Borászati Lapok – 52. évfolyam – 1920.

1920-06-03 / 23. sz.

23. SZÁM: 52-IS. ÉVFOLYAM. számra —, tehát drágább lett volna a hazai uzso­rások által kilónkint kínált krumplinál. De azért néhány nagyobb tétel magyar bort mégis sikerült az OBRI.-nak külföldön elhelyezni és még tete­mes készletek felett rendelkezik pinczéiben. Minthogy a „burgonya" igazán már csak „lucus a non lucendo" volt a vállalat czimében, azért czélszerűnek látszott ezt a „bor"-ral kicserélni és igy lett az OBRI.-ból „Orsz. borközvetitő iroda". Ez tehát állami pénzen létesített és ma is működő intézmény, melynek czélja a bor­közvetitésnél elért haszonnal az állam jövedel­mét szaporítani. Váljon helyes-e az, hogy az állam oly téren, melyen a magán (és szövetkezeti, részvénytár­sasági, banki stb.) tevékenység amúgy is erős tülekedést folytat, beálljon versenytársnak, nem vitatjuk. Ma— azt mondhatnók — minden mód jó, mely az államot jövedelemhez, sőt mi több, külföldi valutához juttatja. Azt sem firtatjuk, hogy a kérdéses vállalat elsőrendű szakértők által van-e vezetve, borainak minősége kül­földön öregbíteni fogja-e a magyar borok hír­nevét. Ez utóvégre a szabad versenyben annyira érdeke az illető vállalatnak, ha prosperálni akar, hogy egy pillanatig sem vonjuk borainak jóságát és a pinczekezelés okszerűségét kétségbe, (mint ahogy ezt bécsi laptársunk a N. Wztg. tette). Ugyancsak határozottan megc­áfoljuk a bécsi lap azon állítását is, hogy a OBRI, az állam tulajdonát képező borokat hozván forga­lomba, különleges helyzetben van és valuta­deponálás és kiviteli illeték lefizetése nélkül tudja borait külföldre juttatni. Ez sem áll. Az orsz. borkiviteli szakbizottság előtt hetenként szerepelnek az OBKI. borkiviteli kérvényei és ugyanolyan objektív elbírálás alá esnek, mint minden egyéb borexport iránti beadvány. Végül azt sem diffikultáljuk, hogy az OBRI­ Bécsben megvásárolt egy ottani régebbi borkereskedelmi c­éget és annak pinczéibe helyezi el a Wienbe exportált borokat. A régi czégnek tűrhető neve volt s igy ez sem fog az uj érdekeltségnek hátrányára szolgálni. De kihívja, sőt mondhatnók provokálja a kritikát ezen borgazdasági vállalat czime, mert tévedésbe ejti a tájékozatlan bel- és külföldi vevőközönséget és éppen ezért kellemetlen versenytársként szerepel a többi borkereskedő­vel szemben. Az a hangzatos czim úgy fest, mintha itt egy hivatalos intézményről volna szó, mely fokozottabb bizalmat igényel s igy mintegy hors concours működhetik. Holott — ismételjük — itt egy, bár az állam érdekében és állami pénzen létesített, mégis magánjellegű tevékenységről van szó. Nem állami szőlőkben termett, állami közpinczékben kezelt elsőrendű krescentiákról van szó, hanem több-kevesebb ügyességgel az országban szana­szét összeszedett borokról, melyek semmiképpen sem igényelnek több bizalmat, mint akár egy elsőrangú bornagykereskedő, vagy egy évtizedes múlttal bíró borszövetkezet borai. Humoros dolog, hogy miért ragaszkodott ez az állami borkereskedés ahhoz a négy betűhöz, mikor az új vállalatot megalapította és ezáltal folytonos félreértések és tévedések alapját terem­tette meg. Mert csakis a meglevő bélyegzők vagy sablonok kedvéért választotta előbb az „Orsz. Borközvetitő Iroda", később pedig „Orsz. Borközvetitő Intézet" czímet. A laikusok mikor ezt a nevet olvassák, azt hiszik, hogy a magyar kormány mégis csak megvalósította a borszin­dik­átus eszméjét, mely ellen pedig a közvéle­mény annyira felzúdult vagy pedig azt kép­zelik, hogy ez egy és ugyanaz, mint a „borkivi­teli szalcbizottság", miáltal sem az utóbbi a hiva­talos apparátus, sem az export ügye nem nyert. Ha már okvetlenül meg akarta a vállalat tar­tani azt a titokzatos négy betűt, találhatott volna egyéb czimeket is. Pl. „Olcsó Borkiviteli Igazgatóság", vagy MD-bort közvetítő jogászok", vagy a betűk felcserélésével „Kitűnő Italokat Olcsón Beváltó (társ.)" stb. De félre a tréfával! Utóvégre vannak egyéb betűk is az abc-ben, melyek épen olyan jól festenek egy vállalat czimében, mint az OBKI és ezek felhasználá­sával egy indifferensebb s így a kritikát kevésbé provokáló, tévedések előidézésére alkalmatlan c­éget lehetett volna létesíteni. Ezt még ezután is czélszerű volna megtenni. Utóvégre az OBKI mögött nem áll egy tiszteletreméltó múlt, mely­től nehéz megválni és előtte áll a legszebb jövő, mely a kellő szakértelemmel vezetett c­ég hitét csakhamar megalapozhatja. Az európai közvélemény még mindig nem látja tisztán az amerikai politika nagy pro­blémáit. Itt minálunk azt hiszik, hogy az európai beavatkozás, a versailles-i és saint-germain-i béke, vagy a néger politika kérdései foglalkoz­tatják legjobban az amerikaikat és közben nem veszik észre, hogy egész Amerika két pártra szakadt: a szárazak (antialkoholisták) és ned­vesek (alkoholisták) pártjára. Annak, aki poli­tikai szerepre vállalkozik, ebben a kérdésben határozott állást kell foglalnia. A lapok már ma több helyet szentelnek „a szárazak és nedvesek harczának", mint annak idején a harcztéri jelentéseknek. Ismerve a korcsmárosok és „sza­lon "-tulajdonosok nagy befolyását a választá­soknál, még mindig azt reméljük, hogy mégis csak „nedves" lesz az amerikai Egyesült­ Álla­mok új elnöke. Ez a harc­ óriási közgazdasági érdekeket érint. Említettük már, hogy az észak-ameri Egyesült­ Államok legtöbbjében mindenféle szeszes ital a legszigorúbban el lesz tiltva. Ez nemcsak annyit jelent, hogy a borszőlőkkel beültetett hektárok tízezreit a tulajdonosaik kénytelenek lesznek kivágni és így sok száz milliónyi érték pusztul el; nemcsak azt, hogy a présházakba, pinczékbe beépített, hordókba fektetett száz­milliók értéktelenné válnak; nemcsak azt, hogy sok ezer napszámos, szakmunkás, vendéglős, pinczér, csapos, kádár, kisiparos és gyáros kenyér nélkül marad, de a jelentékeny bor-, sör-és pálinkakészletek is el fognak pusztulni. Az európai bortermelő államokat, főleg Franczia-, Olasz- és Spanyolországot szintén súlyosan érinti az United States elhatározása, mert sok-sok ezer hordó és sok millió palac­k kitűnő európai bor került át az Atlanti óc­eánon és az illető európai államok kereskedelmi mérle­gében igen fontos tételként szerepelt. Azt hisz­szük, az olaszok is, a francziák is az amerikai kölcsönt, de legalább annak kamatait „borral" remélték törleszthetni s igy őket a „szárazak és nedvesek harczának" kedvezőtlen eldőlte, a legsúlyosabban fogja érinteni. Vederemo! Mi egyelőre érdektelen nézők vagyunk annyiban, hogy amerikai borexportra nem is gondolha­tunk. De minket is érint a kérdés annyiból, hogy a transatlantikus forgalomból Európában szorult borital még jobban fog nyomni idővel az árakat, tehát a mienket is. 113 Permetezik és alkatrészek nagy raktára Schvarcz József és Társa czégnél, Budapest, VI., Vilmos-császár-út 53. 340 Lisztharmat (Gidium), valamint fürt­peronospora elleni védekezésre ajánlok kb. 55—60°/« kéntartalmú, lisztfinomságú és kitűnő tapadóképességű­ kénföldet és abból készült 10°'6-os rézscénport NAGY IGNÁCZ, Budapest, 131 VII., Károly-Körút 9. szám, 1320. június 3. Elrugás, bogyópergés és madárkád fürtképződés.*) Ha a virágfürtről néhány vagy számos virág­nak nemcsak sapkája és porzója, hanem ter­mője is lehull elvirágzás után, azt elrugásnak nevezik. Néhol a termő, illetőleg a fiatal bogyó hetekig, egy-két hónapig, sőt érésig is rajta marad, de a rendesnél lassabban nő, apró marad s vagy a nyár folyamán rendre lepereg vagy az érő fürtről könnyen leszakad. Ilyenkor is elrugásról vagy pedig bogyópergésről szólunk s amely fürtön a bogyók egy része rendesnél jóval kisebb, azt madárkásnak mondjuk. Az 1917. évben a nyár folyamán rendkívül sok helyen tapasztalták a bogyóknak lepergését, anélkül, hogy azokat valami élősdi betegség bántotta volna. Az ilyen apró, fejlődésben visszamaradt s könnyen pergő bogyóban rendszerint csak léha magot találunk, jeléül annak, hogy nem ter­mékenyült meg. Az elrugás egyáltalán hiányos megtermékenyülés következménye. Némely évben a rendes termő tőkében is szokatlan nagymér­tékű s a termés mennyiségét csökkentő elrugás tapasztalható. De vannak olyan tőkék is, amelyek következetesen rúgják el virágjaikat. Sőt ennek révén rugós fajtákat, mint pl. rugós Furmintot, rugós kadarkát stb. különböztetünk meg. A tapasztalat is igazolja, de a tudományos vizsgálatok és kísérletek is kétségtelenül igazol­ják, hogy a rugós tőkéken következetesen csak olyan virágok fejlődnek, amelyeken a termő satnya s csak a porzó tökéletes. Ugyanis a szőlő virága nem mind egyforma. Némely tőke virágjaiban csak a porzók, másokon csak a termő tökéletes kifejlődésű, ámbátor a legtöbb hazai tőke virágjaiban jól kifejlett porzó és termő van. Az amerikai fajtákban tisztán por­zós virágú tőkék is vannak. Amely virágban egyáltalán nincs termő, vagy ha van, az satnya fejlődésű, abból egyáltalán bogyó nem lehet, vagy ha igen, az a rendesnél kisebb marad s magja léha. A virágoknak ez a tulajdonsága ugyanazon a tőkén állandó s átöröklődik a vesszők útján. Az állandó elrugás oka tehát magában a tőkében van, amennyiben csak satnya termőjű virág fejlődik rajta, amelyből rendes bogyó sohasem lehet. De virág vagy bogyóelrugás a rendes termőjű tőkében is következhetik be, még­pedig akkor, ha a termő virágporral (pollennel) nem termé­kenyül meg. A megtermékenyülés az ép termőn is elmaradhat pl. azért, mert virágnyíláskor nem hullott a termőre virágpor, vagy ha az ráhullott, nem volt életképes, vagy pedig azért, mert maga a máskülönben rendes fejlődésű termő beteg volt, pl. elfagyott vagy rothadásnak indult, vagy bibéje elszáradt. Mindezek alapján a rugós tőkék kiirtandók s rugós tőkéről nem szabad szaporításra szolgáló vesszőt szedni. Az ujabban hangoztatott faj­nemesítésnek egyik fontos módja mindenesetre az, hogy a rugós s azért kevéstermésü tőkéket kiküszöböljük s csak jól termő, rendes virágú tőkékről szedünk szaporításra szolgáló vesszőket. A rendkívüli virágelrugás és a későbben bekövetkező hiányos megtermékenyítés rovására irható bogyópergés rendkívüli időjárással magya­rázható. Az 1917. évi, szinte országosnak mond­ható bogyópergésre vonatkozólag megemlítendő, hogy 1917-ben a virágzás előtti és virágzás alatti időben igen hideg s kiválóan száraz idő­járás uralkodott. Némelyek szerint a nyári aszály is bogyó­pergést okozhat, amire azonban ujabb megbíz­ható s jól ellenőrzött adatokat nem ismerek. A nyári aszály magában véve általános lassú fejlődést okoz, de nem egyes bogyók vissza­maradását s lepergését. *) Mutatvány dr. Bernátsky Jenő „Szőlőmivelés" czimű könyvéből, mely a mult hetekben hagyta el a sajtót. Ezen könyv megszerezhető a „Pátria" könyvkeres­kedése útján (Budapest, IX., Üllői­ út 25.). Ára 17*60 K.

Next