Borászati Lapok – 58. évfolyam – 1926.
1926-01-01 / 1. sz.
LVIII. évfolyam, 1. szám. Budapest, 1926. január 1. LAPOK Előfizetési dijak: Egész évre 320,000 K. Félévre 160,000 „ Negyedévre 80,000 „ Egy hóra... 27,000 „ 1ő* Külföldre való előfizetésnél az előfizetési díj 50 százalékkal magasabb. Egyes lappéldány ára 6000 K. Laptulajdonos és szerkesztőtárs: Dr. BAROSS ENDRE. Szerkesztésért és kiadásért felelős: Dr. DRUCKER JENŐ. Telefonszám: József 99—28. ÖKÖLŐmiVELÉsi ÉS BORÁSZATI HETILAP A „FRUCTUS" a gyümölcsértékesitő és szeszfőzőszövetkezetek központja, mint szövetkezetnek hivatalos lapja. Megjelenik minden csütörtökön. Szerkesztőség és kiadóhivatal IX., Üllői út 25. (Köztelek) Hirdetések és mellékletek felől a kiadóhivatal ad felvilágosítást Válságos Ujév. Irta: Báró Waldbott Kelemen, az Országos Szőlő-és Borgazdasági Tanács elnöke, MSzOE ig.-vál. tag. Tolcsva, 1925. dec. 31. Mivelhogy szőlőgazdaságunk katasztrofális helyzete közismert probléma, nem akarok ismétlésekbe esni, hanem csak röviden akarom összefoglalni annak főmomentumait és itt is rámutatni sürgős intézkedésekre, amelyeknek foganatosításától nézetem szerint lehet remélni, ha nem is teljes gyógyulást, de legalább enyhülést és fokonkénti javulást. Szőlőgazdaságunk jelenlegi bajait összefoglalnám öt főcsoportba: 1. A termelés drágasága. 2. A borok elhelyezésének nehézségei, illetve lehetetlensége. 3. A közterhek és egyes adók káros hatása és elviselhetetlen volta. 4. Tőkehiány, pénztelenség, lehetetlen hitelviszonyok. 5. A helyes szervezkedés hiánya. Ezek azok a problémák, amelyeknek sürgős megoldásától függ szőlőgazdaságunk sorsa, különben elkerülhetetlen annak teljes összeomlása." ad 1. A termelés drágasága. Ugy a napszámok, mint a fuvardijak túl magasak és jóval felül állanak a békeparitáson. A következő számok elegendők lesznek ennek megvilágítására. .Békében egy szekér istállótrágya szőlőbe szállitva 2 korona, tavaly ugyanaz 80.000 korona, vagyis 4-70 aranykorona, most 50.000 korona, vagyis 3-50 aranykorona. A napszámok nálunk még mindig 35.000 és 60.000 korona között mozogtak, tehát jóval a békeparitás fölött. De drágább minden a szőlőgazdasághoz szükséges cikk is és borra átszámítva az aránytalanság még sokkal feltűnőbb. Békében egy napszám maximum 2 korona, ami az akkori rendes mustár ( 50 fillér) mellett kitett négy liter ujbort, most egy liter ujbort számítva 4000 koronával, a napszám kitesz 40.000 koronát, tehát 10 liter bort! "Ezek a számok a Tokaj-Plegyaljára vonatkoznak. A rézgálic évről-évre a szezon alatt megdrágul, mert nem történnek meg azok a szükséges intézkedések, amelyek a rézgáliccal való zsarolásszerű árfelhajtást kizárnák. Drága a rézgálic, a raffia, a permetezőgépek és a többi cikk. Drága azonkívül egyáltalában egész munkáltatási módszerünk. A külföld sokkal olcsóbban termel. Mindent el kell követni oly értelemben, hogy olcsóbbá tegyük termelésünket. A munkásnak is meg kell értenie, hogy a szőlőgazdaságunk összeomlása az ő érdekeit is sértené, sőt kimondott szőlővidékekben exisztenciáját megsemmisítené. Termelésünk nem lehet drágább, mint a világ többi államaiban, különben nem vagyunk versenyképesek. ad 2. A boroknak elhelyezési nehézségei. A háború előtt a nagy Monarchia képes volt szőlőtermelésünket teljesen felvenni, Wien, Triest, Prága, Krakkó, Lemberg voltak a főpiacok, de Németországgal is oly szoros kereskedelmi kapcsolatban álltunk, hogy borexportunk ott is talált nyílt ajtót, ami annál nagyobb jelentőséggel bírt, mert a mai Lengyelországnak nagy része is tartozott még a német birodalomhoz. A trianoni Magyarország megtartotta szőlővidékeinek legnagyobb részét, de elvesztette az addig vámmentes piacát, Ausztriát, Csehszlovákiát, Lengyelországot, Németországot. Ellenben Amerika és több más állam áttért az antialkoholizmusra, amely tény nagy befolyással volt a világ borpiacára. Franciaország felhasználva jelenlegi politikai túlsúlyát, meghódította a középeurópai borpiacot, úgyszintén Olaszország is. Mindez oda vezetett, hogy borexportunk úgyszólván teljesen megszűnt. A kormánynak fő feladata lesz mindenképpen utat nyitni a magyar bornak. Tiltakozunk az ellen, hogy egy mesterségesen táplált ipar érdekében áldozatul essen szőlőgazdaságunk, amelytől egész vidékek és vármegyék exisztenciája függ! Csonka-Magyarországnak maradt 384.000 kat. hold szőlője ; ez a szőlőterület annyit termel értékben, mint az egész ország búzaterületének fele; ebből következik, hogy szőlőgazdaságunk összeomlása országos katasztrófát jelentene . Az idén összesen termett kb. négymillió hl. bor abból .pgc felvehet legjobb esetben másfélmillió hl.-t, marad tehát exportra két és félmillió hl. Evvel szemben a múlt félévi export csak 7000 hl.-t tett ki, ami csak később emelkedett kb. 30.000 hl.-vel. Ezek a számok katasztrófát jelentenek. Miocsent ,el kell követni, hogy a szomszédállamokkal oly 'kereskedelmi egyezséget kössünk, amelyek lehetővé teszik majd a borexportot. Másrészt mindent el kell követni oly irányban is, hogy álljon rendelkezésünkre exportképes áru , szeszezés kérdése okvetlenül megoldandó adómentes borpárlat vagy szesz engedélyezése által. Félre a kicsinyességgel! A kincstár jól felfogott érdeke az, hogy a szőlő- és borérdekeltség ne kerüljön csődbe. Külkereskedelmünket jobban kell támogatni! Konzulátusaink dolgozzanak egészen kereskedelmi alapon, úgy mint a francia konzulátusok. Halljuk, hogy a kormány szándékában áll, a külföldön mintapincéket felállítani és ezáltal borainknak külföldi elhelyezését előmozdítani; ezt ha helyeslem is, szükségesnek tartom ezen akcióba régi, hírneves borkereskedelmi cégeinket is belevonni. Továbbá indítványozom, hogy minden borkereskedő egy megállapított kulcs szerint kapjon annyi állami olcsó hitelt, amennyi bort tudott külföldön elhelyezni, belföldi elhelyezésre pedig ilyen hitel nem járna. Ilyen módon lehetne borexportunkat előmozdítani; termelő és kereskedő egymásra van utalva, mindkettőt kell egyformán támogatni, ha sikerre akarunk számítani! De nagy fontossággal bír a belföldi fogyasztás is és ennek előmozdítására is sürgősen kell intézkedni. A mai siralmas helyzetben szükségesnek tartom, hogy bortermelésünk egy bizonyos része más irányban feldolgoztassák, elsősorban borpárlattá, amely megint a borok feljavítására szolgálna, de más célokra is volna alkalmazandó. Hogy ezt lehetségessé tegyük, okvetlenül szükséges a borpárlat adómentességét kimondani! Csak adómentes szesszel lehet a bort feljavítani és csak az fogyhat, illetve csak azon feltétel alatt lehet egyáltalában a bornak borpárlattá való feldolgozását elképzelni. Ezáltal redukálódna az elhelyezendő bor mennyisége és a minősége mellett javulna és értékesebb exportképes árut nyernénk. Lehetne törvényileg kimondani, hogy csak olyan likőrök jöhetnek forgalomba, amelyek tiszta borpárlat használatával lettek előállítva. A belföldi fogyasztás előmozdítása érdekében most már végre a 12-ik órában törölni kell a fogyasztási adót, amely egy anomáliát képez és egyedülálló a világon; a fogyasztási adó kitesz kvalitás szerint 100—50°/o-ot a boráraknak! Ez abszurdum! Tiltakozzunk az ellen, hogy a sörért minimális fogyasztási adót fizessünk, mikora borra 100 százalékos fogyasztási adót rónak ki! Mi szőlősgazdák nem tűrhetjük többé ezt az igazságtalanságot, amely egész exisztenciánkat veszélyezteti! A fogyasztási adó kérdése eléggé lett pertraktálva, nem kívánok újra ismétlésekbe bocsátkozni, de mély sajnálatomra le kell szögeznem, hogy ez a kérdés, dacára annak, hogy az országnak nagy része katasztrófa előtt áll, nem kezeltetett kellő komolysággal. Egyúttal kérjük és követeljük az igazságtalan és céltalan borluxusadó azonnali törlését, amely csak a minőségre dolgozó és legdrágábban dolgozó hegyvidéki szőlősgazdákat sújtja. Itt át kell térnem a harmadik csoportra: ad 3. A közterhek és adók káros hatására és elviselhetetlen voltára. Ha akarunk őszintén segíteni a bajon, le kell szállítani azt a rengeteg adóterhet, amely ma nyomja szőlősgazdaságunk vállait. Földadó, vagyonadó, jövedelmi adó, borfogyasztási adó, luxusadó, illetékek, vármegyei-, községi-, egyházi- és iskolaadó stb. oly óriási összegekre rúgnak, amelyeket a szőlőgazdaságban megkeresni lehetetlen. Azt kérdezem, minek tanácskozunk államsegélyről, mikor éppen az állam nyomja agyon a kivetett adók elviselhetetlen súlyával borgazdaságunkat. Bölcs belátással lehet itt segíteni, de akarni kell adó. Tőkehiány, pénztelenség, lehetetlen hitelviszonyok. A tőkehiány és pénztelenség általános baj, de magától értetődik, hogy fokozottabb mértékben jelentkezik ennél a gazdasági ágnál, amely a legsúlyosabb krízissel küzd és ahol az utolsó tartalékok is régen elfogytak. * Nem csoda, hogy a pénzdevalváció, vagyon Mai számunk 12 oldal. BORPINCÉSZETEI BUDAPEST VI. ANDRÁS5. ÚT 5. PIMCÉSZET BUDAFOKON KRAKÓW ARADO WIEN POZSONY Jelen számára 6000 K