Borászati Lapok – 52. évfolyam – 1920.

1920-05-23 / 21-22. sz.

21—22. SZÁM. 52-IK ÉVFOLYAM. Központi szeszfőzdék, a „Fructus" és az államháztartás. Irta: dr. Szabó Sándor. (Folyt, és vége.) Sárospatak, május 19. Központi szeszfőzdék az államháztartásban. A központi szeszfőzdék ügyeinek rendezése alkalmával önkéntelenül felvetődik az a kérdés, hogy államháztartási szempontból, vagyis az állami bevételek fokozása czéljából, szükség van-e a központi szeszfőzdékre? A közelmúlt­ban szerepelt pénzügyminiszterek kivétel nélkül tárták elébünk az államháztartás sivárságát, legutóbb pedig milliárdokra menő költségvetési hiányról tett jelentést a nemzetgyűlés előtt a magyar pénzügyminiszter. Így tehát könnyű­szerrel megállapíthatjuk, hogy nemcsak társa­dalmi, gazdasági szempotból, de főleg állam­háztartási szempontból, az állami bevételek fokozása czéljából is a központi szeszfőzdéket, ha nem volnának meg, még akkor is legsürgő­sebben életre kellene hívni. A pénzügyi kormány­nak egyik kiváló szakreferense, nagy nyilvános­ság előtt jelentette ki, hogy a központi szesz­főzdék intézménye, a pénzügyi kormánynak egyik legsikerültebb és legszerencsésebb alkotása s így ezek megszűnéséről akkor, amikor még a levegő is csaknem adóztatás alá kerül, beszélni alig lehetséges. Az egyesek részéről elhangzott panaszokat a központi szeszfőzdék keretében orvosolni lehetséges. Furcsán nézne ki az az államháztartás, ahol a bevételi források meg­választásánál, az adók fokozásánál és vezetésé­nél érzelmi és pártpolitikai szempontok játsza­nák a döntő szerepet. Ha így volna, akkor a bolsevisták módszerét követnék, akik azt hirdet­ték, hogy a tanácsköztársaságban az egyes társadalmi osztályoknak nem kell állami adót fizetni. Nem akarunk igazságtalanok lenni s igy megjegyezzük, hogy a központi szeszfőzdéket még a kimúlt szomorú emlékű tanácsköztársaság is támogatta, sőt a vidéki munkástanácsokat a központi szeszfőzdék támogatására utasította. Módunkban van a » Tokaj-Hegyaljai Szőlősgazdák Törköly­főző Szövetkezet "-hez intézett rendeletet a következőkben közölni : „Folyó évi április hó 5-én kelt beadványára felhívom a szövetkezetet, hogy a párlási czélokra alkalmas szőlőtörkölyt, borseprőt és az esetleg rendelkezésre álló gyümölcscsefréket a tokaji borvidék termelőitől azonnal vegye át és párol­tassa le. Megbízom a szövetkezetet, a romlásnak indult tokaji borok lezárásával is, mely boroknak ezen czélból való kijelölése és a szövetkezetnek átadása iránt külön fogok intézkedni. Utasítom, hogy az üzemet azonnal kezdje meg és a párlás eredményét úgy az illetékes pénzügyigazgatóságnak,valamint ide is jelentse be. Egyidejűleg felhívtam a szövetkezet bead­ványában felsorolt községi munkástanácsokat, hogy a szövetkezet üzemét ne korlátozzák és engedjék meg a törkölynek, borseprőnek stb.-nek a beváltóállomásokra és a kész párlatnak Sáros­patakra, az ottani központi telepre való szál­lítását. A felmerült üzemköltségeket a megyei munkás­tanács hetenként fogja kiutalni a szövetkezet folyószámlája terhére. 134 l a borszűrő aszbeszt, szivattyúk, para-tömlők, szűrők és ezek javítása, gőzkazánok, palac­kmosó- és dugaszológépek, ebullroszkópok VIDAL—MALIGAND szerint SEITZ THEO-nál, WIEN, 3., CZAPKAGASSE 10/F. Sürgönyczim: „SEITZWERKE". 129 A párlat értékesítését a tanácsköztársaság magának tartja fenn, a befolyt érték felosztásáról egy későbbi rendelet fog intézkedni." A tanácsköztársaság intézkedését csak azért idéztük, hogy még az teljesen korrupt és pusztító gazdasági rendszer is meghagyta a központi szeszfőzdéket és gondjaiba akarta venni a pálin­kát, mert tudta azt, hogy a jó valutának ez is egyik alapját képezi. Most, mikor megadóztatják a sót, tehát a szegénységet (most vetett ki a kormány a sóra kilogrammonként 3 kor. 60 fillér vámot) szeretnék látni Magyarországon azt a pénzügyminisztert és kormányt, mely a szeszt és pálinkát adózatlanul hagyná és nem vetné ki rá a legsúlyosabb adót. Erre az állam érdekeit s magasabb szempontokat szem előtt tartó államférfiú nem vállalkozhatik. Ha pedig akadna ilyen miniszter és kormány, az nem­csak az államháztartást sülyesztené el, hanem önmagát bélyegezné meg. Hasonló módon nyilat­kozhatunk az ilyen kormányt támogató politikai pártokról is. Ezen az állásponton lévén, meg­lepetéssel olvastuk a kisgazda- és földműves­pártnak azt az állítólagos határozatát, hogy a boritaladó és a szeszadó felemelésére vonatkozó törvényjavaslatokat nem szavazza meg. Mi ismer­jük az államháztartás rendkívül nehéz helyzetét s a kisgazdapártnak hazafiasságát, mely min­den áldozat meghozatalát kívánja s ezek között az államháztartás érdekében a szesznek és pálinkának a legerősebb megadóztatását. A kisgazda- és földmivespárt állásfoglalása nem férne össze a keresztényi elveket valló párt felfogásával sem, mert ez elvnek a törvényekbe való bevitele kizárja olyan törvényeknek a meg­hozatalát, mely az állam létét gyengíti, mely az emberi erények kifejlődését gátolja. A szesz adómentesítése, termelésének általánossá tétele más fogyasztásra szolgáló jószágnál kisebb mértékben való megadóztatása nemcsak állami gazdaságtani igazságokba, de a keresztényi elvekbe is ütközik. A kisüstön való átalányozás melletti főzés megszüntetendő azért, mert ez visszaélésre, anyagpocsékolásra vezet Az átalányozás mellett való főzés csak jó anyagot emészt fel, a pálinka­főző igyekszik az üstöt minél többször meg­tölteni, hogy az államkincstárt kijátssza. A kisüstön való főzés maga után vonja a többtermelés elvének a bukását, a kisüstön való főzés mellett nincs melléktermék, nincs borkő, nincs a kifőzött törkölynek takarmány czéljaira és olajgyártásra való feldolgozás stb. Az államkormánynak nem lehet czélja az alkoholizmus terjesztése, a kisüstöknek felállí­tása s felsorolt pénzügyi és gazdasági hátrá­nyokon kívül egyedül ezt a czélt szolgálná. A kormánynak a felvetett kérdést meg kell oldania. Törvényjavaslat készítendő a szövet­kezeti alapon létesített központi szeszfőzdékről, a fizetendő adóról, hogy a központi szeszfőz­dék szervezése, fejlesztése és megerősítése mielőbb rendes mederbe tereltessék. Keresztényi és államgazdaságtani elvek alap­ján írtuk meg a felvetett kérdéssel kapcsolatban felfogásunkat, hogy a nemzetgyűlés mennyibe fog álláspontunkra helyezkedni, azt majd a következmények mutatják meg. Bézgaliczot, kénport, fehér darabos meszet,­­ trágyameszet, Martin-salaklisztet chiackenmehl)­­ szállít. Mezőgazdasági Ipari Vállalat ( Budapest, VIII., József-körut 49. 210 ) 1920. május 23. Mikor és hogyan eszközöljük a válogatást?*) Egyúttal válasz a 41. kérdésre. Budapest, máj. 8. Tavaszszal, midőn a nedvkeringés megindul, a fás részekben elraktározott múlt évi szerves anyagok lassanként a tőke felső rügyeibe nyo­mulnak, hogy belőlük új lombozat fejlődhessék. Az összes fás növényeknél általános szabály az, hogy a legmagasabban fekvő rügyek kapják a legtöbb táplálékot, a legalsó rügyeknek a nedváramból rendszerint mi sem jut, ugy hogy ezek emiatt ki nem hajthatván, alvó rügyeknek neveztetnek. Ezen alvó rügyek feladata tartalékul szol­gálni. Ugyanis mihelyt az uj lombozat elfagy vagy más okból el talál pusztulni, rögtön az alvó rügyekre kerül a sor s ezek igyekeznek új lombozat fejlesztése által a kárt mielőbb helyre­pótolni. A csap úgyszólván kizárólag az alatta fekvő szövetektől kapja a táplálékot. Így ha a tőke­nyak egyik oldalán kapálás közben vagy más okból megsérül, ennek következtében a sebesült oldal feletti csapok legkésőbb a sebesülést kö­vető tavaszon elpusztulnak és a tőke féloldalúvá lesz. A tavaszi erős nedváramlás a kevés számú és aránylag kurtára metszett csapokba szorul­ván, eleinte nagyon megtorlódik a tőkefejen és annak alsó rügyeit életre kelti, megduzzasztja. Ez az oka, hogy minden tavaszszal eleinte túl­sok fakadást találunk a tőkéken. Utóbb azon­ban a csapok legfelső rügyeiből erőteljes hajtások fejlődvén, azok napról-napra több táp­nedvet fogyasztanak. Viszont a tőkefej közepén kitörő egy vagy több hajtás köröskörül minden oldalról kap a felnyomuló táplálékból s igy csakhamar szintén buja fejlődésnek indul, mig az oldalt és alan­tabb álló zsenge fakadásoknak napról-napra kevesebb táplálék jutván, rendszerint elsatnyul­nak, mielőtt valamire való hajtás fejlődhetett volna belőlük. *) Mutatvány az „Uránia” Magyar Tudományos Egye­sület népszerű tudományos felolvasások 174. számú füze­téből (a szőlőtőke telepítése és ápolása, irta Kecskeméthy Géza). SZŐLŐPERMETEZŐK „COLUMBUS" Állami aranyérem 1916. lényegesen módosítva, 1920. évi gyártás, vörösrézből, erős kivitelben, darabonként ládába csomagolva. Állami MM. Ulibi MMAM^HJEJR ÖDÖH „COK­UMBUS" permetező vállalata, B­UMAM38T, WIII., RÁlkÓCZI­ ÚT 11. SZÁM. 263

Next