Borászati Lapok – 52. évfolyam – 1920.

1920-06-03 / 23. sz.

ML évfolyam, 23. szám. Budapest, 1920. júmius 3. BORÁSZATI LAPOK Előfizetési dijak: Negyedévre ... ... 501— „ Egy hóra ... 17"— 1920. szeptember 30-án túl terjedő időre jelenleg előfizetést nem fogadhatunk el. Egyes lappéldány ára — K. A „FRUCTUS" a gyümölcsértékesitő és szeszfőzőszövetkezetek központja mint szövetkezetnek hivatalos lapja. Megjelenik minden csütörtökön. Laptulajdonos: Dr. BAROSS ENDRE. Árjegyzék ugyanott kapható. Telefonsz&m : József 99—28. Szerkesztésért és kiadásért felelős: Dr. DRUCKER JENŐ. Szerkesztőség és kiadóhivatal: IX., Üllői út 25. (Köztelek) Hirdetéseket a lap kiadóhivatala vesz fel. Hirdetési mellékletek jutányos árban fogadtatnak el. Hétről-hétre. (A kimérésről szóló törvény novellája. — A régi engedélyek revíziójának szüksége. — Kik részesüljenek elsőbbségben az engedélyek megadásánál. — Az OBRI. által előidézet félreértések és azok orvoslása. — Az északamer. Egyesült Államok választási küzdelme és az antialkoholizmus. Budapest, május 30. A Már régóta beszélnek arról, hogy a kormány a kimérésről és kismértékbeni eladásról szóló törvény módosítását tervezi. Azért a M. Szőlősgazdák Orsz. Egyesülete felírt a pénzügyminiszterhez, hogy, ha csakugyan készül egy ilyen törvénynovella, úgy nyújtson az egyesületnek előzetesen módot, hogy vele foglalkozhasson. A hét folyamán pedig hírét vettük annak, hogy legközelebb a nemzetgyűlés elé terjesztendő törvénytervezetek közt szerepel az is, mely az italmérésekről fog szólani. Minthogy ez az ügy bennünket szőlőtermelőket is közelebbről érint, időszerűnek tartjuk a kérdésről néhány szót ejteni. E sorok írója véletlenül ismeri a törvénytervezetet. Hogy miként jutott hozzá, hogy azt átfuthassa, mellékes, de sajnos, hivatalos minőségében máig sincs kezében az új törvény szövege s így az egyesület annál kevésbé foglalhat e kérdésben állást, mert szólónak is csak bizalmasan és barátságból engedte át valaki — egypár órára — az új törvényjavaslatot s igy nyilvánosság előtt annak részleteivel nem is foglalkozhatik. Talán mire a nemzetgyűlés plénuma tárgyalás alá veszi ezt a törvénynovellát, lesz a MSzOE.-nek is módja ehhez állást foglalnia. Egyet-mást azonban a diskreczió megsértése nélkül is elmondhatok már. Nagyjából az új törvény a réginek a nyomdokán halad. A szőlőbirtokosságnak fő sérelmét az új tervezet sem orvosolja, vagyis az italmérés monopoliális jogán a termelők javára ezentúl se lesz csorba ütve. A szőlősgazda kicsinyben (vagyis 50 literen aluli mennyiségben) ezentúl sem árusíthatja a borát, hacsak erre külön engedélyt nem kapott, ami viszont különféle terhes feltételekhez van kötve. Ha régebbi időben is sok volt az az 50 liter, mert kizárta azt, hogy a szerényebb viszonyok közt tengődő magánháztartások boraikat közvetlenül a gazdáktól szerezhessék be, holott akkor 50 liter bort 30 K.-ért kereskedőnél is, 40 K.-ért esetleg korcsmárosnál is lehetett venni, ma egy akó bor már a gazdánál is legalább 1000 K., viszonteladónál pedig esetleg a duplája. (Sajnos, az u. n. el nem látottak száma ma pénzbelileg még rosszabbul áll, mint háború előtt s igy a bor drágasága tízezrével toborozta az antialkoholistákat.) Ami már most az iparszerű kimérésre, vagy kismértékbeni eladásra vonatkozó engedélyeket illeti, ugy ezek kiadása részben szűkebb, részben tágabb térre került. Így az italmérési engedélyek száma községenként nincs sem a község terjedelme, sem lakosainak száma szerint korlátozva, de új engedélyek — a tervezet szerint — csakis valóban indokolt esetekben adhatók ki. Minden tiszteletünk daczára, melylyel a hazai közigazgatás iránt viseltetünk, úgy érezzük, hogy ez a protekciónak igen tág kaput nyit. A sorrend, mely új engedélyek kiadásánál betartandó, hosszú listát tartalmaz és kezdődik a szállodákkal, folytatódik a fogyasztási szövetkezetekkel, hadi rokkantakkal és befejeződik olyan egyénekkel, akik 12 hetet a harcztéren töltöttek. (Vagyis h a Károly keresztesek, akik e czímén a választók lajstromába is belekerültek, bizonyos előjogot formálhatnak arra is, hogy korcsmához vagy kimérési engedélyhez jussanak.) Tudomásunk szerint az új kormány az összes meglevő italmérési engedélyeket is bizonyos skrutinium alá akarja vonni. Nagyon helyes. Történjék ez minél előbb és minél szigorúbban. Nem kell a felekezeti türelmetlenség mezét magunkra öltenünk, ha azt állítjuk, hogy a falusi korcsmárosok a falu lakosságának anyagi és erkölcsi elzüllesztésében igen jelentékeny szerepet játszottak. Görbe után szerezték meg igen sok esetben — a jogot és korrupczió játszott szerepet annak gyakorlatánál is. Nem akarunk ebbe a dologba mélyebben belevilágítani, a falusi élet megfigyelői tudják, hogy miről van szó és igazat adnak nekünk. Az italméréshez nem kellett szakképzettséget igazolni, aminthogy, sajnos, a „kimért" bornak ijesztő hite van nálunk nemcsak a fővárosban, nemcsak városainkban, de még inkább falun. Szinte csodálatos, hogy még elsőrendű borvidéken is (hogy csak a Tokaj hegyalját említsem), milyen krudelis italokat mérnek a falusi és városi korcsmárosok. E téren csak az egészséges verseny tudna reformálólag hatni. Ha egy faluban, ahol hat korcsmában bicskanyitogató italt mérnek, egy hetedik vendéglő vagy kimérés nyílna meg, ahol hasonló vagy olcsóbb áron kifogástalanul kezelt, pompás italt mérnének, lassanmint a többi csapláros is kénytelen volna jobb bort szolgáltatni, mert sorban megszöknének a vendégei. Azért előnyt kellene adni a korcsmai vagy kávémérési, illetve kismértékbeni engedélyek kiadásánál annak, aki szakképzettségét igazolja. Tehát olyannak, aki pinczemesteri tanfolyamot (vagy vinczellériskolát) végzett, vagy aki legalább egy hathetes borkezelői kurzust hallgatott és vizsgát is tett és végre olyan embernek, aki legalább három évet egy nevesebb borgazdaságban töltött el. Ha sok gazdatiszt, elbocsátott tisztviselő, katonatiszt, menekült tanár, tanító stb. a legnagyobb nyomorral küzd, nem helyesebb volna ezeket kocsmai stb. engedélyekhez juttatni, mint továbbra is meghagyni ezt a jogot azoknak a kezében, akik a falunak valóságos nadályai voltak? Elöljáróban ennyit. Ha az új törvénytervezet közkézen fog forogni, lesz még módunkban a dolog részleteibe beleszólnunk és szívesen fogjuk venni, ha mások is előhozakodnak érveikkel. Hónapok óta kisért egy új borértékesítő vállalat, melynek származása és hivatása többfelül kihívta a bírálatot és mely eredetének, sokak előtt homályos voltánál fogva, kétségtelenül izgatja nemcsak az osztrák, de a belföldi borkereskedőket, sőt — mint alant látni fogjuk — egyéb hivatalos és nem hivatalos köröket is. A pinczészeti vállalat, amelyről szó van, az „Országos Borközvetítő Iroda". Lássuk először, hogy e mögött a szépen hangzó czím mögött voltaképen mi rejlik. Mint ismeretes, hazánk a lefolyt szezonban elégtelen burgonya felett rendelkezett (hisz a legjobb krumplitermő megyéink meg voltak és részben ma is meg vannak szállva) s így a kormány gondoskodni akart külföldi burgonya behozatalról, elsősorban azonnali fogyasztás, másodsorban vetőmag czéljából. Ezen elsőrendű fontosságú ügylet lebonyolítására létesítette a földmivelésügyi és a közélelmezési minisztérium az „Országos Burgonyaközvetítő Irodá"-t, mely megkezdte külföldön az akcziót nagymennyiségű burgonya felhajtására. A dolog azonban nehezen ment. A mi pénzünknek odakinn, a burgonyafeleslegek otthonában (Németországban, Hollandiában) rossz a csengése s igy rekompenzáczióról kell gondoskodni. Ilyen rekompenzácziós áruczikk gyanánt csakis a bor ajánlkozott, mely nagymennyiségben állott rendelkezésre. Igy létesített a D. B. K. I. egy „borosztályt", mely azután 50 ezer hektoliter borra szerzett kiviteli engedélyt a pénzügyminisztertől. A burgonyaüzletet azonban így sem lehetett nyélbe ütni, mert kiderült, hogy mire az a krumpli Németalföldről Budapestre kerül, kilónkint 10 és több koronába került volna — vonat- WIEN iWJtMftUBENSTADTER STR;33 BORPINCÉSZETES BUDAPEST VÁROSIRODA: V. DOROTTYA UTCA 3. TELEFON* 12-83. A 92-10. ,PINCÉSZETI BUDAFOK. POZSONY .CHATEMI up, LUDWAY" TELEFONN ÉS 1853. Mai számunk 8 oldal.