Borászati Lapok – 44. évfolyam – 1912. 27-52. sz.
1912-06-30 / 27. sz.
telenségnek, így a zöldoltás eddigi sikertelenségének nyomára is. Most már aztán a szőlészeti szakkönyvek útmutatásai alapján, az ott ismertetett alapelvek figyelembevételével, a teljesen elhanyagolt zöldoltással újból kísérletet tesznek, éspedig úgy a korábban alkalmazott baranyai, valamint a Czeiner-féle ékoltással és az íz közötti közönséges párosítással. Az oltási hely magassága az újabb zöldoltásoknál már 50—60 cm, s az oltás ideje is lehetőleg korai. A vesszők nem burjánoznak minden gondozás nélkül, hanem figyelmes és gondos kezelésben részesülnek továbbra is, amennyiben a felesleges vesszők tőből, a hónalj hajtások egy-két levél meghagyásával, az oltásból előtörő nemes hajtás pedig egy méter magasságban visszakurtittatnak s igy a tőke által felvett összes tápanyagok az oltvány fejlesztésére fordíttatnak. Az ez alapon elért eredmény pedig bámulatos. A vesszők a nálunk uralkodó, elég kedvező, egyenletes nyári hőmérsékleti viszonyok és a hosszú meleg ősz következtében tökéletesen beérnek s döntés után is életerős egészséges tőkét adnak. Az újabb rendszer szerint kísérletezők által elért szép eredményeken felbuzdulva, mind többen és többen térnek át a zöldoltással való szőlőtelepítésre úgy, hogy a fiiloxéra által elpusztított szőlőknek mintegy 30—40%-a ezen oltási móddal újíttatik fel. Kétségtelen dolog az, hogy a zöldoltással való telepítésnek olcsósága, szemben a fásoltványok rendkívül magas beszerzési költségeivel, úgyszintén a jól beérett zöldoltásnak pótlásra nem igen szoruló, úgyszólván hiány nélküli megeredése, valamint a fásoltványok beszerzésénél a fajtaazonosság tekintetében tapasztalható gyakori visszaélések mind oda konkludálnak, hogy a zöldoltás mellett törjünk lándzsát. Egyetlen egy kétely merülhetne fel, ami a zöldoltástól bennünket visszatarthatna és pedig azoknak gyakran hangoztatott rövidéletűsége. Azonban az erre vonatkozó kijelentések nem a gyakorlati eredmények révén leszűrődött tapasztalatból fakadnak, tehát azok alaposságához sok kétség fér. A zöldoltással telepített 6-7 éves szőlők semmivel sem maradnak az ugyanilyen idős, fásoltvánnyal telepített szőlők mögött és nincs semmi okunk kételkedni abban, hogy azokkal mindvégig ki fogják állani a versenyt, sőt talán túl is élik azokat. Az ampelológiai intézet, valamint szakemberek által eszközölt anatómiai vizsgálatok egyöntetű eredménye az, hogy a zöldoltások forradása hasonlíthatlanul tökéletesebb, mint a fásoltványoké, amivel saját magunk szemeivel is meggyőződhetünk a Dr. Széll László által eszközölt anatómiai vizsgálatokról Dr. Kossutány Tamás által természet után készített, nagyított fotográfiáknak megtekintése nyomán, melyek a mezőgazdasági múzeum IX. számú, szőlészeti osztályán vannak közszemlére kiállítva. Ha tehát az anatómiai vizsgálat a zöldoltás mellett szól, valamint a fiziológiai kifogástalanság másik tényezője, a vessző beérése körül sincs semmi kívánnivaló, bajos belátni, hogy a zöldoltással előállított tőke miért legyen rövidebb életű, mint a fásoltvánnyal telepített. QUHSP"* A Kecskeméti Pinczeszövetkezet borai országos hirűek, mert tiszták, jók és olcsók. Olvassa el hirdetésünket. Levelekre válaszol: Héjjas Mihály igazgató. A vegytiszta nitrogén hatása a borokra. Budafok, jun. 25. Szakemberek már régebben kifejezték azt a nézetüket, hogy a vegytiszta nitrogén bizonyos körülmények között előmozdítja a borban az érési folyamatokat. Az is általánosságban régebben ismeretes, hogy a nitrogén a borok érésénél igen fontos szerepet játszik, közelebbi vizsgálatokat e téren azonban eddig nem végeztek. Az újabb időkben Malvezin franczia vegyész foglalkozott e kérdéssel. Ő tette először tüzetesebb vizsgálat tárgyává azt, hogy milyen hatással van a levegőből kiválasztott vegytiszta nitrogén a különböző borokra s vizsgálatait a franczia vegyészek egyesületében ismertette. Malvezin főleg három irányban figyelte meg a nitrogénnak hatását a borra és pedig: 1. a szinre, 2. az alkoholos erjedésre, 3. a levegő jelenlétében fejlődő mikrobákra az úgynevezett aerobákra. Legnagyobb érdeklődés az alkoholos erjedésre gyakorolt hatás megállapítását kísérte. Malvezin kimutatta, hogy a bornak nitrogénnel való telítése útján az erjedés hirtelen megakad. A nitrogén ugyanis az oxigént könnyen kiűzi vegyületeiből. Az erjesztő gomba azonban oxigén nélkül nem tud megélni; a glucose molekulák bomlása folytán szabaddá lévő csekély oxigén fejlődésükhöz nem elégséges s igy szaporodó képességüket elveszítik s 24—28 óra leforgása alatt elpusztulnak. A kísérletezést Malvezin egy palaczk teljes forrásban lévő fehérborral kezdette meg. A nitrogénnek a palaczkba vezetése után 48 órára az erjedés teljesen megszűnt s a palaczk fenekén mintha a bor lenyálkáztatott volna, a gombákból seprőüledék képződött, maga a bor pedig a legszebben megtisztult. A bor nyolcz napon át érintetlenül állott a seprőjén anélkül, hogy tisztaságából veszített vagy az erjedés újra megindult volna. Ugyanezt a jelenséget tapasztalta Malvezin más fajta borokkal végzett kísérleteinél is. Az erjedés megszűnése legtöbb esetben az első 24 óra után, sőt némely bornál azonnal a kezelés után bekövetkezett. Malvezin tudományos készültséggel végzett megállapításai az eddig ez irányban csak tapogatódzó gyakorlatnak rendkívül értékes támpontokat adtak. A nitrogénnek a baktériumokra való hatását illetőleg Malvezin feltételezte, hogyha a nitrogén elegendő mennyiségben van jelen, a mikrobáknak, nevezetesen a Mykoderma acetinek és Mykoderma vininek életműködését meggátolja. A valóságban azonban a dolog sokkal komplikáltabb, mint ahogy az feltételezhető volt. Malvezin egyik vörösborral végzett kísérleténél literenként 0'170 1. nitrogént adott s emellett ugyanabból a borból vett másik mintát nitrogénnel telitette. Mindkét kísérleti bort üvegedénybe helyezte el s csak egyszerű papirfedővel látta el s közönséges szobahőmérséklet mellett laboratóriumában állani hagyta. Két nap múlva a kevesebb nitrogént kapott minta világosabb színűvé vált, míg a nitrogénnel telített bor színében később sem állott be változás. A megvilágosodott színű borban lecsapódás is keletkezett s általában az egész bor olyan képet mutatott, mint a beteg borok szoktak. A további vizsgálatok folyamán Malvezin kimutatta, hogy a Mykoderma vini által megtámadott s aránylag kis mennyiségű (0'150— 0'200 literenként) nitrogénnel ellátott vörösborok megzavarodnak, üledéket fejlesztenek és megtörnek. Ez a jelenség a Mykoderma vini által megtámadott minden borban bekövetkezik . Malvezin szerint áttörésnek tekinthető. Eddig azt tételezték föl, hogy a színanyag oldhatatlanná tételét s kiválasztását a mikrobák váladékanyagai idézik elő. Ez a folyamat lehetséges, sőt valószínű is, mert hisz egyéb hasonló mikrobákkal egyezően a Mykoderma vini is termel diastaseket és oxidaseket; ezt a váladéktermelést a nitrogén kis mértékben való jelenléte is mindenesetre csak elősegíti. E hatások részletesebb tanulmányozása czéljából Malvezin tovább folytatta a — fentebb leírt — vörösborral végzett kísérleteket. Az elszintelenedés után a bort két egyenlő részre osztva kémcsőbe öntötte és mindkettőhöz 5 csepp galactinkturát adott. Az egyik csőbe mintegy 1 másodperczig vezetett be nitrogént, azután a csöveket összerázta s 5 perczig tartó 80 fokos meleg vízfürdőbe tette. A lehűlés után a bor minősége szerint kisebbnagyobb mértékben kékes színeződést csak az a bor mutatott, amelyik a nitrogénnal kezeltetett. E jelenségek megállapítása főleg a borok mesterséges érlelése, öregbítése tekintetében bír különösebb jelentőséggel. A nitrogénnal való kezelés következtében bizonyos mennyiségű csersav mindig kiválott. Malvezin kísérleteinél a kiválott csersav mennyiségét 0930—l'O gr.-nak találta literenként. Egyik kísérleténél az erősen vastartalmú és törött bort Malvezin nitrogénnal telitette s néhány órai állás után megszűrte. E kezelés után a bor teljesen magához jött, amit legjobban az bizonyít, hogy napok hosszat nyitott edényben állva sem mutatott semmi zavarodást vagy üledéket. Itt ismét az a körülmény jön tekintetbe, hogy az oxigént vegyületeiből kiűző nitrogén a vas oxidáczióját megakadályozza s a csersavas vas üledék kiválását lehetetlenné teszi. Ezt szem előtt tartva a kezelést leghelyesebb két részletre osztani. Előszörre csak 150—100 mgr. nitrogént kell a törött borhoz adni, ami által az oxidáczió s így a felesleges csersav kiválása gyorsíttatik. A nitrogénnel való telítést csak másodjára végezzük, hogy ezáltal minden későbbi oxidációs folyamatnak elejét vegyük. Mindezekből kitűnik, hogy a tiszta nitrogén alkalmazása a borászatban nagy jelentőségre tarthat szárdot. A kénessav helyett a nitrogén arra fog szolgálni, hogy általa az erjedési folyamatot szabályozzuk, az édesborokat erjesztés nélkül konzerváljuk és az oxidáczió okozta töréseket megakadályozzuk. A nitrogénnek a kénnel szemben megvan az a borászati szempontból nagy előnye, hogy a bor alkotórészeivel nem egyesül s így annak összetételében legcsekélyebb változást nem idéz elő. Ehhez számítandó azután még az is, hogy a nitrogénnel való kezelés olcsóbb lenne, mint a kénezés. Általánosságban már most kimondható, hogy a nitrogén hivatott átvenni a szerepet mindazon esetekben, ahol törés és eczetesedés megakadályozásáról vagy az erjedés szabályozásáról van szó; ezeken kívül hivatott a bor öregítésére s általában a hideg és meleg hatásának növelésére. A nitrogén ezek mellett olcsó, az egészségre nem káros, könnyen alkalmazható s igy feltétlenül eléje helyezendő a kénnek, amely szervezetünkre korántsem oly ártalmatlan, mint azt általában tartják. (Az „Alig. Wein-Zeitung" nyomán.) Végh József: 460 1912. junius hó 16. Az édesborok alkoholtartalmáról. Dr. Ghoff G. előadása Mannheimban. (Folyt, és vége.) Ahogy azt már megállapítottuk ezek az édesborok azon az egy ponton megegyeznek, hogy valamennyien aszerint, hogy honnét származnak s az ottani szokásoknak megfelelő alakban s módon aránytalanul sok szesz hozzáadásában részesülnek s hogy ezt a szeszadagolást, melynek az egyes asszuborfajok jelleme tekintetében, főleg ha az adagolás idejére különös figyelemmel voltunk, igen fontos szerep jut, az 1909. évi új bortörvényünk a 4., 11. és 12. §-okhoz fűzött eljárási kommentárokkal törvényesítette is. Ezek szószerinti szövege a következő: „Külföldi csemegeboroknál (délvidéki sasszúborok) borból készített alkoholnak avagy tiszta s legkevesebb 90°/o alkoholt tartalmazó pálinkának hozzáadása megengedtetik s pedig az illető bor hazájában megengedett fokig. Ez a szeszadagolás természetesen nem arra van hivatva, hogy emellett egy tekintélyes mennyiségű természetes erjedéses alkohol jusson a borba, hanem hogy az asszubor kívánatos karakterének s a megengedett hazai szokásoknak megfelelően a természetes alkoholtartalmat pótolja a borban s igy a szeszadagolás ebben az alakban a csemege-, asszus délvidéki boroknál a bortörvény által megengedett szakszerű pinczekezelésnek egy részét fogja képezni.