Borászati Lapok – 41. évfolyam – 1909. 27-52. sz.
1909-07-04 / 27. sz.
25. SZÁM 41-IK ÉVFOLYAM, dugaszolt üvegben, tehát korlátolt kimérésben. Ez a 30 korona 400.000 kat. hold szőlőnél a 12 millió koronát megadja (s ezt sajnálja elengedni a pénzügyminisztérium.) A pénzügyi egyensúly tehát megmarad, meg van mentve s a szabad forgalom 12—16 fillérrel alacsonyabbra tehetvén a literenkénti borárakat, a belfogyasztás a legrövidebb idő alatt, a jelenleginek legalább is kétszeresére emelkednék s ekkor nincs túltermelés, nincs hordóhiány, hordóuzsora és őszi bevásárlási uzsora! Azon városok, amelyeknek fogyasztási adópótlékjuk a városi háztartás egyensúlyában olyannyira szívén feküsznek a pénzügyminiszternek, szedjék ezen pótlékot, minden olyan a város területére importált boroktól, amelyek más megyéből szállíttatnak a város fogyasztási területére. Szedjék pedig, akár kiszállítják azt az importőrök, akár benn fogy az el. Mert ha a szőlők 30 korona bortermelést egyenes adóval terheltetnek meg, akkor a helybeli termelőkre községi pótadót is kivetnek s ezzel busásan vannak a városok kárpótolva az elmaradt borfogyasztási adópótlék helyett. Mindezt, mint új eszmét vetem fel e lapok hasábján. Teszem ezt azért, hogy gondolkodjunk e megoldási mód felett. Gondolja meg, tárgyalja ezt a Szőlősgazdák Országos Egyesülete s ha elfogadhatónak tartja, ragadja meg az alkalmat arra, hogy a borfogyasztási adó, mint bolfogyasztásunk békéja végre is eltöröltessék, mert „periculum in mora". Mert ez a kérdés az nekünk, amely felett Cato is annyit töprengett, hogy minden felszólalásának vége az volt: „Ceterum censeo Carthaginem esse delendam", vagyis a mi reframnünk is az legyen, hogy „a borfogyasztási adó eltöröltessék". A szőlő válogatása. Irta: Halászy Lajos. Szabadka, július 2. Daczára annak, hogy a szőlő válogatási munkálata fontosság dolgában úgyszólván semmivel sincs a metszés háta mögött, azért még mindig nem részesül abban a figyelemben, amelyben kellene. Szomorú, de való, hogy még máig is sokan vannak a szőlősgazdák között, akik semmiféle válogatást sem végeznek, kiindulva azon téves felfogásból, hogy a természet felesleges munkát nem végez. Különösen a homokon vannak sokan ezen nézetnek követői közül, akik ezenkívül még egyenesen károsnak is minősítik a válogatást. Épen ezen téves nézetekből kiindulva és figyelembe véve, hogy mily káros következményekkel jár különösen most a fagykártól szenvedett szőlőkben a válogatás elmulasztása, óhajtok néhány szót ezen munkájáról a szőlőnek elmondani. Késztet ezen elhatározásom keresztülvitelére még azon megkeresések tartalma is, melyek nap-nap mellett hozzám érkeznek, s amelyek a válogatás káros voltát hangoztatják a fagykár által sújtott szőlőkben! Mindenekelőtt is tisztázzuk a kérdést, mit is kell tulajdonképen válogatás alatt értenünk. Válogatás alatt a szőlő azon zöldmunkája értendő, amidőn a tőketestből előtört hajtások közül eltávolíttatnak mindazok, amelyekre a jövő évben szükségünk nincs. Vagy más szóval kifejezve, amelylyel a megejtett metszés esetleges hibái eltávolíthatók, illetve kiegyenlíthetők lesznek. Azonkívül a tőke ereje és a talaj termőereje közötti egyensúly a legtökéletesebben ezen munkával tartható fenn. Végül a termés megtartása és minőségére is nagy mértékben befolyással van a válogatás mikénti keresztülvitele. A kérdés ilyetén tisztázása után a másik fő kérdés annak eldöntése volna, mielőtt a válogatás keresztülviteléről megemlékeznénk, hogy mikor, mely időben történjék a válogatás ? Ha minden figyelembevevő körülményre ki óhajtunk terjeszkedni, akkor azt kell mondanunk, hogy minél korábban végzi valaki a válogatást, úgy az csak annál jobb. Épen azért válogatás helyett helyesebb volna rügyezésről, illetve rügyek eltávolításáról beszélnünk. Tekintve azonban, hogy a rügyek eltávolítási munkálata úgy a munkaadó, valamint a munkástól bizonyos szakértelmet és egy bizonyos fokú ügyességet tételez fel, amely pedig nálunk, sajnos, a legtöbb esetben hiányzik, azért meg kell elégednünk a a zöldhajtások eltávolításával vagyis a válogatással. A válogatás végzendő lehetőleg minél előbb, vagyis még az első kötözés megindítása előtt, midőn a hajtások még alig magasabbak a IV2 arasztnál. Az esetben, ha ezen időben végeztethetjük a válogatást, úgy azt egyszerűen letörés vagy kitöréssel kézzel teljesítjük; míg az esetben, ha bármely oknál fogva megkéstünk volna a válogatással, úgy azt mindenkor késsel vagy ollóval kell végeztetnünk. És pedig azért, mert minél nagyobb a hatás, úgy annak eltávolításával annál nagyobb a visszamaradt sebhely, melynek beforrasztásához már sokkal több tápanyag lesz felhasználva, s így azzal közvetve a tőke ereje csak gyengülni fog. Már most lássuk magának a válogatásnak mikénti keresztülvitelét és pedig először egy rendes normális körülmények között levő szőlőtőkén, azután egy fagykár által sújtottan. Egy normális körülmények között levő szőlőtőkén mindenekelőtt is eltávolítjuk azon hajtásokat, amelyek a tőkefej közepéből törtek elő, akár mutatkozik rajtuk termés, akár nem. Ezen, a tőkefej közepéből előtört hajtások ugyanis először is elalaktalanítják a tőkét, másodszor a levegő, nap kevésbbé járhatja őket, tehát sem a rajtuk mutatkozó termés, sem maguk a hajtások tökéletesen beérni nem tudnak, s végül éppen sűrű állásuk révén bármely szőlőbetegségnek a legkedvezőbb tanyát szolgáltatják. Ennek megtörténte után eltávolítandók azon hajtások, amelyek a tőkenyakból törtek elő. A tőkenyakból előtört hajtások közül csak akkor kell meghagyni, ha a tőkefej az esetleg helytelen metszés folytán már túl magasra szökött volna, vagyis amidőn visszaugrásról kell gondoskodni. Vagy homoki, esetleg szénkéneggel fenntartott szőlőnél akkor, ha tőkeifjítást akarunk a következő évben végezni. Eltávolítandók továbbá mindazon hajtások, amelyekre a jövő évben szükségünk nem lesz, vagy amelyek termést nem hoztak. Itt azonban meg kell jegyeznem, hogyha a termést nem hozó hajtás valamely meghagyott termőcsapon mutatkoznék, hogy az eltávolítással kapcsolatosan a terméshozó hajtások visszakurtítása is, a legfelső fürttől számított 3—4-ik levél felett, okvetlen megtörténjék. Általánosságban lehetőleg oda törekedjünk a válogatás keresztülvitelénél, hogy a meghagyott hajtások a tőketesten köröskörül legyenek elhelyezve! Lássuk már most, hogy miként végeztessék a válogatás egy oly szőlőtőkén, amely mint pl. a jelenben is fagykártól szenvedett. Itt mindenekelőtt is a fagykár mérve veendő figyelembe, vagyis minél erősebb volt a fagykár, úgy annál gondosabban hajtandó a válogatás keresztül. A fősúly egy ilyen tőkénél arra helyezendő a válogatásnál, hogy az előtört új hajtások közül minél kevesebb hagyassék meg. A főczél itt most már nem annyira a tőkealak helyes vagy nem helyes megtartásában nyilvánul, hanem abban, hogy tökéletes beéredésű hajtások elérésével a fagykár kihatását meggátoljuk. Téves tehát a szőlősgazdák ama felfogása amidőn örömmel konstatálják, hogy szőlőik kizöldültek, s azok egy része eltávolítását meg nem engedik! Természetesen, ahol csak lehetséges iparkodni kell itt is, hogy a tőkenyakból és a tőkefej közepéből minél kevésbbé hagyassék meg hajtás; az esetben azonban, ha más részből nem mutatkoznék hajtás előtörés, úgy meg kell azt hagynunk! Befejezőül még azon nézetekre óhajtanék röviden kiterjeszkedni, melyet bevezető soraimban felsoroltam. Mint említettem volt vannak olyan szőlősgazdák, akik a válogatást nem végzik, azért, mert a természet ellen, mintegy nem akarnak tenni semmit. Ezeknek minden más egyéb példa illusztrálása nélkül csak azt akarom megemlíteni, hogy vájjon miért permeteznek, hiszen az is természetellenes! Hogy pedig a válogatás káros is volna, az meg épen téves felfogás. Ennek elbírálására egy egyszerű példát hozok csak fel. Vájjon két egyén közül — egy és ugyanazon viszonyok között — ki él gondtalanabbul, az-e, ki napi három koronából egymaga él, vagy az aki ötöd magával? 440 1809. junius hó 29. A Maurer-féle metszés. IV. Irta : Dégi Pál. Lippa, junius 29. A „Borászati Lapok"-ban a t. szerkesztőség az olvasókhoz felhívást intézett, nyilatkozzanak az iránt, vájjon a Szilárd Gyula által megbírált Maurer-féle szőlőmetszésben mi rejlik és ha jó és hasznos, az esetben a szerkesztőség szintén elfogadná, mint mindnyájunk közkincsét. A fenti felhívás által indíttatva, ezennel kijelentem, hogy én nem érdekből, mivel én Maurer Jánost személyesen nem ismerem és oly szőlőterületet sem láttam, amelyet az ő metszése szerint kezeltek volna, hozzászólok. Metszésének leírását olvastam és azt határozottan jobbnak tartom, mint az eddig bárki által tanított rendszer. A Maurer-féle szőlőmetszési rendszert, én még — mintegy 25—30 évvel ezelőtt — amikor még Maurer-nek hírét se hallottam, gyakorlatban keresztül vittem, de a Maurer-féle szőlőmetszési rendszerrel sem elégedtem meg és tovább haladtam és eljutottam oda, hogy az akkoriban tanulmányom tárgyát képező 20 szőlőtőkéről évenkint 40—44 korona készpénzt kaptam az eladott szőlőből, ezenkívül az egész családomat és ismerőseimet elláttam szőlővel. (!!) Az én szőlőmetszésem eredményét 1895. évben az „Arad és vidéke" czimü lapban megírtam, leírtam folytatólagosan a kezelési rendszeremet és erre nézve a m. kir. földmivelésügyi miniszter urnak ajánlatot is tettem, ki meghallgatásom végett a ménesi vinczellérképezdei igazgatóságot utasította. Meg is jelentem a képezdei telepen, ahol azt állítottam, hogy a termőképes szőlőhajtások nem vastagok, hanem vékonyak, a vastagok nem termőképesek, ezt állítja maga Maurer János is. Csakhogy a vinczellérképezdei urak kinevettek, pedig az való tény, hogy az egészben termőképes vessző nem vastag, hanem vékony és ez adja a valódi igaz (?) szőlőt. Téved Szilárd Gyula abban, hogy a Maurer-féle metszés által a tőkén sok felesleges hajtás lesz, mert ezen metszés mellett a felesleges hajtás igen kevés lehet, a legtöbb egy vagy kettő, de csakis némely tőkében, mivel a Maurer-féle szőlőmetszés mellett az alvó szemek idő előtt nem hajtanak, ellenben a rövid kopasz metszés mellett minden egyes alvó szem idő előtt kihajt. Én eddig szőlőt nagyobb területen nem ültettem, de az idén már az ültetést megkezdettem és ha élek, majd mindenki láthatja, hogy minden hátrány nélkül 1600 döles holdon 150—200 hl. BOR ^ • N11 ^p'"f1VI • lés és pinczegazdászat keretébe vágó összes eszközök, gépek és felszerelések a 9 £il HM II • W !%. legelőnyösebben kaphatók a főherczegi udvari szállítói TÖMLÖK GEITTNER és RAUSGH czégnél Budapest, VI. Andrássy út 8|BL • • •• a szőlőmive- OV- Arjegyzékkel vagy árajánlattal szívesen szolgálunk díjmentesen. -htm