Borászati Lapok – 43. évfolyam – 1911. 1-26. sz.

1911-04-16 / 16. sz.

16. SZÁM 43-IK ÉVFOLYAM. 388 penyőkben helyezzük a szőlőkbe és mindegyik serpenyőbe 5­—6 kiló kátrányt öntünk. A kát­rány ára 7—10 frank 100 kilónként. Szoktak nehéz olajat is használni kátrány helyett. Hek­táronként 35 serpenyő jön, melyeket az északi és északkeleti oldalon 10—15 méterre állítunk fel egymástól. A szőlő belsejében 25 m. disz­tancziát is mérhetünk ki. Az edényeket már márczius 20-ika körül helyezzük ki. Elszászban, Colmar vidékén az 27. ábrán látható füstölőket használnak a szőlősgazdák. 16 liter űrtartalmú vastartályokat kerekekre erő­sítenek, melyeket a szőlőben ide-oda húznak. Egy-egy ember körülbelül 150 méter hosszú utat tesz meg a füstölgő kátránynyal. Mikor kell meggyújtani a füstölőket? Ez a legfontosabb jelenleg. Legtöbb sikertelenségnek az volt az oka, hogy szőlősgazdáink későn gyújtották meg a füstölőket. A leghidegebb idő­pont napfelkeltekor van, mikor a kisugárzás legjobban érezteti a hatását. Ilyenkor a hőmérő nagyon gyorsan száll alá, óránként 1—2 fokkal is. Erre az időre már kell égni a füstölőknek, sőt már el kellett terjedni a füstnek az egész szőlő felett. Egy embernek folyton figyelemmel kell kisérni a hőmérőt és amikor az 1—2 fokra szállott zérus felett, meg kell gyújtani a füstölőket. Vannak hőmérők, melyek mikor az említett fokot elérik, egy csen­gőt hoznak mozgásba és igy figyelmeztetik embereinket, hogy gyújtani kell. Van még egy okvetlenül eredményes védekező mód. Ez a vizzel elárasztás, mely egyszersmind a filloxera ellen is a legjobb. Sajnos, hogy ennek módja nagyon-nagyon kevés helyen alkalmaz­ható. Hazánkban, ha jól tudom, talán két szőlő­birtok van, melyet elárasztással védenek. A 10 cm.-nyi víz maga is védő és a vízből kifej­lődő pára meg felmelegíti a tőkék körül lévő levegőt. Az értékes, drága bort termő szőlőkben alkal­maznak más, elég alkalmas, de természetüknél fogva drága szőlővédőket. Champagne vidékén, Marigny-Reims-ban, ahol sodronymivelés volt, nagyon jó védőt láttam. A szőlő hosszában kis czövekek (1 —1*20 m.) voltak leverve, melyeknek felső végén kereszt­alakban kis lécz volt mozgathatólag ráerősítve, mint azt az 28. ábrán látjuk. E keresztléczek két vége erős dróttal van összekötve és e dró­tokra szalmafedőt húznak végig. Mindig arra fordítják, ahonnét a hideg légáramlat jön. A szalmafedőt lehet szövettel helyettesíteni, de míg ez 2—3 fok hideget véd ki csak, addig a szalma 4—5 fokot is. Egy másik mód, mikor a karókra, a tőke fölé papírtölcsért helyeznek, mint az a 29. ábrán látható. A papír vízhatlan legyen. Dr. Guyot-féle védekező mód a 30. ábrán látható. Ennek ára azonban 500 frankra rúg hektá­ronként és vigyázni kell, nehogy a szél elhordva a fedőt, kárt tegyen a szőlőkben. Szőlőtőkék a ház körül. Irta: Krenedits Ödön. Dunakeszi, ápr. 13. Aki Olaszországban járt, nagyon jól tudja, hogy a vidéki házaknak fala a legtöbb helyen szőlőlugassal van befuttatva, mely rendszerint bőven terem. Nálunk a házak falának és kerti lugasoknak befutására általános használatnak az úgynevezett vadszőlő örvend, mely azonban azonkívül, hogy árnyékot ad, semminemű hasznot nem hajt, a lugas belseje össze-vissza futott szárral van tele s magának a levélnek sem veszszük ősszel sok hasznát, mert igen korán sárgul, vörösödik és csakhamar lehull. Levél­hullása legalább egy hónappal korábban be­következik, mint a borszőlőé. Gazdáinknak­­a szőlőlugasok nagysza­bású szaporítása ellen a ház körül az a kifogásuk, hogy mert a lugast télre takarni nem lehet, az rendszerint elfagy. Eltekintve attól, hogy a házi szőlő­lugasoknak kiváló barátja vagyok, hogy tetszetősségük és hasznuk talán kissé elfogulttá is tesz, mégis szabadjon érdekükben egyet-mást felhoznom, természetesen hazánknak nem északi, hanem enyhébb fekvésű vidékeiről, amelyeken azonban ennek ellenére nem egyszer zordon téli hideg uralkodik. Itt van például Vas megye, Szombathely vidéke, ahol a falukon, a házak ereszei alatt igen honos a kiválóan szép és bőtermésü szőlő­lugas. Igaz, hogy többnyire Izabella szőlő, ame­lyet nem mindenki szeret, de késői termése a szombathelyi és kőszegi piaczokon mindig vevő­jére talál és egy fillérrel sem olcsóbb ilyenkor, mint a más fajtájú szőlő. Legszebb példáját a házi lugas tenyésztésé­nek a déli Bácskában látjuk, ahol például, mint Palánkán, csodaszép házi szőlőlugasokkal talál­kozunk. A házak Német-Palánkán négyszög­rendszerben vannak építve. Az utczák mind derékszögben kereszteződnek. A házak egy-egy négyszögletű övet képezve, könyökölnek ki a négy utczára, előttük egyes, kettős vagy négyes fasor van. A házöv közepén, háttal egymásnak támaszkodva vannak a tágas kertek gyümölcscsel, szőlővel, kerti veteménynyel és virággal be­ültetve s a kert és ház között terül el a tágas udvar, amelyeknek mindegyikében ott a házi szőlőlugas, olyan tőkékkel, hogy egy-egy közülük az egész udvart széltében-hosszában beárnyé­kolja. Ujpalánkán, a kincstári sziget közelében van egy erdőőri lak, melynek egyik melléképülete husz méter hosszúságú s ez alatt a husz méte­res eresz alatt egyetlen szőlőtőkének a lugasa fut végig. Ugyancsak Palánkán, Michels Károly­nak, az országos hirü kötélgyárosnak házában, a hátsó fal mentén öt szőlőtőkéje van a falra lugasként felfuttatva s ez az öt szőlőtőke mutatja legjobban, hogy a palánkai lugasokon mennyi szőlő terem, mert Michels Károly azokról — közön­séges esztendőben — három hektoliter bort szüretelt! Jelenleg abban a házban az Országos Hajós Szövetségnek hajósgyermekotthona van s a jövendőbeli kis hajósok gondozzák a szép szőlőtőkéket. De bizonyára nem egy járt olvasóink közül az Aldunán, Orsova és Herkulesfürdő tájékán s ez alkalommal nem mulasztotta el megtekinteni annak a vidéknek egyik nevezetességét, Ada-Kalét sem. Ez a Vaskapu bejárata előtt fekvő és óriási hegyektől körülvett kies kis dunasziget nemcsak arról nevezetes, hogy utolsó foltmarad­ványa hazánkban Törökországnak s védelmünkre bizott, a török anyaországhoz tartozó gyarmat, ahol kadi a biró, muzulmán pap tartja az isten­tiszteletet a moséban s ahol hamisítatlan török dohányt, rahatot és dulcsászt kapunk s ahová reggelenként négy országnak a kakasszava hal­lik, hanem nevezetes apró török házairól, melyek­nek mindegyike egy-egy kertecske közepén fek­szik s a ház eleje ugy, mint a kertek kerítése, magas és bőven termő szőlőlugasokkal van be­futtatva. Ezeknek a szőlőlugasoknak a kultuszát már az orsovaiak is elsajátították az ada­kaléi törököktől s a házi szőlőlugassal már Orsovának is nem egy udvarán találkozunk. És íme, sem Szombathelyen, sem Palánkán, sem Orsován a házi szőlőlugas télre takarva nem lesz, hanem az éghajlathoz hozzáedződik. Pedig Orsovának és Ada-Kalénak az éghajlata télen fölötte zordon, Szombathelyet és Palánkát sem kiméli a hideg s mégsem esik soha szó arról, hogy akár itt, akár ott, akár amott egy házi lugastőke elfagyott volna. Kívánatos lenne tehát, hogy ennek a három vidéknek példáját követve, országszerte meghonosítanánk a fölötte szép és hasznos házi szőlőlugasokat. Ezzel még nem akartam azt mondani, hogy akinek vadszőlőlugasa van, az azt vandál módon irtsa ki és magát pár évre az árnyéktól megfoszsza. Ez nem szükséges és kevés jó­izlésű ember vállalkoznék rá. Aki vadszőlő­lugasát borszőlővel akarja helyettesíteni, az a borszőlőt ültesse el már akkor, mikor még egész vadszőlőlugasa megvan s aszerint, amint 27. ábra. Füstölő­ vastargonczák. 28. ábra. Fagyvédő szalmatakarók. 29. ábra. Fagyvédő tölcsér. 30. ábra. Guyot-féle védekezés. Azt hiszem, hogy az értékes szőlők meg­védésére is alkalmasabb a füstölés. Itt ezt a módot is nagyobb befektetéssel lehet eszközölni. Több füstölőt, nagyobb füstölőt lehet alkalmazni. A fagy elleni védekezés is sokkal eredménye­sebb lesz, ha a szomszédos szőlősgazdák szö­vetkezve védekeznek. 1911. április h6 16.

Next