Borászati Lapok – 37. évfolyam – 1905. 27-52. sz.
1905-07-02 / 27. sz.
24. SZÁM 37. ÉVFOLYAM. Ezen szellemi termékenység egyrészről bizonyítéka annak, hogy szerző gazdag ismereteit, széleskörű tapasztalatait közkincssé kívánja tenni, másrészről pedig legélénkebb tanúbizonysága annak, hogy gazdáink és főleg gazdasszonyaink mind nagyobb számban kezdik kihasználni ezt a még eddig elhanyagolt termelési ágat. Ezúttal Hreblay egy oly könyvet adott ki, mely összfoglalata az egész baromfitenyésztésnek. Aki azután a detailokba kíván mélyebben beleereszkedni, annak a szerző régebbi munkái „Baromfihizlalás", „Pulykatenyésztés" stb. állanak rendelkezésére. A most megjelent igen gazdagon illusztrált könyv bolti ára 5 korona, a „Baromfitenyésztés" czimű hetilap kiadóhivatala útján rendelve Csak 3 K, KÜLÖNFÉLÉK. A szőlő biztosításáról. A szőlő jégkár elleni biztosítása hazánkban csak igen csekély mértékben van elterjedve, ami főleg annak tulajdonítandó, hogy a kockázathoz képest a biztosítási díjak aránytalanul nagyok voltak. Erről a tárgyról a „Biztosítási és Közgazdasági Lapok" egyik utolsó számában a következőket olvassuk: „A jégbiztosító társaságok régi, rossz év hagyományaként a szőlőbiztosításokat nem tartják kívánatos üzletnek s ezért a kockázathoz képest a területi érték alapján magas díjakat szednek. Bármennyire érdeke is volna a kistermelőnek, hogy egész termését biztosítsa, ettől igen nagy részben a nagy összegű biztosítási dij miatt tartózkodik. Az 1896. V. törvényczikk az elpusztított területek felújítását állami támogatásban részesiti s ennek következménye az, hogy körülbelül 500,000 hold területnek 58°/6-a, 260,000 hold teljesen felújíttatott s mint ilyen, alkalmas már a biztosítára. Ha tehát a biztosító társaságok a megszabott szőlődíjakat leszállítanák, valószínű, hogy nem az eddigi 1%, hanem sokkal magasabb termésérték lenne biztosítható. „Hogy maga a szőlőkockázat nem tartozik a legveszedelmesebb rizikó közé, bizonyság az is, hogy az 1903-ban beültetett 278.000 hold szőlő között csupán 4300 holdat ért különféle elemi csapás. Ha pedig figyelembe veszszük ugyanezen év bortermését, 2.948.000 hektoliter bor maradt biztosítatlanul! Az ország 71 vármegyéje közül 10—12 vármegyében nem termelnek szőlőt s körülbelül 10 megyének olyan éghajlati viszonya van, hogy még a legdrágább dijak mellett is minden 2—3-ik esztendőben beüt egy jégverés. (? Érthetlen.) Szőlőtermelők állítása szerint magán a szőlőszáron okozott jégkár kevésbbé veszélyes, mint más növényzetnél. S a totál kár itt ritkább is. A kisebb méretű jégverésnél, hacsak az a bogyókat teljesen le nem veri, jó időben igen nagy a szőlőtőke utánpótló ereje s a bogyókat a széles szőlőlevél a könnyebb nyári jegektől, különösen ha széjjel jönnek, kitűnően megvédelmezik. Ha a társaságok szőlőbiztosítási díjaknál nagyobb engedményt nyújtanának, kétségtelen, hogy díjbevételük tetemesen növekednék, ami által a már évek óta jelentkező díjcsökkenés ellensúlyozható lenne. Ha az újra beültetett körülbelül 280.000 hold szőlőterületet holdanként 10 hektoliterjével vessszük fel számításunk alapjául, 1 hl. bort 40 koronájával számítunk, 112.000.000 K biztosított értéket nyerünk, amely mindenesetre oly tekintélyes összeg, amelynek elmaradásával számolni kell. Úgy tudjuk, hogy tavaly a szőlősgazdák körében volt is egy mozgalom, amely egy speciális szőlőbiztosító intézet létrehozását akarta.*) *) Erről nincs tudomásunk. Kizárólagosan szőlőbiztosításra alapítani biztosító intézet jövőjét alig fizethetné ki magát, az üzlet egyoldalúsága miatt. A szerk. 501 „Mi részünkről azt javasoljuk, hogy jó lesz e kérdéssel behatóan foglalkozni, amíg a szezon nagyon előre nem halad." Kúszó szőlő. Ennél a szőlőművelésnél nem kell valami különleges szőlőfaj beszerzésére gondolni, mert az ily művelésre minden nálunk előforduló erős növésű szőlőféleség alkalmas. Mindazonáltal leginkább beváltak a burgundi, elbai, rizlingi, rulandi, a chasselai és szent-laurentivel tett kísérletek, hasonlókép ajánlhatók ily művelésre az oporto és limbergi fajok is. A kúszó művelés fő előnye, hogy nem kell karókra költeni, mivel a szőlővesszők jóformán a földön feküsznek, egészen azonban meg sem érik a földet, mert a vesszők 50 cm. hosszú favillákkal alátámasztatnak egy bizonyos időre, addig, amíg az indák annyira meg nem erősödnek, hogy a favilla nélkül is képesek megállani helyüket. Ily favillákat minden bokor és cserje bőven nevel. Ezen kúszó vesszők eredetileg másfél méter távolságra lesznek egymástól ültetve oly hosszú sorban, amilyen hosszú a beültetendő föld, egyik sortól a másikig ellenben már 6—6 méter távolságot kell hagyni. Minden kijelölt helyre két-két erős gyökeres vesszőt kell ültetni. Minden tőből a kihajtott vesszőt jobbrabalra a 6 méteres közre kell terelni, hogy arrafelé fusson. Ha a sorközöket művelni akarjuk, akkor a szántás idejére a vesszőket a sorvonalra fektetjük. A szükséges metszést kora tavasszal kell végeztetni és a vesszőket az első földmunka befejezte után ott, ahol kívánják, a favillákra kell fektetni. A nyár folyamán fölfelé növő hajtásokat két levélre megrövidítjük és a talajt kapálás és gyomlálás útján tisztán tartjuk; a szüretig ezen munkálatok képezik az egyedüli teendőket a kúszó művelésnél. A trágyázás is igen könnyű, mivel a szőlőtök messze vannak egymástól, bővebben és jobb minőségű trágyával kell azonban dolgoznunk, mint a karós művelésnél. A befektetési költségek sokkal alacsonyabbak, mint a karós művelésnél, vagy a drótháló alkalmazásánál, a fentartás pedig félannyiba sem kerül, mint a karós művelésnél, holott a bevétel ennél is ugyanannyinak mondható. A kúszó szőlőmiveléssel nagyobb szabású kísérletet a nyolcvanas években a rheinhesseni Mettenheimten tettek, hol 1889-ben már 50 hektár volt beültetve, a beültetésre szánt föld csak kevésbbé jó minőségűnek mondható, mely kárós művelésre nem is lenne alkalmas. Ezen siker buzdította arra az ottani szőlősgazdákat, hogy évtizedek óta kipusztult szőlőbirtokaikat ily műveléssel újítsák fel. (Rheinischer Gartenfreund.) Czukor mint impregnáló szer. „The Gardeners Chronicle" czímű kertészeti szaklap a czukornak új alkalmazásáról ad hírt, amely ha beválik, a szőlőkarók impregnálására vonatkozólag nagy fontosságú lesz. Régi dolog, hogy azokban az országokban, amelyekben a czukornád megterem, az utakat ennek a növénynek kisajtolt szárával fedik s hogy ez a nádszár elnyűhetetlen.Ebből az észleletből kiindulva, moivel (a „Deutsche Zuckerindustrie" szerint) különböző fajtájú fát telitett akként, hogy azt czukoroldatban főzte s aztán megfelelő kemenczékben kiszárította. Frissen vágott zöld fa, amelyet igy kezeltek s azután közönséges módon feldolgoztak, nagy ellentálló képességgel birt ugy a nedvességgel, mint a hőváltozásokkal szemben és se nem hajlott, se nem szakadt. A czukrozott fa a nyomásnak és léghuzamnak jobban ellentáll, mint a nem czukrozott, úgy, hogy a mángorló fák, széklábak, oszlopalapok és bányafák ezután olcsóbb fából lesznek előállíthatók, mint eddig. Asztalos-, esztergályos- és szobrászmunkákhoz is olyan fanemeket lehet már használni, amelyeket puhaságuknál fogva eddig nem használtak. Azt hinné az ember, hogy czukrozott fa csakis olyan tárgyak készítésénél használható fel, amelyek zárt és száraz helyen helyeztetnek el, mert a czukor a szabadban kilúgozódik. A czukrozott fában azonban a mikroskopikus vizsgálat nem talál czukorkristályokat, mert a czukor behatol a fa rostjaiba s ott kötve tartatik. E szerint ez az új eljárás lehetővé teszi, hogy a puhább fák az utak burkolásához s vasúti talpfák gyanánt is használtassanak. Powel kezdetben azt hitte, hogy a telítésnek zárt edényekben kell történnie, ami az eljárást természetesen nagyon megdrágította volna. De kitűnt, hogy az impregnálás nyitott tartályokban is jól sikerül. A czukoroldat perczentuácziájának kérdéséről azonban nevezett újság nem nyilatkozik, már pedig ez igen fontos kérdés, miután a czukor (nálunk) felette drága, s nem hiszszük, hogy karók telítésére 10— 12°/o-os czukoroldat elegendő volna. Ellenesetben pedig akár a karbolineum, akár a rézgalicz, akár a bordós por (melyben 8% czukor is van) sokkal olcsóbb és megbízhatóbb impregnáló anyag, mint a tiszta czukor. 1905. június hó 11. EGYESÜLETI ÜGYEK. Tallián Béla földmivelésügyi miniszter búcsúja. Abból az alkalomból, hogy Tallián* Béla az egész kormány lemondása folytán a földmivelésügyi miniszteri tárczától megvált, a „Magyar Szőlősgazdák Országos Egyesületeinek elnökéhez, gróf Zselénski Róberthez a következő levelet intézte : Nagyméltóságú Elnök Ur! A császári és apostoli királyi Felsége I. évi junius hó 18-án Budapesten kelt legfelső elhatározásával a m. kir. földmivelésügyiminisztérium vezetésétől saját kérelmemre legkegyelmesebben felmenteni méltóztatott. Midőn e tárcza vezetésétől megválók, tisztelettel kérem Nagyméltóságodat és az elnöklete alatt álló egyesületet, hogy hivatalos működésemben tanúsított hazafias támogatásáért fogadja őszinte köszönetemet. Fogadja Nagyméltóságod kiváló tiszteletem őszinte nyilvánítását. Budapest, 1905 junius hó 18-án. Tallián s. k. A tátrai borkiállításra szánt borok jegyelemzése. Mint e lapokban említve volt, a MSzOE. igazgatósága a földmivelésügyi miniszterhez kérelmet intézett abban az irányban, hogy a tátrai borkiállításra szánt borokat a miniszter tárczája terhére az „Orsz. Chemiai Intézettel vegyelemeztesse meg. Ezen kívánságnak, mint ezt egy június hó 30-án érkezett leirat tudatja, a miniszter tekintettel az ügy országos jelentőségére, készségesen tett eleget és jelzett intézetet a beküldött borok díjmentes vegyelemzésére utasította. Ezúttal megemlítjük, hogy a borok mind a budafoki pinczemesteri tanfolyam igazgatóságához megérkeztek és folyó hó 3 és 4-én lesznek az irányban megbírálva, vájjon az exportborok igényeinek minden tekintetben megfelelnek-e ? VEGYES HÍREK. Mostani számunkkal a második félévet kezdjük meg, miért is felkérjük. előfizetőinket, akiknek előfizetése a negyed végén lejárt, hogy azt mielőbb megújítani szíveskedjenek, nehogy a lap küldésében zavar álljon be. Az előfizetési összeg beküldésére legcélszerűbb a lapunk legutóbbi számához csatolva posta-utalványt felhasználni.