Borászati Lapok – 58. évfolyam – 1926.

1926-01-01 / 1. sz.

LVIII. évfolyam, 1. szám. Budapest, 1926. január 1. LAPOK Előfizetési dijak: Egész évre 320,000 K. Félévre 160,000 „ Negyedévre 80,000 „ Egy hóra... 27,000 „ 1ő*­ Külföldre való előfize­tésn­él az előfizetési díj 50 százalékkal magasabb. Egyes lappéldány ára 6000 K. Laptulajdonos és szerkesztő­társ: Dr. BAROSS ENDRE. Szerkesztésért és kiadásért felelős: Dr. DRUCKER JENŐ. Telefonszám: József 99—28. ÖKÖLŐmiVELÉsi ÉS BORÁSZATI HETILAP A „FRUCTUS" a gyümölcsértékesitő és szeszfőzőszövetkezetek központja, mint szövetkezet­nek hivatalos lapja. Megjelenik minden csütörtökön. Szerkesztőség és kiadóhivatal IX., Üllői­ út 25. (Köztelek) Hirdetések és mellékletek felől a kiadóhivatal ad felvilágosítást Válságos Ujév. Irta: Báró Waldbott Kelemen, az Országos Szőlő-és Borgazdasági Tanács elnöke, MSzOE ig.-vál. tag. Tolcsva, 1925. dec. 31. Mivelhogy szőlőgazdaságunk katasztrofális hely­zete közismert probléma, nem akarok ismétlésekbe esni, hanem csak röviden akarom összefoglalni annak főmomentumait és itt is­ rámutatni sürgős intézkedésekre, amelyeknek foganatosításától néze­tem szerint lehet remélni, ha nem is teljes gyógyu­lást, de legalább enyhülést és fokonkénti javulást. Szőlőgazdaságunk jelenlegi bajait összefoglal­nám öt főcsoportba: 1. A termelés drágasága. 2. A borok elhelyezésének nehézségei, illetve lehetetlensége. 3. A közterhek és egyes adók káros hatása és elviselhetetlen volta. 4. Tőkehiány, pénztelenség, lehetetlen hitel­viszonyok. 5. A helyes szervezkedés hiánya. Ezek azok a problémák, amelyeknek sürgős megoldásától függ szőlőgazdaságunk sorsa, külön­ben elkerülhetetlen annak teljes összeomlása." ad 1. A termelés drágasága. Ugy a napszámok, mint a fuvardijak túl maga­sak és jóval felül állanak a békeparitáson. A következő számok elegendők lesznek ennek megvilágítására. .Békében egy szekér istállótrágya szőlőbe szállitva 2 korona, tavaly ugyanaz 80.000 korona, vagyis 4-70 aranykorona, most 50.000 korona, vagyis 3-50 aranykorona. A nap­számok nálunk még mindig 35.000 és 60.000 korona között mozogtak, tehát jóval a béke­paritás fölött. De drágább minden a szőlőgazda­sághoz szükséges cikk is és borra átszámítva az aránytalanság még sokkal feltűnőbb. Békében egy napszám maximum 2 korona, ami az akkori rendes mustár (­ 50 fillér) mellett kitett négy liter ujbort, most egy liter ujbort számítva 4000 koronával, a napszám kitesz 40.000 koronát, tehát 10 liter bort! "Ezek a számok a Tokaj-Plegyaljára vonatkoznak. A rézgálic évről-évre a szezon alatt megdrágul, mert nem történnek meg azok a szükséges intézkedések, amelyek a réz­gáliccal való zsarolásszerű árfelhajtást kizárnák. Drága a rézgálic, a raffia, a permetezőgépek és a többi cikk. Drága azonkívül egyáltalában egész munkáltatási módszerünk. A külföld sokkal olcsóbban termel. Mindent el kell követni oly értelemben, hogy olcsóbbá tegyük termelésünket. A munkásnak is meg kell értenie, hogy a szőlő­gazdaságunk összeomlása az ő érdekeit is sér­tené, sőt kimondott szőlővidékekben exisztenciáját megsemmisítené. Termelésünk nem lehet drágább, mint a világ többi államaiban, különben nem vagyunk versenyképesek. ad 2. A boroknak elhelyezési nehézségei. A háború előtt a nagy Monarchia képes volt szőlőtermelésünket teljesen felvenni, Wien, Triest, Prága, Krakkó, Lemberg voltak a főpiacok, de Németországgal is oly szoros kereskedelmi kap­csolatban álltunk, hogy borexportunk ott is ta­lált­ nyílt ajtót, ami annál nagyobb jelentőséggel bírt, mert a mai Lengyelországnak nagy része is tartozott még a német birodalomhoz. A trianoni Magyarország megtartotta szőlővidékeinek leg­nagyobb részét, de elvesztette az addig vámmen­tes piacát, Ausztriát, Csehszlovákiát, Lengyelor­szágot, Németországot. Ellenben Amerika és több más állam áttért az antialkoholizmusra, amely tény nagy befolyással volt a világ borpiacára. Franciaország felhasz­nálva jelenlegi politikai túlsúlyát, meghódította a középeurópai borpiacot, úgyszintén Olaszország is. Mindez oda vezetett, hogy borexportunk úgy­szólván teljesen megszűnt. A kormánynak fő feladata lesz mindenképpen utat nyitni a magyar bornak. Tiltakozunk az ellen, hogy egy mesterségesen táplált ipar érde­kében áldozatul essen szőlőgazdaságunk, amely­től egész vidékek és vármegyék exisztenciája függ! Csonka-Magyarországnak maradt 384.000 kat. hold szőlője ; ez a szőlőterület annyit termel érték­ben, mint az egész ország búzaterületének fele; ebből következik, hogy szőlőgazdaságunk össze­omlása országos katasztrófát jelentene . Az idén összesen termett kb. négymillió hl. bor­ abból .pg­c felvehet legjobb eset­ben másfélmillió hl.-t, marad tehát exportra két és félmillió hl. Evvel sz­emben a múlt félévi export csak 7000 hl.-t tett ki, ami csak később emelkedett kb. 30.000 hl.-vel. Ezek a számok katasztrófát jelen­tenek. Miocsent ,el kell követni, hogy a szomszéd­államokkal oly 'kereskedelmi egyezséget kössünk, amelyek lehetővé teszik majd a borexportot. Másrészt mindent el kell követni oly irányban is, hogy álljon rendelkezésünkre exportképes áru , szeszezés kérdése okvetlenül megoldandó adó­mentes borpárlat vagy szesz engedélyezése által. Félre a kicsinyességgel! A kincstár jól felfogott érdeke az, hogy a szőlő- és borérdekeltség ne kerüljön csődbe. Külkereskedelmünket jobban kell támogatni! Konzulátusaink dolgozzanak egészen kereskedelmi alapon, úgy mint a francia konzulátusok. Halljuk, hogy a kormány szándékában áll, a külföldön mintapincéket felállítani és ezáltal borainknak külföldi elhelyezését előmozdítani; ezt ha helyes­lem is, szükségesnek tartom ezen akcióba régi, hír­neves borkereskedelmi cégeinket is belevonni. Továbbá indítványozom, hogy minden borkeres­kedő egy megállapított kulcs szerint kapjon annyi állami olcsó hitelt, amennyi bort tudott külföldön elhelyezni, belföldi elhelyezésre pedig ilyen hitel nem járna. Ilyen módon lehetne borexportunkat előmozdítani; termelő és kereskedő egymásra van utalva, mindkettőt kell egyformán támogatni, ha sikerre akarunk számítani! De nagy fontossággal bír a belföldi fogyasztás is és ennek előmozdítására is sürgősen kell intéz­kedni. A mai siralmas helyzetben szükségesnek tartom, hogy bortermelésünk egy bizonyos része más irányban feldolgoztassák, elsősorban bor­párlattá, amely megint a borok feljavítására szol­gálna, de más célokra is volna alkalmazandó. Hogy ezt lehetségessé tegyük, okvetlenül szük­séges a borpárlat adómentességét kimondani! Csak adómentes szesszel lehet a bort feljavítani és csak az fogyhat, illetve csak azon feltétel alatt lehet egyáltalában a bornak borpárlattá való fel­dolgozását elképzelni. Ezáltal redukálódna az el­helyezendő bor mennyisége és a minősége mellett javulna és értékesebb exportképes árut nyernénk. Lehetne törvényileg kimondani, hogy csak olyan likőrök jöhetnek forgalomba, amelyek tiszta bor­párlat használatával lettek előállítva. A belföldi fogyasztás előmozdítása érdekében most már végre a 12-ik órában törölni kell a fogyasztási adót, amely egy anomáliát képez és egyedül­álló a világon; a fogyasztási adó kitesz kvalitás szerint 100—50°/o-ot a boráraknak! Ez abszurdum! Tiltakozzunk az ellen, hogy a sörért minimális fogyasztási adót fizessünk, mikor­­a borra 100­ százalékos fogyasztási adót rónak ki! Mi szőlősgazdák nem tűrhetjük többé ezt az igazságtalanságot, amely egész exisztenciánkat veszélyezteti! A fogyasztási adó kérdése eléggé lett pertraktálva, nem kívánok újra ismétlésekbe bocsátkozni, de mély sajnálatomra le­ kell szö­geznem, hogy ez a kérdés, dacára annak, hogy az országnak nagy része katasztrófa előtt áll, nem kezeltetett kellő komolysággal. Egyúttal kérjük és követeljük az igazságtalan és céltalan borluxusadó azonnali törlését, amely csak a minőségre dolgozó és legdrágábban dol­gozó hegyvidéki szőlősgazdákat sújtja. Itt át kell térnem a harmadik csoportra: ad 3. A közterhek és adók káros hatására és el­viselhetetlen voltára. Ha akarunk őszintén segíteni a bajon, le kell szállítani azt a rengeteg adóterhet, amely ma nyomja szőlősgazdaságunk vállait. Földadó, vagyonadó, jövedelmi adó, borfogyasztási adó, luxusadó, ille­tékek, vármegyei-, községi-, egyházi- és iskola­adó stb. oly óriási összegekre rúgnak, amelyeket a szőlőgazdaságban megkeresni lehetetlen. Azt kérdezem, minek tanácskozunk államsegélyről, mikor éppen­ az állam nyomja agyon a kivetett adók elviselhetetlen súlyával borgazdaságunkat. Bölcs belátással lehet itt segíteni, de akarni kell­ ad­ó. Tőkehiány, pénztelenség, lehetetlen hitel­viszonyok. A tőkehiány és pénztelenség általános baj, de magától értetődik, hogy fokozottabb mértékben jelentkezik ennél a gazdasági ágnál, amely a legsúlyosabb krízissel küzd és ahol az utolsó tartalékok is régen elfogytak. * Nem csoda, hogy a pénzdevalváció, vagyon­ Mai számunk 12 oldal.­ ­ BORPINCÉSZETEI BUDAPEST VI. ANDRÁS5. ÚT 5. PIMCÉSZET BUDAFOKON KRAKÓW ARAD­O WIEN POZSONY Jelen szám­ára 6000 K

Next