Borászati Lapok – 41. évfolyam – 1909. 27-52. sz.

1909-07-04 / 27. sz.

27. SZÁM 41-IK ÉVFOLYAM. * * * bort fogok termelni (!). Minden tőke egytől­egyig a 100—150—200 fürt szőlőt fog hozni és akkor majd a magyar kormány (?!) be fogja látni, hogy találmányomat a kezeimnél levő ménesi vinczellérképezdei igazgatóság utján 938/895. számú értesítésével elhamarkodva (!) leki­csinyelte, amelyet a franczia kormány ellenben elfogadott (?!) és követte is nagy eredménynyel, de mi magyarok maradunk, pedig a feltalálók több­nyire mi vagyunk (!). Közöltük fenti levelet, bár voltaképen nem felel meg azoknak a feltételeknek, melyeket a felszólalásoktól várunk. A felszólaló nemcsak hogy maga nem követi a Maurer féle met­szést, de — saját bevallása szerint — még csak nem is látott oly szőlőt, melyet így kezel­tek. Nyilatkozatához jogczímet abból merít, hogy olvasta Maurer-nek a metszésről szóló könyvét és annak tartalmával egyetért. Hej! ha a valóságban beválna mindaz, ami a türel­mes papiroson oly gyönyörűen hangzik ! Csak­hogy a valóság ezekre a szépen kiszirkalmazott okoskodásokra rendszerint ráczáfol. A közölt nyilatkozat azért mégis érdekes. Először, mert annak írója — saját állítása szerint — már régebben gyakorolja a Maurer­féle metszést, mint maga annak feltalálója; másodszor, mert ő nem áll meg feje uton miként Maurer, hanem még tovább megy, s így nem 60—80, hanem 150—200 hí­ bort képes holdankint előállítani. Példa rá Franczia­ország, mely czikkíró­tól eltanulta ezt az uj metszést s azóta annyi bort termel, hogy nem tud vele mit csinálni. Voltaképen tehát Dégi Pál mást, bár többet ad, mint amit mi kértünk. Ha mégis közöltük nyilatkozatát, ugy ennek oka az volt, nehogy elfogultsággal vádoltathassunk a Maurer-féle eljárás iránt. De miután azon hat hét alatt, mikor t. olvasóinkhoz először intéztünk felhívást hogy jelentkezzenek hát azok, akik a Maurer-féle metszést legalább három éven át gyakorolták s annak eredményével még mindig meg vannak elégedve, mai napig széles Magyarországból senki sem tett eleget, kénytelenek voltunk az „audiatur et altera pars" elvénél fogva szóhoz bocsátani azt, akinek véleménye legalább a dicsérethez közel jár. Attól félünk azonban, hogy az ebben foglalt túlzás keveseket fog meggyőzni a dicsért met­szésmód jelességéről. Más dolog ám az, húsz tőkét kezelni egy kertben, melynek minden egyes példányát gyermekként lehet gondozni, óvni, mint tíz vagy százezer tőkét jó termés­ben tartani avagy végre ezt az eljárást az egész ország szőlészetére alkalmazni. Mi abból, hogy a bizonyára sok száz gazda közül, aki az immár másfél évtized óta fennen dicsért Maurer-féle metszést gyakorolta, egyetlen egy sem akadt, aki tartós sikerről számolna be, előnyös következtetést az eljárásra nem tudunk levonni. Amint hogy viszont a panaszok és ki­fakadások csekély száma se ejtsen senkit téve­désbe, mert balsikereivel és hiszékenységének káros folyományaival — a nagy nyilvánosság előtt — senki sem szeret kérkedni. Szóbeli panaszt annál többet hallottunk. Egyébiránt a kérdés legegyszerűbb megoldása az volna, ha Maurer úgy a saját szőlejét, mint néhány más általa vagy szorosan az ő utasítása nyomán legalább 5—6 éven át kezelt szőlőt egy szakértő-bizottságnak, melyben a hivatásos szak­emberek, a MSzOE­ képviselői és más jeles gyakorlati emberek résztvennének, bemutatná. Hisz „minden Demostenesnél szebben beszél a tett"! Ha Maurer másoknál oly kiváló ered­ményeket volt képes elérni, úgy bizonyára a saját, a kecskeméti „szőlészek Mekkája" neve­zetű telepén kétségtelenül évtizedes mintára mutathat rá, mely a legelfogultabb Tamásokat is meggyőzheti. Nyújtson erre nekünk módot. Mutassa be a bizonyára rendelkezésére álló statisztikai ada­tokat is ennek a szőlőnek tíz évi terméseiről és el fog némulni az annyit hangoztatott vád, hogy a Maurer-féle metszéssel lehet ugyan egy­két évig nagy termést kicsikarni, csakhogy belepusztul maga a szőlő is. Egy elfogulatlan szak­értő bizottságnak meggyőzése — véleményünk szerint — egy csapásra Maurer táborába haj­taná az egész magyar szakértői sereget. Ennek összeállítására és egy tárgyilagos bírálat veze­tésére készségesen vállalkozunk. r. ö. Szőlőuntság és a szénkéneg. A „Mitteilungen tiber Weinbau und Kellerwirtschaft" nyomán. (Folytatás.) Irta: Deák Andor szöl.­felügy. Budafok, julius 2. A talaj szénkénegezésének keresztülvitele, vagy amiként azt Pfalzban mondják, a talajnak a megmérgezése a németországi szőlőkben követ­kező módon történik: Körülbelül 3 cm. átmérőjű vasfuróval a mon­dott mélységig a talajban lyukat készítenek. Oberlin ilyenkor arra vigyázott és a lyukak ké­szítésénél arra nagy súlyt helyezett, hogy a vasfuró oldalmozgatása által a talaj fala erősen össze ne álljon, mert erős összeállás mellett a szénkénegnek az oldalra irányuló kiterjedése akadályozva van. Ilyen kész lyukba öntenek már most meghatározott méret szerint szénkéneget. Beöntés után a lyukak azonnal bevezetnek vagy betapostatnak. Használhatók ezen munkálatnál a filloxéravédekezésnél alkalmazni szokott szén­kénegfecskendők is. Ami az egy négyzetméter területen alkalmazott lyukak számát illeti, erre nézve megjegyezhetjük, hogy míg Pfalzban pl. négyzetméterenkint egy lyukat alkalmaznak és ebbe öntik a megállapított szénkéneget, addig a mümmscheni intézőség négyzetméterenkint a megállapított szénkénegmennyiséget 5 lyukba alkalmazza. Oberlin a silányabb, jobban kiélt talajoknál 4 lyukat alkalmazott négyzetméteren­ként és ezekbe juttatta bele a meghatározott szénkéneget. Az alkalmazott lyukak száma egyébként függ a talajok termékenységétől, laza vagy kötött állapotától. Könnyű talajokban, amelyekben a gázok a talaj fizikai állapota miatt könnyen terjeszkedhetnek, nem szükséges a meg­állapított szénkénegmennyiséget annyi lyukba elosztani, miként ezt a nehéz talajoknál meg kell tenni. Megkívántatik, hogy a nagyobb mennyiségű szénkénegadagolás esetén legalább hat heti idő­köz legyen meg az ültetés és a szénkénegezés között. Ezen időköz mint minimum feltétlenül szükséges, mert ha az ültetés a szénkénegezés után nem 6, hanem mondjuk 4 héten belül történik meg, úgy a szerzett tapasztalatok sze­rint az ültetés nemcsak az első, hanem a máso­dik évben is olyan rossz fejlődést mutatott, hogy emiatt ismételt telepítés vált szükségessé. Ez azért erre való tekintettel egyes német borvidé­keken a szénkénegezést júliusban vagy augusztus­ban végzik és csak a reá következő másik nyáron rigoliroznak, mert a gyakorlat amellett tanús­kodik, hogy ilyen esetekben a szénkénegezés után következő jövő évi nyár a legalkalmasabb a rigolirozásra. Ha aztán az ilyen talajokat az említett nyári rigolirozás után rá következő tavasszal megfigyeljük, azt tapasztaljuk, hogy az összes szőlőgyökerek, valamint a gyomok tökéletesen porrá változnak és nem ritkán lát­juk azt is, hogy az ilyen megmunkálásban része­sült talajok, ha egyébként kötött természetűek is, a repedésektől többnyire mentesek és emellett szép porhanyós hamuszerű felülettel bírnak. Ha a szénkéneget tavasszal juttatjuk bele a talajba, úgy ez esetben a simavessző divatos mint ültetési anyag; egyébként használható az ültetéshez a gyökeresvessző is. Ha tehát a talajokat a jelzett módon szén­kéneggel kezeljük, úgy több, a szőlőre nézve kedvező eredményt vagyunk képesek felmutatni. 1. Mindenekelőtt meg kell említeni, hogy a szőlőtőkék hajtásai az előzetesen megszénkéne­gezett talajokon bujább növekedést mutatnak fel, mint azon szőlők hajtásai, melyek szénkéne­gezetlen talajokon állanak. Eme bujább növe­kedésnek azonban mintegy természetszerű követ­kezménye az, hogy a talaj tápanyagkészlete ez esetben aránytalanul jobban is vétetik igénybe. Minthogy ilyen körülmények mellett a szőlőföl­dek a növényi tápanyagtartalmukat inkább ki­szolgáltatják, mint rendes normális viszonyok mellett, azért ilyen esetekben a növényi táp­anyagoknak az utánpótlása is nagyobb mérvben szükséges, mint rendes körülmények mellett. Mivel tehát az ilyen szénkénegezett talajok táp­anyagjai nagyon is igénybe vétetnek, és ezért ez esetben a rendesnél gazdagabb trágyázás el­kerülhetetlen, ha csak a talajt egyébként nagyon kizsarolni nem akarjuk. Magától értetődik, hogy a buja, erős növekedés alkalmával is a zöld­válogatás, a zöldhajtások visszakurtítása szük­séghez mérten többször ép oly gondosan történ­jék meg, mint akárcsak az a rendes körülmények között történni szokott. Szükséges ezen munka azért is, mert ezáltal a szőlőhajtásokon lévő azon alsó szemek, melyekre a legközelebbi metszéskor szükség leend, több világosság és a levegő nagyobb mérvű behatása folytán tökéle­tesebben kifejlődhetnek. Kai MAMUT 70-80 E MULTOT SZŰRTEK a beérkezett véleménynyilvánítások szerint igen sokan vevőink közül az idén, kőbányai szir­tott hircsertű trigy­ánk alkalmazásival közelebbi felvilágosítással, árajánlattal, szakvéleményekkel szívesen szolgál a­ BUDAPEST-KŐBÁNYAI TRÁGYASZÁRÍTÓGYÁR Bosányi, Schietrumpf és Társa. Budapest, VIII., Üllői­ út St. 441 1909. július hó 4.

Next