Borászati Lapok – 60. évfolyam – 1928.

1928-01-01 / 1. sz.

1. SZÁM. 60-IK ÉVFOLYAM. A gyü­mölcsszeszpálinkapiac válsága. Irta: T. L. Budapest, dec. 18. Gyümölcsszeszben a központi szeszfőzdék ter­melése évek óta állandóan csökken és az ezévi feltűnő kis termelés egyik oka, hogy ebben a cikk­ben az üzlet nem tud kifejlődni. Ugyanis a nyers­anyagoknak túlnyomó mennyisége községi, egye­sületi és egyéni szeszfőzdékben kerül kifőzésre, de számos ilyen főzdében előállított áru minősége a követelményeknek nem felel meg s igy nem forgalomképes ; egyéb hibáktól eltekintve az áru sok esetben penészes, tekintve, hogy a kisebb főzdék az elvermeléshez szükséges berendezések­kel nem rendelkeznek s igy az elvermelést nem tudják szakszerüleg elvégezni, pedig a nyers­anyag az el­vermelésnél kezelésre szorul s ennek betaposásánál a legkörültekintőbben és szak­szerűen kell eljárni. A községi, egyesületi és egyéni szeszfőzdék ter­melésének emelkedése a központi szeszfőzdék rovására az üzlet szempontjából igen nagy hord­erejű jelenség, mert az egész országban már tudott dolog, hogy a fogyasztók a forgalomba­hozott gyümölcsszesz rossz minősége miatt más cikknek az élvezetére tértek át. Teljesen érthető tehát, hogy a községi, egye­sületi és egyéni főzdékből piacra kerülő termel­vények, minőségüket tekintve, sok esetben csak önköltségi áron alul találnak felvevőre. De ha az áru nyomott ár mellett esetleg értékesíthető is, az ilyenképen piacra kerülő gyümölcsszesz a fogyasztóképességre való tekintettel az egész szakmának nagy kárt okoz, mert csakis jó áruval lehet a fogyasztókat a gyümölcspálinka élveze­tére visszaszoktatni. A Borászati Lapok hasábjain évek óta figyel­meztetjük a szeszfőzdevállalatokat, hogy minden igyekezetükkel a minőség feljavítására töreked­jenek és ha ezt a központi szeszfőzdék meg is értették s jó minőségű árut állítottak elő, munká­juk mégis hiábavaló volt, mert nyersanyagra nem tudtak szert tenni, mivel a nyersanyagot a fenn­álló törvények és rendelkezések kijátszásával a községi, egyesületi és egyéni szeszfőzdevállal­kozók elvonták előlük s azt ezek a kis főzdék dolgozzták fel. Kénytelenek vagyunk megállapítani, hogy a községi, egyesületi és egyéni szeszfőzdék termelé­sének nagymértékű növekedése ma már a köz­ponti szeszfőzdevállalatokat létalapjukban tá­madja meg : itt igazán elérkezett az utolsó óra, hogy rend teremtessék, mert a központi szesz­főzdék kellő nyersanyag nélkül csak ritkán lesz­nek képesek a főzőkészülékeiket befűteni, pedig ezek a vállalatok nagy áldozatokat hoztak a gyümölcspálinkatermelés érdekében. Nagy költ­séggel szeszfőzdéiket berendezték és az átalá­nyozás rendszerének megszűnését és a tényleges termelvény utáni adózást elősegítették. A köz­ponti szeszfőzdék életrehívása óta az engedély­okmányban biztosított jogaik folytonosan keve­sebbek lettek és a létért való küzdelmük különö­sen válságos lett az utóbbi években, amikor egy­másután rossz termés volt és keresetről szó sem lehetett. Ha ezekben a kérdésekben változás nem követ­kezik be, nem jósolunk hosszú időt, de a központi szeszfőzdék létalapjukban megtámadva, enge­délyeiket vissza fogják adni, mert hisz évről-évre üzletéveiket veszteséggel zárni nem lesznek képe­sek, már­pedig a mai viszonyok mellett alig van főzde, amelyik megfelelő nyereséget tudna ki­mutatni. Nem akarunk most részletesen a központi szeszfőzdék helyzetével foglalkozni, csak nyoma­tékosan arra kívánunk rámutatni, hogy az eset­ben, ha a mai lehetetlen állapotok megszüntetése érdekében erélyes kézzel hathatós beavatkozás nem történik, akkor a központi szeszfőzdeválla­latok a legsúlyosabb válságnak néznek elébe, mert kereskedelmi irányítás és tőke nélkül, soknak felületessége által, nem lesznek képesek fenn­állani. A gyümölcszesztermelés — eltekintve, hogy ez egy fontos elsőrendű szükségleti cikk — épp oly fontos tényező, mint a szesztermelés és ha itt lehetett megvédeni, úgy az állami, mint a gazda­sági érdekeket, az események szinte parancsolóan követelik, hogy a gyümölcsszesztermelésnél szin­tén ez következzék be. Hogy a szesztermelés és ennek értékesítése mennyire összefüggésben van a gyümölcsszesztermeléssel, alátámaszthatnék hiva­talos adatokkal is, de ezek ismert dolgok és így ismétlésekbe nem bocsátkozunk. A gyümölcstermelés Csonka-Magyarországnak fontos tényezője, ennek fejlesztéséhez nemcsak a magán, hanem az államgazdaságnak is igen fontos érdekei fűződnek, ezenfelül közegészségügyi szem­pontból véve is nagy jelentőséggel bír, hogy a fogyasztók inkább tiszta, egészséges gyümölcs­szesz fogyasztásához szokjanak, mint a külön­böző eszenciákkal manipulált és az egészségnek ártalmas szeszfogyasztáshoz. Tíz év előtt a központi szeszfőzdék életre­hívásáról szóló törvényt, amely az akkori álla­potoknak igen megfelelt, a mai megváltozott viszonyok mellett, sem a termelésnél, sem az értékelésnél fenntartani nem lehet. Ez a törvény Nagy-Magyarországra volt megszerkesztve, azóta sajnos, az ország legnagyobb gyümölcsszeszt­fogyasztó vidékeit elvesztettük, a helyzet rosz­szabbra fordult, a szakmának tehát más irányt kell szabni, hogy fenn tudja magát tartani. Ha nem akarjuk, hogy a gyümölcspálinkatermelés tönkremenjen és a gyümölcspálinkaértékesítés legalább némiképen hasznot hajtson, a szesz­főzdék előtt csak egy út áll : a tömörülés. Törekednünk kell, hogy a szakma életrekeljen és ehhez a központi szeszfőzdék közreműködése szükséges, amint ez a múlt év október hó végén megtartott országos kongresszuson megjelent köz­ponti szeszfőzdék képviselői részéről kifejezést is nyert. Rendkívül sok és fontos feladat vár meg­oldásra. Rekonstruálni kell az egész termelést és gyümölcszseszértékesítést, hogy ez a szakma megint életképes legyen. Rendezni kell minden fél megelégedésére a nyersanyag-bevásárlást, természetesen a körzetek­ben biztosított vásárlási jogok szigorú szemmel­tartása mellett, a gyümölcszsesz minőségét fel kell javítani, súlyt kell helyezni a nyersanyag kihasználására és törekednünk kell, hogy az exportot lehetővé tegyük, aminek az előfeltétele azonban az, hogy a szakmának egyöntetűen tömörülnie kell, mert enélkül minden igyekezet hiábavaló fáradság. Ezeket a követelményeket csakis akkor lehet megvalósítani, ha az egységes állásfoglalás feltételei megvannak. Ennek az óhajtásnak különben egyöntetűen kifejezést is adott a magas nívón lefolyt központi szeszfőzdék kongresszusa s igy már az egész szakma jogosan várja ez ügyek mielőbbi rendezését. Tudomásunk szerint magas helyen nagy megértéssel vannak az e téren szükséges intézkedések iránt és itt sem ismeretlenek azok a nehézségek, amelyekkel nem­csak a központi szeszfőzdék, hanem az egész szakma küzd. Igyekeztünk teljes objektivitással jóformán csak a mostani tarthatatlan állapotokat vázolni, de a gyümölcsszesztermelés érdekében teljes egészében és nyíltsággal közölni fogjuk mind­azokat a jelenségeket, amelyek a gyümölcsszesz­termelés válságát előidézték, hogy ezzel a gyümölcszsesztermelésnek segítségére legyünk. Ép úgy nem fogjuk elmulasztani azt sem, hogy a kereskedelem helyzetét — melynek a gyümölcs­szesz terén szintén nagy nehézségekkel kell meg­küzdenie — megvilágítjuk, hogy ezáltal mód adassék, hogy a kereskedők a főzdékkel karöltve tudjanak dolgozni és fáradságos munkájukért és kockázatukért őket megillető keresetüket meg is tudják találni. LINDNER DÁNIEL vegyitermékek nagykereskedése Budapest, V., Alkotmány­ utca 23. sz. Telefon: L. 910—71 és L. 915—62 Sürgönyeim : LINDACID 7328 állandóan vásárol borkövet préselt és szárított borseprőt . 1928. január 1. Antialkoholista­ e Mussolini ? (—) Olaszország nagy államférfiának véle­ménye, aki minden elvakultság nélkül rendet teremtett országában és oly hatalmas erőtényezőt faragott belőle a kontinensen, mindenesetre érdekes azoknak, akik az antialkoholizmus kér­désével, akár pro, akár kontra foglalkoznak. Érdekes már csak azért is, mert hiszen ő egy olyan ország miniszterelnöke, amely 40 millió hí­ bort termel és amelynek ősei az egész európai kontinens bortermelésének ősmesterei voltak. De érdekes abból a­ szempontból is, hogy a nép gyermeke szól belőle, az, aki ismeri az egyszerű népnek szokásait, felfogását, szellemi és anyagi viszonyait is, tehát az olasz népéletet, mely a klasszikus világnak egyik hatalmas ténye­zője volt és a középkoron keresztül a mai napig is megtartotta vezető pozícióját. Talán azt lehet mondani, hogy az európai világ kulturális ten­gelye volt évszázadokon keresztül és ma sem lehet lekicsinyelni munkáját, bár hatalom és erő szempontjából vezető szerepe csökkent. Az olasz nép par excellence borfogyasztó nép, hiszen a bortermésnek alig 5%-át exportálja és így valóban gondolkodniok kellene az anti­alkoholistáknak azon, hogy dacára e tulaj­donságának, miként lehetett biztosítani ezt a kultur­magaslatot ? Vagy nem hiszünk a tör­ténelem tényeiben sem? De lássuk, mit is mond Mussolini : M Vigyázunk arra, hogy millió és millió pa­rasztnak meglegyen naponkint a fél demil­ron bora és nagy darab kenyere. Az olasz paraszt kemény és merész. Látva az ő fizikai képességüket, nehéz azt mondani, hogy bor­fogyasztásuk káros hatással volna erejükre. Ugyanezt lehet megállapítani gyári munkásainkra és pl. kereskedelmi flottánk legénységére. Mind szorgalmas­­és munkás nép. Nagyon ritkán történik meg az, hogy egy munkás annyit fogyasszon, hogy részeg legyen. Ha a bor valóban tiszta, vagyis tisztán szőlő levéből szűrt ital, akkor nem is részegít le embert, csak ha túlságosan sokat iszik. Tiszta bort nagyobb mértékben is lehet inni, míg hatását éreznek." Mennyivel másképen hangzik ez a kijelentés, mint az antialkoholista nagyságoké, akik ország­világ előtt kijelentik, hogy gyermekeink berúgva mennek az iskolába. A külföldi lapok átveszik Mussolini kijelentéseit is, de átveszik a mienket is. Az összehasonlítás ilyen esetekben valószínű­leg nem fog javunkra esni. De milyen öntudatos kijelentés az olasz ter­melés egyik legfontosabb ágának védelmében! És milyen más, mint a mienk. Mussolini a nép érdekében szükségesnek tartja a bort, mi ellen­kezőleg el akarjuk venni! Ő a szellemi mun­kásoknál tartja inkább kártékonynak, míg mi ennek szabadon adnak. Ég és föld a két fel­fogás, de az események nem minket igazolnak." Még Mussolinit sem egészen, mert a művészet és irodalom szellemi munkásai sohasem terem­tettek volna bor nélkül nagyot! Paderewski mint szőlősgazda. Budapest, dec. 25. (—) Paderewski, a híres zongoraművész és a jelenlegi lengyel köztársaság első elnöke sokáig élt Amerikában a háború előtt és a lengyel köz­társaság kialakításánál nagy szerepet játszott. Művész volt bár minden izében, a lengyel ön-

Next