Borászati Lapok – 41. évfolyam – 1909. 27-52. sz.

1909-07-04 / 27. sz.

25. SZÁM 41-IK ÉVFOLYAM, dugaszolt üvegben, tehát korlátolt kimérésben. Ez a 30 korona 400.000 kat. hold szőlőnél a 12 millió koronát megadja (s ezt sajnálja elengedni a pénzügyminisztérium.) A pénzügyi egyensúly tehát megmarad, meg van mentve s a szabad forgalom 12—16 fillér­rel alacsonyabbra tehetvén a literenkénti bor­árakat, a belfogyasztás a legrövidebb idő alatt, a jelenleginek legalább is kétszeresére emel­kednék s ekkor nincs túltermelés, nincs hordó­hiány, hordóuzsora és őszi bevásárlási uzsora! Azon városok, amelyeknek fogyasztási adó­pótlékjuk a városi háztartás egyensúlyában oly­annyira szívén feküsznek a pénzügyminiszter­nek, szedjék ezen pótlékot, minden olyan a város területére importált boroktól, amelyek más megyé­ből szállíttatnak a város fogyasztási területére. Szedjék pedig, akár kiszállítják azt az impor­tőrök, akár benn fogy az el. Mert ha a szőlők 30 korona bortermelést egyenes adóval terheltetnek meg, akkor a hely­beli termelőkre községi pótadót is kivetnek s ezzel busásan vannak a városok kárpótolva az elmaradt borfogyasztási adópótlék helyett. Mindezt, mint új eszmét vetem fel e lapok hasábján. Teszem ezt azért, hogy gondolkod­junk e megoldási mód felett. Gondolja meg, tárgyalja ezt a Szőlősgazdák Országos Egyesülete s ha elfogadhatónak tartja, ragadja meg az alkalmat arra, hogy a bor­fogyasztási adó, mint bolfogyasztásunk békéja végre is eltöröltessék, mert „periculum in mora". Mert ez a kérdés az nekünk, amely felett Cato is annyit töprengett, hogy minden fel­szólalásának vége az volt: „Ceterum censeo Carthaginem esse delendam", vagyis a mi refram­nünk is az legyen, hogy „a borfogyasztási adó eltöröltessék". A szőlő válogatása. Irta: Halászy Lajos. Szabadka, július 2. Daczára annak, hogy a szőlő válogatási munkálata fontosság dolgában úgyszólván semmi­vel sincs a metszés háta mögött, azért még mindig nem részesül abban a figyelemben, amelyben kellene. Szomorú, de való, hogy még máig is sokan vannak a szőlősgazdák között, akik semmiféle válogatást sem végeznek, kiin­dulva azon téves felfogásból, hogy a természet felesleges munkát nem végez. Különösen a homokon vannak sokan ezen nézetnek követői közül, akik ezenkívül még egyenesen károsnak is minősítik a válogatást. Épen ezen téves néze­tekből kiindulva és figyelembe véve, hogy mily káros következményekkel jár különösen most a fagykártól szenvedett szőlőkben a válogatás elmulasztása, óhajtok néhány szót ezen munká­járól a szőlőnek elmondani. Késztet ezen elhatá­rozásom keresztülvitelére még azon megkeresé­sek tartalma is, melyek nap-nap mellett hozzám érkeznek, s amelyek a válogatás káros voltát hangoztatják a fagykár által sújtott szőlőkben! Mindenekelőtt is tisztázzuk a kérdést, mit is kell tulaj­donképen válogatás alatt értenünk. Válogatás alatt a szőlő azon zöldmunkája értendő, amidőn a tőketestből előtört hajtások közül eltávolíttatnak mindazok, amelyekre a jövő évben szükségünk nincs. Vagy más szóval kifejezve, amelylyel a megejtett metszés esetleges hibái eltávolíthatók, illetve kiegyenlíthetők lesz­nek. Azonkívül a tőke ereje és a talaj termő­ereje közötti egyensúly a legtökéletesebben ezen munkával tartható fenn. Végül a termés megtartása és minőségére is nagy mértékben befolyással van a válogatás mikénti keresztül­vitele. A kérdés ilyetén tisztázása után a másik fő kérdés annak eldöntése volna, mielőtt a válogatás keresztülviteléről megemlékeznénk, hogy mikor, mely időben történjék a válogatás ? Ha minden figyelembevevő körülményre ki óhaj­tunk terjeszkedni, akkor azt kell mondanunk, hogy minél korábban végzi valaki a válogatást, úgy az csak annál jobb. Épen azért válogatás helyett helyesebb volna rügyezésről, illetve rügyek eltávolításáról beszélnünk. Tekintve azon­ban, hogy a rügyek eltávolítási munkálata úgy a munkaadó, valamint a munkástól bizonyos szakértelmet és egy bizonyos fokú ügyességet tételez fel, amely pedig nálunk, sajnos, a legtöbb esetben hiányzik, azért meg kell elégednünk a a zöldhajtások eltávolításával vagyis a válogatás­sal. A válogatás végzendő lehetőleg minél előbb, vagyis még az első kötözés megindítása előtt, midőn a hajtások még alig magasabbak a IV2 arasztnál. Az esetben, ha ezen időben végeztethetjük a válogatást, úgy azt egyszerűen letörés vagy kitöréssel kézzel teljesítjük; míg az esetben, ha bármely oknál fogva megkéstünk volna a válogatással, úgy azt mindenkor késsel vagy ollóval kell végeztetnünk. És pedig azért, mert minél nagyobb a hatás, úgy annak eltá­volításával annál nagyobb a visszamaradt sebhely, melynek beforrasztásához már sokkal több táp­anyag lesz felhasználva, s így azzal közvetve a tőke ereje csak gyengülni fog. Már most lássuk magának a válogatásnak mikénti keresztülvitelét és pedig először egy rendes normális körülmények között levő szőlő­tőkén, azután egy fagykár által sújtottan. Egy normális körülmények között levő szőlő­tőkén mindenekelőtt is eltávolítjuk azon hajtá­sokat, amelyek a tőkefej közepéből törtek elő, akár mutatkozik rajtuk termés, akár nem. Ezen, a tőkefej közepéből előtört hajtások ugyanis először is elalaktalanítják a tőkét, másodszor a levegő, nap kevésbbé járhatja őket, tehát sem a rajtuk mutatkozó termés, sem maguk a haj­tások tökéletesen beérni nem tudnak, s végül éppen sűrű állásuk révén bármely szőlőbeteg­ségnek a legkedvezőbb tanyát szolgáltatják. Ennek megtörténte után eltávolítandók azon hajtások, amelyek a tőkenyakból törtek elő. A tőkenyakból előtört hajtások közül csak akkor kell meghagyni, ha a tőkefej az esetleg hely­telen metszés folytán már túl magasra szökött volna, vagyis amidőn visszaugrásról kell gondos­kodni. Vagy homoki, esetleg szénkéneggel fenn­tartott szőlőnél akkor, ha tőkeifjítást akarunk a következő évben végezni. Eltávolítandók to­vábbá mindazon hajtások, amelyekre a jövő évben szükségünk nem lesz, vagy amelyek termést nem hoztak. Itt azonban meg kell jegyeznem, hogyha a termést nem hozó hajtás valamely meghagyott termőcsapon mutatkoznék, hogy az eltávolítással kapcsolatosan a termés­hozó hajtások visszakurtítása is, a legfelső fürttől számított 3—4-ik levél felett, okvetlen megtörténjék. Általánosságban lehetőleg oda töre­kedjünk a válogatás keresztülvitelénél, hogy a meghagyott hajtások a tőketesten köröskörül legyenek elhelyezve! Lássuk már most, hogy miként végeztessék a válogatás egy oly szőlőtőkén, amely mint pl. a jelenben is fagykártól szenvedett. Itt min­denekelőtt is a fagykár mérve veendő figye­lembe, vagyis minél erősebb volt a fagykár, úgy annál gondosabban hajtandó a válogatás keresztül. A fősúly egy ilyen tőkénél arra helyezendő a válogatásnál, hogy az előtört új hajtások közül minél kevesebb hagyassék meg. A főczél itt most már nem annyira a tőkealak helyes vagy nem helyes megtartásá­ban nyilvánul, hanem abban, hogy tökéletes beéredésű hajtások elérésével a fagykár kihatá­sát meggátoljuk. Téves tehát a szőlősgazdák ama felfogása amidőn örömmel konstatálják, hogy szőlőik kizöldültek, s azok egy része eltávolítását meg nem engedik! Természetesen, ahol csak lehetséges iparkodni kell itt is, hogy a tőkenyakból és a tőkefej közepéből minél kevésbbé hagyassék meg hajtás; az esetben azonban, ha más részből nem mutatkoznék hajtás előtörés, úgy meg kell azt hagynunk! Befejezőül még azon nézetekre óhajtanék röviden kiterjeszkedni, melyet bevezető soraim­ban felsoroltam. Mint említettem volt vannak olyan szőlősgazdák, akik a válogatást nem végzik, azért, mert a természet ellen, mintegy nem akarnak tenni semmit. Ezeknek minden más egyéb példa illusztrálása nélkül csak azt akarom megemlíteni, hogy vájjon miért permetez­nek, hiszen az is természetellenes! Hogy pedig a válogatás káros is volna, az meg épen téves felfogás. Ennek elbírálására egy egyszerű példát hozok csak fel. Vájjon két egyén közül — egy és ugyanazon viszonyok között — ki él gond­talanabbul, az-e, ki napi három koronából egy­maga él, vagy az aki ötöd magával? 440 1809. junius hó 29. A Maurer-féle metszés. IV. Irta : Dégi Pál. Lippa, junius 29. A „Borászati Lapok"-ban a t. szerkesztőség az olvasókhoz felhívást intézett, nyilatkozzanak az iránt, vájjon a Szilárd Gyula által megbírált Maurer-féle szőlőmetszésben mi rejlik és ha jó és hasznos, az esetben a szerkesztőség szintén elfogadná, mint mindnyájunk közkincsét. A fenti felhívás által indíttatva, ezennel kijelentem, hogy én nem érdekből, mivel én Maurer Jánost sze­mélyesen nem ismerem és oly szőlőterületet sem láttam, amelyet az ő metszése szerint kezeltek volna, hozzászólok. Metszésének leírását olvas­tam és azt határozottan jobbnak tartom, mint az eddig bárki által tanított rendszer. A Maurer-féle szőlőmetszési rendszert, én még — mintegy 25—30 évvel ezelőtt — amikor még Maurer-nek hírét se hallottam, gyakorlatban ke­resztül vittem, de a Maurer-féle szőlőmetszési rendszerrel sem elégedtem meg és tovább halad­tam és eljutottam oda, hogy az akkoriban tanul­mányom tárgyát képező 20 szőlőtőkéről évenkint 40—44 korona készpénzt kaptam az eladott szőlőből, ezenkívül az egész családomat és isme­rőseimet elláttam szőlővel. (!!) Az én szőlőmetszésem eredményét 1895. évben az „Arad és vidéke" czimü lapban megírtam, leírtam folytatólagosan a kezelési rendszeremet és erre nézve a m. kir. földmivelésügyi minisz­ter urnak ajánlatot is tettem, ki meghallgatásom végett a ménesi vinczellérképezdei igazgatóságot utasította. Meg is jelentem a képezdei telepen, ahol azt állítottam, hogy a termőképes szőlő­hajtások nem vastagok, hanem vékonyak, a vas­tagok nem termőképesek, ezt állítja maga Maurer János is. Csakhogy a vinczellérképezdei urak kinevettek, pedig az való tény, hogy az egészben termőképes vessző nem vastag, hanem vékony és ez adja a valódi igaz (?) szőlőt. Téved Szilárd Gyula abban, hogy a Maurer-féle metszés által a tőkén sok felesleges hajtás lesz, mert ezen metszés mellett a felesleges hajtás igen kevés lehet, a legtöbb egy vagy kettő, de csakis némely tőkében, mivel a Maurer-féle szőlőmetszés mellett az alvó szemek idő előtt nem hajtanak, ellenben a rövid kopasz metszés mellett minden egyes alvó szem idő előtt kihajt. Én eddig szőlőt nagyobb területen nem ültet­tem, de az idén már az ültetést megkezdettem és ha­ élek, majd mindenki láthatja, hogy minden hátrány nélkül 1600 d­öles holdon 150—200 hl. BOR ^ • N­11 ^p'"f1VI • lés és pinczegazdászat keretébe vágó összes eszközök, gépek és felszerelések a 9 £il HM I­I • W !%. legelőnyösebben kaphatók a főherczegi udvari szállítói TÖMLÖK GEITTNER és RAUSGH czégnél Budapest, VI. Andrássy­ út 8|BL • • •• a szőlőmive- OV- Arjeg­yzékkel vag­y árajánlattal szívesen szolgálunk díjmentesen. -htm

Next