Borászati Lapok – 60. évfolyam – 1928.
1928-01-01 / 1. sz.
1. SZÁM. 60-IK ÉVFOLYAM. A gyümölcsszeszpálinkapiac válsága. Irta: T. L. Budapest, dec. 18. Gyümölcsszeszben a központi szeszfőzdék termelése évek óta állandóan csökken és az ezévi feltűnő kis termelés egyik oka, hogy ebben a cikkben az üzlet nem tud kifejlődni. Ugyanis a nyersanyagoknak túlnyomó mennyisége községi, egyesületi és egyéni szeszfőzdékben kerül kifőzésre, de számos ilyen főzdében előállított áru minősége a követelményeknek nem felel meg s igy nem forgalomképes ; egyéb hibáktól eltekintve az áru sok esetben penészes, tekintve, hogy a kisebb főzdék az elvermeléshez szükséges berendezésekkel nem rendelkeznek s igy az elvermelést nem tudják szakszerüleg elvégezni, pedig a nyersanyag az elvermelésnél kezelésre szorul s ennek betaposásánál a legkörültekintőbben és szakszerűen kell eljárni. A községi, egyesületi és egyéni szeszfőzdék termelésének emelkedése a központi szeszfőzdék rovására az üzlet szempontjából igen nagy horderejű jelenség, mert az egész országban már tudott dolog, hogy a fogyasztók a forgalombahozott gyümölcsszesz rossz minősége miatt más cikknek az élvezetére tértek át. Teljesen érthető tehát, hogy a községi, egyesületi és egyéni főzdékből piacra kerülő termelvények, minőségüket tekintve, sok esetben csak önköltségi áron alul találnak felvevőre. De ha az áru nyomott ár mellett esetleg értékesíthető is, az ilyenképen piacra kerülő gyümölcsszesz a fogyasztóképességre való tekintettel az egész szakmának nagy kárt okoz, mert csakis jó áruval lehet a fogyasztókat a gyümölcspálinka élvezetére visszaszoktatni. A Borászati Lapok hasábjain évek óta figyelmeztetjük a szeszfőzdevállalatokat, hogy minden igyekezetükkel a minőség feljavítására törekedjenek és ha ezt a központi szeszfőzdék meg is értették s jó minőségű árut állítottak elő, munkájuk mégis hiábavaló volt, mert nyersanyagra nem tudtak szert tenni, mivel a nyersanyagot a fennálló törvények és rendelkezések kijátszásával a községi, egyesületi és egyéni szeszfőzdevállalkozók elvonták előlük s azt ezek a kis főzdék dolgozzták fel. Kénytelenek vagyunk megállapítani, hogy a községi, egyesületi és egyéni szeszfőzdék termelésének nagymértékű növekedése ma már a központi szeszfőzdevállalatokat létalapjukban támadja meg : itt igazán elérkezett az utolsó óra, hogy rend teremtessék, mert a központi szeszfőzdék kellő nyersanyag nélkül csak ritkán lesznek képesek a főzőkészülékeiket befűteni, pedig ezek a vállalatok nagy áldozatokat hoztak a gyümölcspálinkatermelés érdekében. Nagy költséggel szeszfőzdéiket berendezték és az átalányozás rendszerének megszűnését és a tényleges termelvény utáni adózást elősegítették. A központi szeszfőzdék életrehívása óta az engedélyokmányban biztosított jogaik folytonosan kevesebbek lettek és a létért való küzdelmük különösen válságos lett az utóbbi években, amikor egymásután rossz termés volt és keresetről szó sem lehetett. Ha ezekben a kérdésekben változás nem következik be, nem jósolunk hosszú időt, de a központi szeszfőzdék létalapjukban megtámadva, engedélyeiket vissza fogják adni, mert hisz évről-évre üzletéveiket veszteséggel zárni nem lesznek képesek, márpedig a mai viszonyok mellett alig van főzde, amelyik megfelelő nyereséget tudna kimutatni. Nem akarunk most részletesen a központi szeszfőzdék helyzetével foglalkozni, csak nyomatékosan arra kívánunk rámutatni, hogy az esetben, ha a mai lehetetlen állapotok megszüntetése érdekében erélyes kézzel hathatós beavatkozás nem történik, akkor a központi szeszfőzdevállalatok a legsúlyosabb válságnak néznek elébe, mert kereskedelmi irányítás és tőke nélkül, soknak felületessége által, nem lesznek képesek fennállani. A gyümölcszesztermelés — eltekintve, hogy ez egy fontos elsőrendű szükségleti cikk — épp oly fontos tényező, mint a szesztermelés és ha itt lehetett megvédeni, úgy az állami, mint a gazdasági érdekeket, az események szinte parancsolóan követelik, hogy a gyümölcsszesztermelésnél szintén ez következzék be. Hogy a szesztermelés és ennek értékesítése mennyire összefüggésben van a gyümölcsszesztermeléssel, alátámaszthatnék hivatalos adatokkal is, de ezek ismert dolgok és így ismétlésekbe nem bocsátkozunk. A gyümölcstermelés Csonka-Magyarországnak fontos tényezője, ennek fejlesztéséhez nemcsak a magán, hanem az államgazdaságnak is igen fontos érdekei fűződnek, ezenfelül közegészségügyi szempontból véve is nagy jelentőséggel bír, hogy a fogyasztók inkább tiszta, egészséges gyümölcsszesz fogyasztásához szokjanak, mint a különböző eszenciákkal manipulált és az egészségnek ártalmas szeszfogyasztáshoz. Tíz év előtt a központi szeszfőzdék életrehívásáról szóló törvényt, amely az akkori állapotoknak igen megfelelt, a mai megváltozott viszonyok mellett, sem a termelésnél, sem az értékelésnél fenntartani nem lehet. Ez a törvény Nagy-Magyarországra volt megszerkesztve, azóta sajnos, az ország legnagyobb gyümölcsszesztfogyasztó vidékeit elvesztettük, a helyzet roszszabbra fordult, a szakmának tehát más irányt kell szabni, hogy fenn tudja magát tartani. Ha nem akarjuk, hogy a gyümölcspálinkatermelés tönkremenjen és a gyümölcspálinkaértékesítés legalább némiképen hasznot hajtson, a szeszfőzdék előtt csak egy út áll : a tömörülés. Törekednünk kell, hogy a szakma életrekeljen és ehhez a központi szeszfőzdék közreműködése szükséges, amint ez a múlt év október hó végén megtartott országos kongresszuson megjelent központi szeszfőzdék képviselői részéről kifejezést is nyert. Rendkívül sok és fontos feladat vár megoldásra. Rekonstruálni kell az egész termelést és gyümölcszseszértékesítést, hogy ez a szakma megint életképes legyen. Rendezni kell minden fél megelégedésére a nyersanyag-bevásárlást, természetesen a körzetekben biztosított vásárlási jogok szigorú szemmeltartása mellett, a gyümölcszsesz minőségét fel kell javítani, súlyt kell helyezni a nyersanyag kihasználására és törekednünk kell, hogy az exportot lehetővé tegyük, aminek az előfeltétele azonban az, hogy a szakmának egyöntetűen tömörülnie kell, mert enélkül minden igyekezet hiábavaló fáradság. Ezeket a követelményeket csakis akkor lehet megvalósítani, ha az egységes állásfoglalás feltételei megvannak. Ennek az óhajtásnak különben egyöntetűen kifejezést is adott a magas nívón lefolyt központi szeszfőzdék kongresszusa s igy már az egész szakma jogosan várja ez ügyek mielőbbi rendezését. Tudomásunk szerint magas helyen nagy megértéssel vannak az e téren szükséges intézkedések iránt és itt sem ismeretlenek azok a nehézségek, amelyekkel nemcsak a központi szeszfőzdék, hanem az egész szakma küzd. Igyekeztünk teljes objektivitással jóformán csak a mostani tarthatatlan állapotokat vázolni, de a gyümölcsszesztermelés érdekében teljes egészében és nyíltsággal közölni fogjuk mindazokat a jelenségeket, amelyek a gyümölcsszesztermelés válságát előidézték, hogy ezzel a gyümölcszsesztermelésnek segítségére legyünk. Ép úgy nem fogjuk elmulasztani azt sem, hogy a kereskedelem helyzetét — melynek a gyümölcsszesz terén szintén nagy nehézségekkel kell megküzdenie — megvilágítjuk, hogy ezáltal mód adassék, hogy a kereskedők a főzdékkel karöltve tudjanak dolgozni és fáradságos munkájukért és kockázatukért őket megillető keresetüket meg is tudják találni. LINDNER DÁNIEL vegyitermékek nagykereskedése Budapest, V., Alkotmány utca 23. sz. Telefon: L. 910—71 és L. 915—62 Sürgönyeim : LINDACID 7328 állandóan vásárol borkövet préselt és szárított borseprőt . 1928. január 1. Antialkoholista e Mussolini ? (—) Olaszország nagy államférfiának véleménye, aki minden elvakultság nélkül rendet teremtett országában és oly hatalmas erőtényezőt faragott belőle a kontinensen, mindenesetre érdekes azoknak, akik az antialkoholizmus kérdésével, akár pro, akár kontra foglalkoznak. Érdekes már csak azért is, mert hiszen ő egy olyan ország miniszterelnöke, amely 40 millió hí bort termel és amelynek ősei az egész európai kontinens bortermelésének ősmesterei voltak. De érdekes abból a szempontból is, hogy a nép gyermeke szól belőle, az, aki ismeri az egyszerű népnek szokásait, felfogását, szellemi és anyagi viszonyait is, tehát az olasz népéletet, mely a klasszikus világnak egyik hatalmas tényezője volt és a középkoron keresztül a mai napig is megtartotta vezető pozícióját. Talán azt lehet mondani, hogy az európai világ kulturális tengelye volt évszázadokon keresztül és ma sem lehet lekicsinyelni munkáját, bár hatalom és erő szempontjából vezető szerepe csökkent. Az olasz nép par excellence borfogyasztó nép, hiszen a bortermésnek alig 5%-át exportálja és így valóban gondolkodniok kellene az antialkoholistáknak azon, hogy dacára e tulajdonságának, miként lehetett biztosítani ezt a kulturmagaslatot ? Vagy nem hiszünk a történelem tényeiben sem? De lássuk, mit is mond Mussolini : M Vigyázunk arra, hogy millió és millió parasztnak meglegyen naponkint a fél demilron bora és nagy darab kenyere. Az olasz paraszt kemény és merész. Látva az ő fizikai képességüket, nehéz azt mondani, hogy borfogyasztásuk káros hatással volna erejükre. Ugyanezt lehet megállapítani gyári munkásainkra és pl. kereskedelmi flottánk legénységére. Mind szorgalmasés munkás nép. Nagyon ritkán történik meg az, hogy egy munkás annyit fogyasszon, hogy részeg legyen. Ha a bor valóban tiszta, vagyis tisztán szőlő levéből szűrt ital, akkor nem is részegít le embert, csak ha túlságosan sokat iszik. Tiszta bort nagyobb mértékben is lehet inni, míg hatását éreznek." Mennyivel másképen hangzik ez a kijelentés, mint az antialkoholista nagyságoké, akik országvilág előtt kijelentik, hogy gyermekeink berúgva mennek az iskolába. A külföldi lapok átveszik Mussolini kijelentéseit is, de átveszik a mienket is. Az összehasonlítás ilyen esetekben valószínűleg nem fog javunkra esni. De milyen öntudatos kijelentés az olasz termelés egyik legfontosabb ágának védelmében! És milyen más, mint a mienk. Mussolini a nép érdekében szükségesnek tartja a bort, mi ellenkezőleg el akarjuk venni! Ő a szellemi munkásoknál tartja inkább kártékonynak, míg mi ennek szabadon adnak. Ég és föld a két felfogás, de az események nem minket igazolnak." Még Mussolinit sem egészen, mert a művészet és irodalom szellemi munkásai sohasem teremtettek volna bor nélkül nagyot! Paderewski mint szőlősgazda. Budapest, dec. 25. (—) Paderewski, a híres zongoraművész és a jelenlegi lengyel köztársaság első elnöke sokáig élt Amerikában a háború előtt és a lengyel köztársaság kialakításánál nagy szerepet játszott. Művész volt bár minden izében, a lengyel ön-