmas. Ezen siker buzdította arra az ottani szőlősgazdákat, hogy évtizedek óta kipusztult szőlőbirtokaikat ily műveléssel újítsák fel. (Rheinischer Gartenfreund.) Czukor mint impregnáló szer. „The Gar­deners Chronicle" czímű kertészeti szaklap a czukornak új alkalmazásáról ad hírt, amely ha beválik, a szőlőkarók impregnálására vonatko­zólag nagy fontosságú lesz. Régi dolog, hogy azokban az országokban, amelyekben a czukor­nád megterem, az utakat ennek a növénynek kisajtolt szárával fedik s hogy ez a nádszár elnyűhetetlen.­­Ebből az észleletből kiindulva, moivel (a „Deutsche Zuckerindustrie" szerint) különböző fajtájú fát telitett akként, hogy azt czukoroldatban főzte s aztán megfelelő kemen­czékben kiszárította. Frissen vágott zöld fa, amelyet igy kezeltek s azután közönséges mó­don feldolgoztak, nagy ellentálló képességgel birt ugy a nedvességgel, mint a hőváltozásokkal szemben és se nem hajlott, se nem szakadt. A czukrozott fa a nyomásnak és léghuzamnak jobban ellentáll, mint a nem czukrozott, úgy, hogy a mángorló fák, széklábak, oszlopalapok és bányafák ezután olcsóbb fából lesznek elő­állíthatók, mint eddig. Asztalos-, esztergályos- és szobrász­munkákhoz is olyan fanemeket lehet már használni, amelyeket puhaságuknál fogva eddig nem használtak. Azt hinné az ember, hogy czukrozott fa csakis olyan tárgyak készí­tésénél használható fel, amelyek zárt és száraz helyen helyeztetnek el, mert a czukor a szabad­ban kilúgozódik. A czukrozott fában azonban a mikroskopikus vizsgálat nem talál czukorkris­tályokat, mert a czukor behatol a fa rostjaiba s ott kötve tartatik. E szerint ez az új eljárás lehetővé teszi, hogy a puhább fák az utak bur­kolásához s vasúti talpfák gyanánt is használ­tassanak. Powel kezdetben azt hitte, hogy a telí­tésnek zárt edényekben kell történnie, ami az eljárást természetesen nagyon megdrágította volna. De kitűnt, hogy az impregnálás nyitott tartályokban is jól sikerül. A czukoroldat per­czen­tuácziájának kérdéséről azonban nevezett újság nem nyilatkozik, már pedig ez igen fon­tos kérdés, miután a czukor (nálunk) felette drága, s nem hiszszük, hogy karók telítésére 10— 12°/o-os czukoroldat elegendő volna. Ellen­esetben pedig akár a karbolineum, akár a réz­galicz, akár a bordós por (melyben 8% czukor is van) sokkal olcsóbb és megbízhatóbb impreg­náló anyag, mint a tiszta czukor. 1905. június hó 11. EGYESÜLETI ÜGYEK. Tallián Béla földmivelésügyi miniszter búcsúja. Abból az alkalomból, hogy Tallián*­ Béla az egész kormány lemondása folytán a földmivelésügyi miniszteri tárczától megvált, a­­ „Magyar Szőlősgazdák Országos Egyesületeinek elnökéhez, gróf Zselénski Róberthez a követ­kező levelet intézte : Nagyméltóságú Elnök Ur! A császári és apostoli királyi Felsége I. évi junius hó 18-án Budapesten kelt leg­felső elhatározásával a m. kir. földmivelésügyi­minisztérium vezetésétől saját kérelmemre leg­kegyelmesebben felmenteni méltóztatott. Midőn e tárcza vezetésétől megválók, tisz­telettel kérem Nagyméltóságodat és az elnök­lete alatt álló egyesületet, hogy hivatalos műkö­désemben tanúsított hazafias támogatásáért fogadja őszinte köszönetemet. Fogadja Nagyméltóságod kiváló tisz­teletem őszinte nyilvánítását. Budapest, 1905 junius hó 18-án. Tallián s. k. A tátrai borkiállításra szánt borok jegy­elemzése. Mint e lapokban említve volt, a MSzOE. igazgatósága a földmivelésügyi minisz­terhez kérelmet intézett abban az irányban, hogy a tátrai borkiállításra szánt borokat a miniszter tárczája terhére az „Orsz. Chemiai Intézettel vegyelemeztesse meg. Ezen kíván­ságnak, mint ezt egy június hó 30-án érkezett leirat tudatja, a miniszter tekintettel az ügy országos jelentőségére, készségesen tett eleget és jelzett intézetet a beküldött borok díjmen­tes vegyelemzésére utasította. Ezúttal megemlít­jük, hogy a borok mind a budafoki pinczemes­teri tanfolyam igazgatóságához megérkeztek és folyó hó 3 és 4-én lesznek az irányban meg­bírálva, vájjon az exportborok igényeinek minden tekintetben megfelelnek-e ? VEGYES HÍREK. Mostani számunkkal a második félévet kezdjük meg, miért is felkérjük­­. előfizetőinket, akiknek előfizetése a negyed végén lejárt, h­ogy azt mielőbb megújítani szíves­kedjenek, nehogy a lap küldésében zavar álljon be. Az előfizetési összeg beküldésére legc­élszerűbb a lapunk legutóbbi számához csatolva posta-utalványt felhasználni.

Next