Borászati Lapok – 52. évfolyam – 1920.
1920-05-23 / 21-22. sz.
21—22. SZÁM. 52-IK ÉVFOLYAM. Központi szeszfőzdék, a „Fructus" és az államháztartás. Irta: dr. Szabó Sándor. (Folyt, és vége.) Sárospatak, május 19. Központi szeszfőzdék az államháztartásban. A központi szeszfőzdék ügyeinek rendezése alkalmával önkéntelenül felvetődik az a kérdés, hogy államháztartási szempontból, vagyis az állami bevételek fokozása czéljából, szükség van-e a központi szeszfőzdékre? A közelmúltban szerepelt pénzügyminiszterek kivétel nélkül tárták elébünk az államháztartás sivárságát, legutóbb pedig milliárdokra menő költségvetési hiányról tett jelentést a nemzetgyűlés előtt a magyar pénzügyminiszter. Így tehát könnyűszerrel megállapíthatjuk, hogy nemcsak társadalmi, gazdasági szempotból, de főleg államháztartási szempontból, az állami bevételek fokozása czéljából is a központi szeszfőzdéket, ha nem volnának meg, még akkor is legsürgősebben életre kellene hívni. A pénzügyi kormánynak egyik kiváló szakreferense, nagy nyilvánosság előtt jelentette ki, hogy a központi szeszfőzdék intézménye, a pénzügyi kormánynak egyik legsikerültebb és legszerencsésebb alkotása s így ezek megszűnéséről akkor, amikor még a levegő is csaknem adóztatás alá kerül, beszélni alig lehetséges. Az egyesek részéről elhangzott panaszokat a központi szeszfőzdék keretében orvosolni lehetséges. Furcsán nézne ki az az államháztartás, ahol a bevételi források megválasztásánál, az adók fokozásánál és vezetésénél érzelmi és pártpolitikai szempontok játszanák a döntő szerepet. Ha így volna, akkor a bolsevisták módszerét követnék, akik azt hirdették, hogy a tanácsköztársaságban az egyes társadalmi osztályoknak nem kell állami adót fizetni. Nem akarunk igazságtalanok lenni s igy megjegyezzük, hogy a központi szeszfőzdéket még a kimúlt szomorú emlékű tanácsköztársaság is támogatta, sőt a vidéki munkástanácsokat a központi szeszfőzdék támogatására utasította. Módunkban van a » Tokaj-Hegyaljai Szőlősgazdák Törkölyfőző Szövetkezet "-hez intézett rendeletet a következőkben közölni : „Folyó évi április hó 5-én kelt beadványára felhívom a szövetkezetet, hogy a párlási czélokra alkalmas szőlőtörkölyt, borseprőt és az esetleg rendelkezésre álló gyümölcscsefréket a tokaji borvidék termelőitől azonnal vegye át és pároltassa le. Megbízom a szövetkezetet, a romlásnak indult tokaji borok lezárásával is, mely boroknak ezen czélból való kijelölése és a szövetkezetnek átadása iránt külön fogok intézkedni. Utasítom, hogy az üzemet azonnal kezdje meg és a párlás eredményét úgy az illetékes pénzügyigazgatóságnak,valamint ide is jelentse be. Egyidejűleg felhívtam a szövetkezet beadványában felsorolt községi munkástanácsokat, hogy a szövetkezet üzemét ne korlátozzák és engedjék meg a törkölynek, borseprőnek stb.-nek a beváltóállomásokra és a kész párlatnak Sárospatakra, az ottani központi telepre való szállítását. A felmerült üzemköltségeket a megyei munkástanács hetenként fogja kiutalni a szövetkezet folyószámlája terhére. 134 l a borszűrő aszbeszt, szivattyúk, para-tömlők, szűrők és ezek javítása, gőzkazánok, palackmosó- és dugaszológépek, ebullroszkópok VIDAL—MALIGAND szerint SEITZ THEO-nál, WIEN, 3., CZAPKAGASSE 10/F. Sürgönyczim: „SEITZWERKE". 129 A párlat értékesítését a tanácsköztársaság magának tartja fenn, a befolyt érték felosztásáról egy későbbi rendelet fog intézkedni." A tanácsköztársaság intézkedését csak azért idéztük, hogy még az teljesen korrupt és pusztító gazdasági rendszer is meghagyta a központi szeszfőzdéket és gondjaiba akarta venni a pálinkát, mert tudta azt, hogy a jó valutának ez is egyik alapját képezi. Most, mikor megadóztatják a sót, tehát a szegénységet (most vetett ki a kormány a sóra kilogrammonként 3 kor. 60 fillér vámot) szeretnék látni Magyarországon azt a pénzügyminisztert és kormányt, mely a szeszt és pálinkát adózatlanul hagyná és nem vetné ki rá a legsúlyosabb adót. Erre az állam érdekeit s magasabb szempontokat szem előtt tartó államférfiú nem vállalkozhatik. Ha pedig akadna ilyen miniszter és kormány, az nemcsak az államháztartást sülyesztené el, hanem önmagát bélyegezné meg. Hasonló módon nyilatkozhatunk az ilyen kormányt támogató politikai pártokról is. Ezen az állásponton lévén, meglepetéssel olvastuk a kisgazda- és földművespártnak azt az állítólagos határozatát, hogy a boritaladó és a szeszadó felemelésére vonatkozó törvényjavaslatokat nem szavazza meg. Mi ismerjük az államháztartás rendkívül nehéz helyzetét s a kisgazdapártnak hazafiasságát, mely minden áldozat meghozatalát kívánja s ezek között az államháztartás érdekében a szesznek és pálinkának a legerősebb megadóztatását. A kisgazda- és földmivespárt állásfoglalása nem férne össze a keresztényi elveket valló párt felfogásával sem, mert ez elvnek a törvényekbe való bevitele kizárja olyan törvényeknek a meghozatalát, mely az állam létét gyengíti, mely az emberi erények kifejlődését gátolja. A szesz adómentesítése, termelésének általánossá tétele más fogyasztásra szolgáló jószágnál kisebb mértékben való megadóztatása nemcsak állami gazdaságtani igazságokba, de a keresztényi elvekbe is ütközik. A kisüstön való átalányozás melletti főzés megszüntetendő azért, mert ez visszaélésre, anyagpocsékolásra vezet Az átalányozás mellett való főzés csak jó anyagot emészt fel, a pálinkafőző igyekszik az üstöt minél többször megtölteni, hogy az államkincstárt kijátssza. A kisüstön való főzés maga után vonja a többtermelés elvének a bukását, a kisüstön való főzés mellett nincs melléktermék, nincs borkő, nincs a kifőzött törkölynek takarmány czéljaira és olajgyártásra való feldolgozás stb. Az államkormánynak nem lehet czélja az alkoholizmus terjesztése, a kisüstöknek felállítása s felsorolt pénzügyi és gazdasági hátrányokon kívül egyedül ezt a czélt szolgálná. A kormánynak a felvetett kérdést meg kell oldania. Törvényjavaslat készítendő a szövetkezeti alapon létesített központi szeszfőzdékről, a fizetendő adóról, hogy a központi szeszfőzdék szervezése, fejlesztése és megerősítése mielőbb rendes mederbe tereltessék. Keresztényi és államgazdaságtani elvek alapján írtuk meg a felvetett kérdéssel kapcsolatban felfogásunkat, hogy a nemzetgyűlés mennyibe fog álláspontunkra helyezkedni, azt majd a következmények mutatják meg. Bézgaliczot, kénport, fehér darabos meszet, trágyameszet, Martin-salaklisztet chiackenmehl) szállít. Mezőgazdasági Ipari Vállalat ( Budapest, VIII., József-körut 49. 210 ) 1920. május 23. Mikor és hogyan eszközöljük a válogatást?*) Egyúttal válasz a 41. kérdésre. Budapest, máj. 8. Tavaszszal, midőn a nedvkeringés megindul, a fás részekben elraktározott múlt évi szerves anyagok lassanként a tőke felső rügyeibe nyomulnak, hogy belőlük új lombozat fejlődhessék. Az összes fás növényeknél általános szabály az, hogy a legmagasabban fekvő rügyek kapják a legtöbb táplálékot, a legalsó rügyeknek a nedváramból rendszerint mi sem jut, ugy hogy ezek emiatt ki nem hajthatván, alvó rügyeknek neveztetnek. Ezen alvó rügyek feladata tartalékul szolgálni. Ugyanis mihelyt az uj lombozat elfagy vagy más okból el talál pusztulni, rögtön az alvó rügyekre kerül a sor s ezek igyekeznek új lombozat fejlesztése által a kárt mielőbb helyrepótolni. A csap úgyszólván kizárólag az alatta fekvő szövetektől kapja a táplálékot. Így ha a tőkenyak egyik oldalán kapálás közben vagy más okból megsérül, ennek következtében a sebesült oldal feletti csapok legkésőbb a sebesülést követő tavaszon elpusztulnak és a tőke féloldalúvá lesz. A tavaszi erős nedváramlás a kevés számú és aránylag kurtára metszett csapokba szorulván, eleinte nagyon megtorlódik a tőkefejen és annak alsó rügyeit életre kelti, megduzzasztja. Ez az oka, hogy minden tavaszszal eleinte túlsok fakadást találunk a tőkéken. Utóbb azonban a csapok legfelső rügyeiből erőteljes hajtások fejlődvén, azok napról-napra több tápnedvet fogyasztanak. Viszont a tőkefej közepén kitörő egy vagy több hajtás köröskörül minden oldalról kap a felnyomuló táplálékból s igy csakhamar szintén buja fejlődésnek indul, mig az oldalt és alantabb álló zsenge fakadásoknak napról-napra kevesebb táplálék jutván, rendszerint elsatnyulnak, mielőtt valamire való hajtás fejlődhetett volna belőlük. *) Mutatvány az „Uránia” Magyar Tudományos Egyesület népszerű tudományos felolvasások 174. számú füzetéből (a szőlőtőke telepítése és ápolása, irta Kecskeméthy Géza). SZŐLŐPERMETEZŐK „COLUMBUS" Állami aranyérem 1916. lényegesen módosítva, 1920. évi gyártás, vörösrézből, erős kivitelben, darabonként ládába csomagolva. Állami MM. Ulibi MMAM^HJEJR ÖDÖH „COKUMBUS" permetező vállalata, BUMAM38T, WIII., RÁlkÓCZI ÚT 11. SZÁM. 263